Oldal 3 [3]
hiszen három évszázad óta hivatalosan, vagy hemhi¬
vatalosan, a nyugatiak, az európaiak parancsoltak
nekik. És különösképpen érezték ezt akkor, mikor
ennek a századnak az elején a boxerlázadást egy ma¬
roknyi európai katona néhány nap alatt képes voit
leverni. És attól kezdve Kína vezetői szüntelenül
csak arra gondoltak: mikor jön el az idő. Mit lehet
tenni annak érdekében, hogy egyszer megteremtsék
Kína világhatalmi helyzetét? Amikor az orosz for¬
radalom kitört és utána a fiatal kínai vezetők tanul¬
mányozni kezdték a kommunizmust, azt látták: talán
a kommunizmus az, amelyet fel lehet használni a
nemzet egyesítésére. Ugy látták, a kommunizmus fel¬
használható óriási hadsereg létesítésére, amellyel az¬
tán valamikor a, jövőben meg lehet teremteni a világ¬
hatalmat. A. kínai kommunista mozgalomnak ez a fel¬
Togás volt az indítóoka és az alapja. Tulajdonképpen
a mai kommunista. vezetőknél is ezt tapasztaljuk.
Kínában más a helyzet, mint a Szovjetunióban. Az
orosz forradalom a bolsevista rendszerben új osztályt
juttatott hatalomra. Kínáról ezt nem lehet állítani.
A mai kínai kormány vezető émberei a régi császári
Kina vezető családjainak a sarjai. Csu-En-Láj-ról tud¬
juk, hogy régi arisztokrata családból származik. Mao¬
Cze-Tung-ról a mi lapjaink azt állítják ugyan, hogy
paraszt származású, de ez nem igaz. Apja, sőt nagy¬
apja is kormányzó volt.
KÍNAI IRREDENTA
OROSZORSZÁG ELLEN
Ez az új kínai vezetőréteg izzó nacionalista szel¬
lemben vette át a hatalmat. A szélsőséges naciona¬
lizmusnak persze az a következménye, hogy hamaro¬
san szembe kerültek az oroszokkal. Az oroszok, — ez
rendkívül figyelemreméltó tény, —- Kína bizonyos
területeit bitorolják. Makaoban az ottani portugál ka¬
tonai parancsnok megmutatott hekem egy térképei,
amely ma minden kínai iskola falán ott függ. Nos,
ezen a térképen Oroszország tekintélyes vidékei úgy
vannak feltüntetve, úgy vannak színezve, mint kínai
területek. Vagyis a kínai gyerekek az iskolában azt
tanulják, hogy Oroszországnak vannak olyan részei,
amelyeket előbb-utóbb vissza kell csatolni Kínához.
Mindezek következtében a Szovjetunió és Kína
között súlyos ellentét keletkezett és ennek természe¬
tesen ideológiai kihatásai vannak. Az ideológiai el¬
lentét azonban nem annyira jelentékeny, mint az a
tény, hogy nemzeti, politikai és gazdasági, másszó¬
val tényleges érdekellentétről van szó. Ezt a szovjet¬
kínai ellentétet Ázsiában mindenhol lehetett tapasz¬
talni. Amikor például Tájföldön, vagyis. Sziámban
voltam, megmondották nekem: a laoszi kérdésben az
orosz nagykövet, Abrahamow, egészen más poliitikal
folytat, mint a kínai nagykövet. Abrahamow minden¬
képpen tárgyalásra törekedett, semleges kormány lé¬
tesítését akarta, a kínaiak viszont sem tárgyalást,
sem pedig semleges kormányt nem óhajtottak. Ok a
kommunizmus katonai győzelmét kívánták. Ami, az
ő szempontjukból, érthető is, hiszen Laoszban vörös¬
kínai katonaság harcol. A. végcél persze mind kínai,
mind orosz részről az, hogy Laosz egy szép napon
kommunista állam legyen. De az oroszok a maguk
sokkal nagyobb tapasztalatával tudják, hogy olyan,
úgynevezett semleges kormány, amelyben a belügy¬
miniszter és a hadügyminiszter, még hozzá amerikai
hozzájárulással, kommunista, ott holtbiztos, hogy ez
a semleges kormány hamarosan kommunista kor¬
many lesz. A kínaiak pedig presztizspolitikat foly¬
tatnak; a presztizst nem tárgyalások révén akarják
megszerezni, hanem azáltal, hogy győznek a harcté¬
ren, hogy ezt a győzelmet azután odahaza saját pro¬
pagandájukban is felhasználhassák.
Vietnámban is azt tapasztaltam, hogy a kínaiak
és az oroszok között ellentétek vannak. A Vietnám¬
ban működő fegyverszüneti bizottság összetétele —
rendkívül szerencsétlen. Mint Oroszország képvise¬
lője, tagja ennek a bizottságnak Lengyelország, ezen¬
kívül India és Kanada. 1954-től 1961-ig mindig úgy
volt, hogy a lengyel és a hindú együtt szavazott a, ka¬
nadai ellen és így a nyugatiak mindig kisebbségben
maradtak. 1961 óta ez a helyzet érdekes módon meg¬
változott. Egyszerre csak azt tapasztaltuk, hogy igen
sok szavazásnál a lengyel a kanadaival együtt sza¬
vazott, míg India, amely a kínaiaktól jobban fél, a
kínai álláspont érdekében adta le szavazatát. Vagyis
a szovjet és a kínai érdek, valamint magatartás itt is
különvált egymástól.
KÍNA HARAGSZIK AZ OROSZOKRA
Ez az ellentét annál jobban érezhető, minél kö¬
zelebb van az ember Kínához. Honkongban napon¬
ként érkeznek emberek Vörös Kínából. Ezenkívül
megérkeznek ide az összes kínai lapok is. Honkong¬
ban számos Kína-szakértő működik s ezeknek semmi
más feladata nincs, csak a kínai kérdés alapos tanul¬
manyozasa, Mindegyikük hosszabb időt töltött Kíná¬
ban és most a nyugati kormányok számára dolgozzák
fel a vörös birodalomból érkező híranyagot. Itt csak
mint érdekességet szeretném közbevetni, hogy az
egyik legfőbb Kína-szakértő: magyar ember. Termé¬
szetesen rendkívül örültem, hogy akad egy honfitar¬
sunk, aki szinte mindenkinél jobban ismeri a kínai
problémát. Tőle és a többi szakértőtől hallottam töb¬
bek között, hogy a kínai kormány meglehetősen ha¬
ragszik a Szovjetunióra, mégpedig Kína ENSz-tag¬
sága miatt. Érdekes, hogy Kína nem az amerikaiak¬
nak, hanem a Szovjetuniónak tulajdonítja a tényt,
hogy Kína még mindig nem kapta meg az ENSz-tag¬
ságot. Azt mondják ugyanis: Amerikának természe¬
tes és nyilt politikája, hogy a kínai felvételt megaka¬
Galyozza, a Szovjetunió viszont titokban akadályoz.
A. kínai vezetők világosan látják, hogy az oro¬
szok valójában nem kívánják Kína felvételét az Egye¬
sült Nemzetek Szervezetébe. A szovjet diplomácia ál¬
landóan mesterkedik, nyiltan azt hangoztatja, hogy
mindent elkövet Kína felvétele érdekében. A szovjet
segítség eredménye azonban. az, hogy Kínát még min¬
dig nem vették fel. Ennek a ténynek az ódiuma tel¬
jesen az oroszokra hárul, nem pedig az amerikaiakra ;
miután a kínaiak ezt így fogják fel. — Mellékesen
megjegyezhetjük, hogy Amerika eddigi politikája eb¬
ben a kérdésben helyes volt. Vagyis, Amerikának ezt
a politikát kell folytatnia, arra kell törekednie, hogy
Kínát ezután se vegyék fel az Egyesült Nemzetek
Szervezetébe.
Mindazok alapján, amiket elmondottam, végső
következtetésként megállapíthatjuk, hogy a Szovjet¬
unió és a Kína közötti ellentét véglegesnek tekint¬
hető. Ezt az ellentétet többé nem lehet kiküszöbölni.
De ugyanakkor azt is világosan kell látnunk, hogy
7