Stranica 1 [1]
OCR
HABSBURG OTTÓ: dr. Habsburg Ottóhoz. Íme, kilenc kérdés, kilene válasz. Mikor és hogyan tanult magyarul? Hal’ Istennek mindig beszéltem magyarul, úgyhogy anyanyelvemnek nevezhetem a némettel együtt. Véleményem szerint ez az egyetlen mód, hogy az ember valóban megtanulja elég nehéz nyelvünket. Később tanulmányaimat németül és magyarul egyszerre végeztem, mind a magyar, mind az osztrák tanterv szerint. Ez persze munkatöbbletet jelentett, de most hálás vagyok érte szüleimnek. Csak így lehet egy nyelvet elsajátítani és géniuszát megismerni, főleg ha az ember későbbi élete során szakadatlanul külföldön kényszerül élni. Melyek voltak ifjúkorának kedvelt olvasmányai? Mint gyermek, sokat mulattam Gárdonyi Göre Gábor könyvein. Mikor gimnazista lettem, nagyon megragadott a magyar szépirodalom. Ezt főleg két igen lelkes és művelt bencés tanáromnak köszönhettem: Solymos Vendelnek és Blazovich Jákónak. Mindkettő annyira elevenen és olyan lelkesedéssel adta elő a magyar irodalmat, hogy nem volt nehéz megszeretni. A német irodalmat csak sokkal később tudtam élvezni, gimnazista időmben inkább unalmasnak tűnt. A költők közül szerettem Vörösmartyt, Petőfit, Ady Endrét és Sik Sándort. Petőfit már kisgyermek koromban tanultam, mivel apám is nagyon szerette. Többször elszavalta nekünk még azt is, hogy: , Akasszátok fel a királyokat". Később, tudományos munkássága során miképpen vette hasendt magyar nyelvtudásának? Az egyetemen és doktori értekezésem előkészítése idején mindenekelőtt agrárkérdésekkel és a földreform problémájával foglalkoztam. Ezért nemcsak a magyar politikai klasszikusok, Széchenyi és Kötvös, szorgalmas olvasója voltam, hanem megismertem a falukutatók, Féja Géza, Matolcsy Mátyás és mások műveit, az akkoriban ,népinek” nevezett írókat, Illyést, Németh Lászlót, Kodolányit. Szerb Antalt és Kosztolányit talán felesleges is említenem, annyira természetes. Politikai ténykedése kapcsán is segítőtársa u magyar nyelv? . Természetesen. A második világháború előtt rendszeresen olvastam a magyar napisajtót (Nemzeti Ujság, Pesti Hirlap, Esti Kurir, Népszava, Magyar Nemzet). Elég jól ismertem több elsőrangú magyar ujságírót, főleg Pethő Sándort. Élénk kapcsolatban voltam a magyar politikai élettel. Ez a kapcsolatom — természetesen más formában — továbbra is megmaradt. Hasznos volt magyar nyelvtudásom a második világháború alatt is, amikor Washingtonban folytattam megbeszéléseket —. sajnos eredménytelenül —, hogy hazánkat idejekorán kimentsük a háborúból. Az egész titkos levelezés Budapesttel magyarul folyt, bár mindig angol fordításra is szükség volt, mert sürgönyeimet Roosevelt saját rejtjeles kódexével továbbíttatta. Összehasonlítva más nyelvekkel, — úgy tudjuk, egész sor idegen nyelvet ismer — mi az, amit a magyar nyelvben különlegesen szépnek és élvezetesnek tart? Általánosságban, miben jelent különös élményt a magyar nyelv? A magyar nyelv a legzengzetesebb. Verselésre kiválóan alkalmas, páratlan a hangutánzó gazdagsága. Amellett tömör és erőteljes. Arany János balladáinak hangulatfestésben nincsen párja. Milyen magyar politikai és társadalomtudományi könyveket olvasott régebben és az utóbbi időben? : Mint már mondottam, sokat olvastam Széchenyit, Eötvös Józsefet, a falukutatókat, a népi írókat. Tanulmányoztam természetesen a Hóman-Szekfűt, a , Három nemzedék"-et. Jelenleg pedig úgy. vélem, kapcsolatban kell maradnunk azzal, amit otthon irnak, még ha homlokegyenest ellenkezik is meggyőződésünkkel. Tudnunk kell, hogy mit olvasnak az otthoniak, mert a felszabadulás után nekünk kell majd beleélni magunkat a hazai gondolkodásmódba, nem fordítva. E szempontból például igen érdekesnek találtam Bibó István , Harmadik Ut” című tanulmánykötetét. Milyen magyarnyelvű szövegek kerülnek rendszeresen az íróasztalára jelenleg? Jelenleg kétféle írásokat olvasok. Egyrészt a hazai sajtót, melynek jórésze unalmas, de azért tanulsagos. Sokat vallanak be akaratlanul, hisz még a kommunistáknak sem sikerült teljesen kikapcsolni az igazságot. Sokszor a negatívumból is tanulhat az ember. Abból, amit elhallgatnak, következtetni lehet a bajokra. Másrészt persze érdekel az emigráció írodalmi és főleg politikai tevékenysége. A. legtöbb emigrációs folyóiratot megkapom. Valóban bámulatos, hogy a magyar emigráció a maga szegénységében és szétszórtságában mennyi ujságot és folyóiratot termelt ki. Sajnos, a sok különvállalkozás szétforgácsolja az erőket. Kívánatos volna az összefogás, politikai és irodalmi téren egyaránt. Az emberfeletti nehézségekkel küzdő emigrációs könyvkiadásunk áldo5.
