Stranica 1 [1]
HABSBURG OTTÓ:
dr. Habsburg Ottóhoz.
Íme, kilenc kérdés, kilene válasz.
Mikor és hogyan tanult magyarul?
Hal’ Istennek mindig beszéltem magyarul, úgy¬
hogy anyanyelvemnek nevezhetem a némettel együtt.
Véleményem szerint ez az egyetlen mód, hogy az em¬
ber valóban megtanulja elég nehéz nyelvünket. Ké¬
sőbb tanulmányaimat németül és magyarul egyszerre
végeztem, mind a magyar, mind az osztrák tanterv
szerint. Ez persze munkatöbbletet jelentett, de most
hálás vagyok érte szüleimnek. Csak így lehet egy
nyelvet elsajátítani és géniuszát megismerni, főleg ha
az ember későbbi élete során szakadatlanul külföl¬
dön kényszerül élni.
Melyek voltak ifjúkorának kedvelt olvasmányai?
Mint gyermek, sokat mulattam Gárdonyi Göre
Gábor könyvein. Mikor gimnazista lettem, nagyon
megragadott a magyar szépirodalom. Ezt főleg két
igen lelkes és művelt bencés tanáromnak köszönhet¬
tem: Solymos Vendelnek és Blazovich Jákónak. Mind¬
kettő annyira elevenen és olyan lelkesedéssel adta
elő a magyar irodalmat, hogy nem volt nehéz meg¬
szeretni. A német irodalmat csak sokkal később tud¬
tam élvezni, gimnazista időmben inkább unalmasnak
tűnt. A költők közül szerettem Vörösmartyt, Pető¬
fit, Ady Endrét és Sik Sándort. Petőfit már kisgyer¬
mek koromban tanultam, mivel apám is nagyon sze¬
rette. Többször elszavalta nekünk még azt is, hogy:
, Akasszátok fel a királyokat".
Később, tudományos munkássága során miképpen
vette hasendt magyar nyelvtudásának?
Az egyetemen és doktori értekezésem előkészí¬
tése idején mindenekelőtt agrárkérdésekkel és a föld¬
reform problémájával foglalkoztam. Ezért nemcsak
a magyar politikai klasszikusok, Széchenyi és Kötvös,
szorgalmas olvasója voltam, hanem megismertem a
falukutatók, Féja Géza, Matolcsy Mátyás és mások
műveit, az akkoriban ,népinek” nevezett írókat,
Illyést, Németh Lászlót, Kodolányit. Szerb Antalt és
Kosztolányit talán felesleges is említenem, annyira
természetes.
Politikai ténykedése kapcsán is segítőtársa u
magyar nyelv? .
Természetesen. A második világháború előtt rend¬
szeresen olvastam a magyar napisajtót (Nemzeti Uj¬
ság, Pesti Hirlap, Esti Kurir, Népszava, Magyar
Nemzet). Elég jól ismertem több elsőrangú magyar
ujságírót, főleg Pethő Sándort. Élénk kapcsolatban
voltam a magyar politikai élettel. Ez a kapcsolatom
— természetesen más formában — továbbra is meg¬
maradt.
Hasznos volt magyar nyelvtudásom a második
világháború alatt is, amikor Washingtonban folytat¬
tam megbeszéléseket —. sajnos eredménytelenül —,
hogy hazánkat idejekorán kimentsük a háborúból. Az
egész titkos levelezés Budapesttel magyarul folyt, bár
mindig angol fordításra is szükség volt, mert sürgö¬
nyeimet Roosevelt saját rejtjeles kódexével továb¬
bíttatta.
Összehasonlítva más nyelvekkel, — úgy tudjuk,
egész sor idegen nyelvet ismer — mi az, amit a ma¬
gyar nyelvben különlegesen szépnek és élvezetesnek
tart? Általánosságban, miben jelent különös élményt
a magyar nyelv?
A magyar nyelv a legzengzetesebb. Verselésre
kiválóan alkalmas, páratlan a hangutánzó gazdag¬
sága. Amellett tömör és erőteljes. Arany János bal¬
ladáinak hangulatfestésben nincsen párja.
Milyen magyar politikai és társadalomtudományi
könyveket olvasott régebben és az utóbbi időben?
: Mint már mondottam, sokat olvastam Széche¬
nyit, Eötvös Józsefet, a falukutatókat, a népi írókat.
Tanulmányoztam természetesen a Hóman-Szekfűt, a
, Három nemzedék"-et. Jelenleg pedig úgy. vélem,
kapcsolatban kell maradnunk azzal, amit otthon ir¬
nak, még ha homlokegyenest ellenkezik is meggyő¬
ződésünkkel. Tudnunk kell, hogy mit olvasnak az ott¬
honiak, mert a felszabadulás után nekünk kell majd
beleélni magunkat a hazai gondolkodásmódba, nem
fordítva. E szempontból például igen érdekesnek ta¬
láltam Bibó István , Harmadik Ut” című tanulmány¬
kötetét.
Milyen magyarnyelvű szövegek kerülnek rend¬
szeresen az íróasztalára jelenleg?
Jelenleg kétféle írásokat olvasok. Egyrészt a ha¬
zai sajtót, melynek jórésze unalmas, de azért tanul¬
sagos. Sokat vallanak be akaratlanul, hisz még a kom¬
munistáknak sem sikerült teljesen kikapcsolni az
igazságot. Sokszor a negatívumból is tanulhat az em¬
ber. Abból, amit elhallgatnak, következtetni lehet a
bajokra. Másrészt persze érdekel az emigráció íro¬
dalmi és főleg politikai tevékenysége. A. legtöbb emig¬
rációs folyóiratot megkapom. Valóban bámulatos,
hogy a magyar emigráció a maga szegénységében és
szétszórtságában mennyi ujságot és folyóiratot ter¬
melt ki. Sajnos, a sok különvállalkozás szétforgá¬
csolja az erőket. Kívánatos volna az összefogás, po¬
litikai és irodalmi téren egyaránt. Az emberfeletti ne¬
hézségekkel küzdő emigrációs könyvkiadásunk áldo¬
5.