Oldal 2 [2]
OCR
Amíg a nyugat-európai országok amerikai segítséggel szédületes arányú ujjáépítő munkát hajtottak végre, földrészünk keleti fele a szovjet gyarmati kizsákmányolás áldozataként tengődött. Minden úgynevezett kereskedelmi szerződés egyoldalúan a Szovjetuniónak biztosított előnyöket. Ráadásul a leigázott országok milliárdokra rúgó kártérítést voltak kénytelenek fizetni a Szovjetuniónak. Hogy hová vezetett a Kremlnek ez a politikája, azt minden beszédnél ékesszólóbban bizonyítja a Jalta-vonaltól keletre eső Európa sanyarú állapota. e. Lengyelország kitűnő ötlete A. magyar szabadságharc után a csatlós-kormányok vezetőinek — elsőként Lengyelországban — az a kitűnő ötlete támadt, hogy azt a pénzügyi politikát, amit a nyugat-európai országok egy évtizeden keresztül Amerikával kapcsolatban folytattak, most szovjet területen, a Kreml felé, nekik is meg kellene kísérelniök. A különbség csak abban állt, hogy a pénzügyi és gazdasági segélyt a Szovjetuniótól természetesen nem a kommunista veszélyre való hivatkozással kérték, hanem arra hivatkozhattak, hogy ez a segély a magyarországihoz hasonló felkelések elhárításához, illetve megelőzéséhez szükséges. Az első lépések, amelyeket ebben az irányban tettek, átütő sikerrel jártak. Az 1957 és 1958-as években szinte minden egyes kelet-európai ország kommunista vezetősége rászokott arra, hogy szovjet gazdasági segélyt vegyen igénybe. Bár ezek nem voltak amerikai méretű segélyek, bizonyos, hogy az említett két esztendő folyamán a Szovjetunióból rendkívül jelentékeny összegek, rubelek milliói vándoroltak a kelet-európai államokba. Az egyik budapesti lap hasábjain akkoriban érdekes tanulmány jelent meg, amely a maga nemében egyedülálló a keleti blokk országaiban. A. közölt kimutatasok szerint az európai csatlós-kormányoknak 1959 január 1-ig folyósított szovjet gazdasági segély öszszege 28 milliárd rubel, ami körülbelül ugyanannyi nyugatnémet márkának felel meg. Ebben az összegben egyaránt szerepelnek közvetlen juttatások és kölcsönök. A kölcsönök átlagos kamatja két százalék, világviszonylatban tehát meglehetősen alacsony. A szóbanforgó óriási összegekkel azonban a Szovjetunió megterhelése korántsem ért véget. Ezt bizonyítja például, hogy 1959 januárjában a Szovjetunió százmillió rubelt volt kénytelen adni Bulgáriának az olajtermelés, illetve olajfinomító ipar bővítésére és további, még ennél is nagyobb hitelle! kellett Románia megsegítésére sietnie. Kézenfekvő, hogy ami Nyugaton még a gazdag Amerikának is súlyos áldozat volt, az Keleten a Szovjetunió számára, amely 1957 áprilisában részleges államcsődöt volt kénytelen bejelenteni, összehasonlíthatatlanul nagyobb megterhelés. Kelet-Európa, amely néhány évvel ezelőtt még a Szovjetunió egyik legjelentősebb bevételi forrása volt, 1956 óta gazdaságilag halott terület, amelyet a Szovjetunió kénytelen magával cipelni. Súlyosbítja-a helyzetet az a körülmény, hogy ez a fejlődés olyan időpontban következett be, amikor az orosz népnek minden erejére szüksége van külpolitikai poziciója megtartásához. Moszkva és Peking A magyar szabadságharc feltehetően legsúlyosabb következménye az volt, hogy a kommunista tömb belső egyensúlya felborult. 6 1948-ig a Szovjetunió a blokkon belül egyedül uralkodott. 1948-tól 1956-ig Oroszország és az időközben kommunistává lett Kína között a viszony meglehetősen szilárd volt, mert Moszkva, bizonyos kínai sajátosságok figyelembe vételével, egyedül és kizárólagosan játszotta a főszerepet. Mihelyt azonban a Szovjetunió a magyar szabadságharc kövelkeztében rendkívüli nehézségek elé került, megjelent a színtéren Kína, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a kommunista tömb vezetését magához ragadja. Gondoljunk csak a legutóbbi évek diplomáciai sakkhúzásaira és azonnal felismerjük, hogy a kommunista világban jelenleg döntő csata folyik a vezetésért. Ebben a harcban Oroszország védekező, elhárító helyzetbe került Peking friss, még elhasználatlan erőivel szemben. Ha figyelmesen szemléljük a fejlődést, nem lehet kétséges, hogy előbb-utóbb melyik fél marad a győztes. A harc elkerülhetetlen kimenetelével maguk az oroszok is tisztában vannak. Eltekintve attól, hogy a világbolsevizmus vezetésének elvesztése az oroszok nemzeti öntudatát mélyen sérti, ez a fejlődés magában Oroszországban is messzemenő belpolitikai következményekkel járhat. Sztálin halála óta a Szovjetuniót a vörös hadsereg és a kommunista párt koaliciója kormányozza. Ha a hadsereg mindmáig hűséges maradt a párthoz, ennek oka nem utolsó sorban az volt, hogy az orosz generálisok szemében a világforradalom és az orosz Világuralom fogalma teljesen összefonódott. Ha azonban ez egyszer megváltozik, — mint ahogy erre számos jel mutat, — vagyis ha a világforradalom Moszkva világuralma helyett Peking világuralmát jelentené, akkor a szovjet marsallok szemében a helyzet ellenkező előjelet kapna. A. tíznapos magyarországi szabadságharc tehát a nemzetközi politikának új perspektívát nyitott. Ha ma joggal beszélhetünk a bolsevista tömb súlyos válságáról, amelynek hatását még csak ezután kezdjük igazán érezni, ez nem utolsó sor- . ban a magyar forradalomnak köszönhető. Ha az Egyesült Európa tény és valóság A Dunamedencét szokás volt Európa erődjének, Európa védőbástyájának nevezni. Ennek a térségnek a népei évszázadokon át ismételten kiérdemelték a keresztény Nyugat védője, a keresztény Európa előőrse megtisztelő címet. Ez méltán vár viszonzásra. A vér, amely a Dunatájon évszázadokon át kiömlött, jutalomra vár és ez a jutalom a Nyugat részéről csak a hűség lehet. A szabad népeknek mindent el kell követniök, hogy méltóak legyenek a kelet-európai nemzetek ideáljaihoz és hogy a rab népek majdani felszabadításának, és Európa békés egyesítésének alapjait megvessék. Ma már rendelkezünk azokkal a békés eszközökkel, amelyekkel ezt a céit elérhetjük. Mindenekelőtt magában a szabad világban kell megteremtenünk Európa egységét. A szabadságharc napjaiban a magyar nép segélykiáltásai ehhez az Európához is szóltak. Ök, akik azon az elveszett poszton állottak, hittek az Európa-eszmében, de a Nyugat csak beszélt és máskülönben tétlen maradt. Ma már egyáltalán nem kétséges, hogy ha 1956-ban ag Egyesült Euróna mdr tény és valósáy lett volna, az események egész másképpen alakulnak. Most, hogy a magyar szabadságharc következményeként Keleten mély válság körvonalai rajzolódnak ki, az a feladatunk, jobban, mint valaha, hogy az önző államosdi
