Page 1 [1]
HABSBURG OTTO:
megállapításait foglalja össze.
Amikor a szabad világban az 1956-os magyar
szabadságharc szóba kerül, akaratlanul is mindig bi¬
zonyos bűntudatot érzünk. Nem tagadhatjuk, hogy
ebben a nagy történelmi órában a Nyugat csődöt
mondott. A bűntudat egyik káros következménye vi¬
szont, hogy emiatt gyakran magát az eseményt is
helytelen módon ítéljük meg. Hajlamosak vagyunk
arra, hogy a magyar szabadságharcot egyszeri, ön¬
magában lezárt eseménynek tekintsük s közben meg¬
feledkezzünk azokról az okokról, amelyek előidézték,
és arról a távolabbi hatásról, amelyet napjainkra, sőt
a jövőre is gyakorol. Ennek a hamis perspektívának
a következménye az egész esemény pesszimista és re¬
ménytelen szemlélete. Sokak szemében a magyar for¬
radalom már 1956 november negyedikén reggel, de
legkésőbb az utolsó szabadság-adó, a dunapentelei
rádió elnémulásával egyszer s mindenkorra végetért.
Ez a megítélés azonban rövidlátásra vall. Az ese¬
mény igazi jelentőségét csak akkor ismerjük fel, ha
beágyazzuk a nagy történelmi áramlatok folyama¬
tába. Így szemlélve, rádöbbenünk arra, hogy — túl
a félelmetes emberi tragédián —- a magyar szabad¬
ságharc még egyáltalán nem fejeződött be. Azok a
történelmi erők, amelyeknek a forradalom kifejezője
és katalizdtora volt, igazán még csak ezután hozzák
meg a maguk gyümölcsét. A. budapesti események
hatása a nagy nemzetközi fejleményekben mutatko¬
zik meg. 1956 november negyedike óta ugyanis a
szovjet blokk belső életfeltételei gyökeresen megvál¬
toztak.
Kelet-Európában hadiállapot van
Vessünk futó pillantást a magyar forradalmat
megelőző évtizedre. Amikor 1945-ben a szovjet sere¬
gek benyomultak Európába, egyetlen hatalmas fel¬
vonulással százmillió európait hajtottak a Kreml
uralma alá. Ez a szám a Jalta-vonalon belül élő né¬
peknek kereken egyharmada. A balti népekkel kapcso¬
latban Sztálin kijelenthette, hogy problémájuk meg¬
oldása csupán vagonkérdés ; vagyis sorsuk attól függ,
rendelkezik-e a Szovjetunió az elszállításukra ele¬
gendő marhavagonnal. 1945 után azonban a tömeges
kiirtás politikája lehetetlenné vált. Márcsak gazda¬
sági okokból is elképzelhetetlen lett volna, hogy lik¬
vidáljanak százmillió embert, különösen, ha meggon¬
doljuk, hogy saját lakosságuk alig kétszázmillió.
Ezek a meggondolások kényszerítették a Szovjet¬
uniót arra, hogy 1947 óta a probléma politikai meg¬
oldására törekedjék. Sztálin és munkatársai Kelet¬
Európát úgy akarták maguknak berendezni, hogy a
szovjet haderő nagy részét idővel visszavonhassák,
de ugyanakkor a Szovjeuniónak a Jalta-vonalig ter¬
jedő hatalma töretlen maradjon. Az elképzelés lé¬
nyege az volt, hogy a meghódított területeken csat¬
lós-kormányokat szerveznek és csatlós-hadseregeket
állítanak fel.
A klasszikus gyarmatosítók protektorátus-rend¬
szeréhez hasonlóan, az oroszok a meghódított lakos¬
ságot mindenütt helyi politikusokon keresztül kor¬
mányozták. Mögöttük természetesen ott álltak a
szovjet tanácsadók, akik a lakosság számára több¬
nyire láthatatlanul irányították a politikát. Mintegy
hét-nyole évi kitartó erőfeszítéssel sikerült felépíte¬
niök ezt a kulisszát. A vörös hadsereg helyőrségeit
fokozatosan titkos polgári tanácsadók váltották fel.
A százmillió kelet-európai kordában tartására ki¬
eszelt politikai megoldás, illetve ennek kísérlete, 1956
októberében Budapest utcáin összeomlott. A. magyar
szabadságharc napjaiban világosan bebizonyosodott,
hogy a csatlós-kormányok a nép részéről semmiféle
támogatást nem remélhetnek. Kiderült az is, hogy «
nagy költséggel felállított úgynevezett néphadsere¬
gek a kommunizmus számára, megbízhatatlanok. Ami
tehát Európában 1956 novembere óta a Jalta-vonaltól
Keletre történik, az tulajdonképpen nem más, mint
ennek a térségnek újra történő katonai megszállása.
Ez azt jelenti, hogy vissza kellett állítani az 1947-ben
kezdett politikai kísérlet előtti állapotokat. ,
1956-tól kezdve a vasfüggöny tulsó oldalán való¬
jában ismét hadiállapot van.
A szovjetpolitika biztonsága és céltudatossága
megingott ,
Ez a fejlődés nem jelenthet tartós megoldást.
Mar Bismarck megmondotta, hogy a szuronyokkal
sok mindent lehet csinálni, csak éppen ülni nem lehet"
rajtuk hosszú ideig. A Szovjetunió azonban jelenleg
éppen ebben a kellemetlen helyzetben. van. Ily módon
új politikai megoldást találni nem lehet. Amiről a
Szovjetunió 1956-ig azt hitte, hogy végleges valami,
az most újra provizérium, A. jelenlegi helyzet ugyanis
csak nagy nehezen és nagy fáradsággal is legfeljebb
még csak néhány esztendeig tartható. De ezen az ala¬
pon a viszonyok normalizálódása nem várható. A for¬
radalom óta eltelt évek azt mutatták, hogy a Szovjet¬
unió kelet-európai politikájának biztonsága és céltu¬
datossága megingott. Túl ezen, régi történeti igazság,
hogy a hosszú időn keresztül való megszállás végülis
többet árthat a megszálló hatalomnek, mint a meg¬
szállt országoknak. A megszálló hatalmat mindig az
a veszély fenyegeti, hogy legjobb csapatai demorali¬
zálódnak és harci értékük ennek következtében két¬
ségessé válik.
A háború utáni Európa gazdasági és pénzügyi
politikáját vizsgálva azonnal szemünkbe tűnik a Ke¬
let és Nyugat közötti nagy különbség. Földrészünk
nyugati részén, amelynek biztonságát az Egyesiilt
Államok és szövetségi rendszere védi, gyakorlattá
vált, hogy az amerikaiak ne csak katonai, hanem
gazdasági segélyt is nyujtsanak. Ha valamelyik nyu¬
gat-európai országban pénzügyi nehézségek támad¬
tak, az ország vezető politikusa Washingtonba repült
és a kommunista veszélyre hivatkozva kért anyagi
támogatást. Az ilyen akciók majdnem kivétel nélkül
eredménnyel jártak. Csak el kell olvasni a statiszti¬
kákat, azonnal látjuk, hogy ilymódon dollárok rail¬
liói ömlöttek az európai országok kasszájába.