Stranica 2 [2]
Amíg a nyugat-európai országok amerikai segít¬
séggel szédületes arányú ujjáépítő munkát hajtottak
végre, földrészünk keleti fele a szovjet gyarmati ki¬
zsákmányolás áldozataként tengődött. Minden úgy¬
nevezett kereskedelmi szerződés egyoldalúan a Szov¬
jetuniónak biztosított előnyöket. Ráadásul a leigá¬
zott országok milliárdokra rúgó kártérítést voltak
kénytelenek fizetni a Szovjetuniónak. Hogy hová ve¬
zetett a Kremlnek ez a politikája, azt minden beszéd¬
nél ékesszólóbban bizonyítja a Jalta-vonaltól keletre
eső Európa sanyarú állapota.
e.
Lengyelország kitűnő ötlete
A. magyar szabadságharc után a csatlós-kormá¬
nyok vezetőinek — elsőként Lengyelországban — az
a kitűnő ötlete támadt, hogy azt a pénzügyi politikát,
amit a nyugat-európai országok egy évtizeden keresz¬
tül Amerikával kapcsolatban folytattak, most szovjet
területen, a Kreml felé, nekik is meg kellene kísérel¬
niök. A különbség csak abban állt, hogy a pénzügyi
és gazdasági segélyt a Szovjetuniótól természetesen
nem a kommunista veszélyre való hivatkozással kér¬
ték, hanem arra hivatkozhattak, hogy ez a segély a
magyarországihoz hasonló felkelések elhárításához,
illetve megelőzéséhez szükséges. Az első lépések, ame¬
lyeket ebben az irányban tettek, átütő sikerrel jár¬
tak. Az 1957 és 1958-as években szinte minden egyes
kelet-európai ország kommunista vezetősége rászo¬
kott arra, hogy szovjet gazdasági segélyt vegyen
igénybe. Bár ezek nem voltak amerikai méretű segé¬
lyek, bizonyos, hogy az említett két esztendő folya¬
mán a Szovjetunióból rendkívül jelentékeny összegek,
rubelek milliói vándoroltak a kelet-európai államokba.
Az egyik budapesti lap hasábjain akkoriban érdekes
tanulmány jelent meg, amely a maga nemében egye¬
dülálló a keleti blokk országaiban. A. közölt kimutata¬
sok szerint az európai csatlós-kormányoknak 1959
január 1-ig folyósított szovjet gazdasági segély ösz¬
szege 28 milliárd rubel, ami körülbelül ugyanannyi
nyugatnémet márkának felel meg. Ebben az összeg¬
ben egyaránt szerepelnek közvetlen juttatások és köl¬
csönök. A kölcsönök átlagos kamatja két százalék,
világviszonylatban tehát meglehetősen alacsony.
A szóbanforgó óriási összegekkel azonban a Szov¬
jetunió megterhelése korántsem ért véget. Ezt bi¬
zonyítja például, hogy 1959 januárjában a Szovjet¬
unió százmillió rubelt volt kénytelen adni Bulgá¬
riának az olajtermelés, illetve olajfinomító ipar bő¬
vítésére és további, még ennél is nagyobb hitelle! kel¬
lett Románia megsegítésére sietnie. Kézenfekvő, hogy
ami Nyugaton még a gazdag Amerikának is súlyos
áldozat volt, az Keleten a Szovjetunió számára, amely
1957 áprilisában részleges államcsődöt volt kényte¬
len bejelenteni, összehasonlíthatatlanul nagyobb meg¬
terhelés. Kelet-Európa, amely néhány évvel ezelőtt
még a Szovjetunió egyik legjelentősebb bevételi for¬
rása volt, 1956 óta gazdaságilag halott terület, ame¬
lyet a Szovjetunió kénytelen magával cipelni. Súlyos¬
bítja-a helyzetet az a körülmény, hogy ez a fejlődés
olyan időpontban következett be, amikor az orosz
népnek minden erejére szüksége van külpolitikai po¬
ziciója megtartásához.
Moszkva és Peking
A magyar szabadságharc feltehetően legsúlyo¬
sabb következménye az volt, hogy a kommunista tömb
belső egyensúlya felborult.
6
1948-ig a Szovjetunió a blokkon belül egyedül
uralkodott. 1948-tól 1956-ig Oroszország és az idő¬
közben kommunistává lett Kína között a viszony
meglehetősen szilárd volt, mert Moszkva, bizonyos
kínai sajátosságok figyelembe vételével, egyedül és
kizárólagosan játszotta a főszerepet. Mihelyt azon¬
ban a Szovjetunió a magyar szabadságharc kövel¬
keztében rendkívüli nehézségek elé került, megjelent
a színtéren Kína, azzal a nyilvánvaló szándékkal,
hogy a kommunista tömb vezetését magához ragadja.
Gondoljunk csak a legutóbbi évek diplomáciai
sakkhúzásaira és azonnal felismerjük, hogy a kom¬
munista világban jelenleg döntő csata folyik a veze¬
tésért. Ebben a harcban Oroszország védekező, elhá¬
rító helyzetbe került Peking friss, még elhasználat¬
lan erőivel szemben. Ha figyelmesen szemléljük a fej¬
lődést, nem lehet kétséges, hogy előbb-utóbb melyik
fél marad a győztes. A harc elkerülhetetlen kimene¬
telével maguk az oroszok is tisztában vannak.
Eltekintve attól, hogy a világbolsevizmus veze¬
tésének elvesztése az oroszok nemzeti öntudatát mé¬
lyen sérti, ez a fejlődés magában Oroszországban is
messzemenő belpolitikai következményekkel járhat.
Sztálin halála óta a Szovjetuniót a vörös hadsereg
és a kommunista párt koaliciója kormányozza. Ha a
hadsereg mindmáig hűséges maradt a párthoz, ennek
oka nem utolsó sorban az volt, hogy az orosz gene¬
rálisok szemében a világforradalom és az orosz Vi¬
láguralom fogalma teljesen összefonódott. Ha azon¬
ban ez egyszer megváltozik, — mint ahogy erre szá¬
mos jel mutat, — vagyis ha a világforradalom Moszk¬
va világuralma helyett Peking világuralmát jelen¬
tené, akkor a szovjet marsallok szemében a helyzet
ellenkező előjelet kapna. A. tíznapos magyarországi
szabadságharc tehát a nemzetközi politikának új pers¬
pektívát nyitott. Ha ma joggal beszélhetünk a bolse¬
vista tömb súlyos válságáról, amelynek hatását még
csak ezután kezdjük igazán érezni, ez nem utolsó sor- .
ban a magyar forradalomnak köszönhető.
Ha az Egyesült Európa tény és valóság
A Dunamedencét szokás volt Európa erődjének,
Európa védőbástyájának nevezni. Ennek a térségnek
a népei évszázadokon át ismételten kiérdemelték a
keresztény Nyugat védője, a keresztény Európa elő¬
őrse megtisztelő címet. Ez méltán vár viszonzásra.
A vér, amely a Dunatájon évszázadokon át kiömlött,
jutalomra vár és ez a jutalom a Nyugat részéről csak
a hűség lehet. A szabad népeknek mindent el kell kö¬
vetniök, hogy méltóak legyenek a kelet-európai nem¬
zetek ideáljaihoz és hogy a rab népek majdani fel¬
szabadításának, és Európa békés egyesítésének alap¬
jait megvessék.
Ma már rendelkezünk azokkal a békés eszközök¬
kel, amelyekkel ezt a céit elérhetjük.
Mindenekelőtt magában a szabad világban kell
megteremtenünk Európa egységét. A szabadságharc
napjaiban a magyar nép segélykiáltásai ehhez az
Európához is szóltak. Ök, akik azon az elveszett posz¬
ton állottak, hittek az Európa-eszmében, de a Nyugat
csak beszélt és máskülönben tétlen maradt. Ma már
egyáltalán nem kétséges, hogy ha 1956-ban ag Egye¬
sült Euróna mdr tény és valósáy lett volna, az ese¬
mények egész másképpen alakulnak. Most, hogy a
magyar szabadságharc következményeként Keleten
mély válság körvonalai rajzolódnak ki, az a felada¬
tunk, jobban, mint valaha, hogy az önző államosdi¬