Stranica 390 [390]
88
1525-ben Thurzo Elek számadásai említik a szakálas és kézi
puskát s taraczkot : «Michaeli Kwnowyth castellum castri Batha
proideferendis. 5 na e pixidibus barbatis et manualibus, tribus
Bombardis traczk vocatis, plumbo, sulffure et saletro. » Századok.
1875. X. füz. Arch. Ért. 1876. 10. kot. 2428, 106. I.
206. (143145. lap.) V. 6. 176. jegyzet. — Arch. Ért.
A mohácsi csata képét Dselálzáde krónikájából közölte Szendrei
János Hadt. Eml. 167. 1. Millen. magy. tört. V. 118. füz. 353. 1.
és Magy. Műkincsek. II. k. 111. A xv. századbeli franczia képe¬
ken a keleti népek ábrázolásában általában szablyát találunk ;
e képek eredetére |. 34. tábla, 4. sz. magyarázatát. V. 6. még
34. t. 7. sz. 35. t. 6, 8—1o. A hegyes tőr nevét I. Barlabassy
Lénárt erdélyi alvajda 1525-ki végrendeletében : «ensem nost¬
ram vulgo hegyes tewrth, totaliter argentatam.» Teleki Okl.
II. 451. — A kétélű tőrrel. Kálmán győri püspök kardját xv. sz.—
Ezek sorába tartozik a dákos is; a szó legrégibb emlékét Maghy
Pál Mathusnai Ferencznél hagyott ingóságainak 1529-ki leltárá¬
ban találom. cVagyon nala eg dakos kynek fekete Barson az
hywelye és rostelyos, Ezwstel wagyon be bwreytwan.» báró
Radvánszky B. Magy. családélet és háztart. II. 4. 1.
207. (145. lap.) V. 6. 177. jegyz. Tagányi: Századok.
1893. 315. 1. — Majthényi Uriel tryptihonját I. Matlekovics
id. m. V. 584.
208. (145. lap.) Arch. Ért. X. 407—408. 1. — Az 1510
körüli csákány alakjára I. Horvath Mark siremlékét. Győri tort.
és rég. fliz. III. 192.
209. (145—146. lap.) A Kutya-Bagoson anjoukori tár¬
gyakkal együtt lelt tollas buzogány a mező-telegdinél is korábbi.
L. 179. jegyz.
210. (146—147. lap.) Zschille R. és Forrer R. Der Sporn.
1891. 13—14. I. — A Krisztus lovagrendrdl |. Turul. XVI.
1898. 105—113. |. — A sarkanyrend jelvényét I. Millen. magy.
tört. III. k. 480. és 484. I. V. 6. A magyarországi sérkdny-lovag¬
rend. (Kubinyi F. és Vahét J. Magyarorsz. és Erdély képekben.
II. 49—56.), Fejérpataky L. Turul. I. 1883. 117. I.— Bárczay O.
A heraldika kézikönyve. Budapest. 1897. 335—341. Egyéb
fegyverfélék még: a zászló, melynek egy állítólagos 1526-ki
példányát közli a Nagy Miklós által szerk. Magyarorsz. képek¬
ben. I. k. 313—315. I. A rajta levő fölirat sz. Anna Maria
királyné ajándékozta az esztergomi érseknek s egyik oldalon
Sz. Mária, másikon Sz. Adalbert van ; a rajzon az 1—5—2—6
évszám is látható, de a számok idoma világosan későbbi s talán
rosszul van másolva 1—6—2—6 helyett, a mely idő különben
is megfelel Anna Mária királyné idejének. Mi lett e zászlóval :
nem tudom, de 1895-ben a Lanfranconi-gyüjteményből egy
hasonló föliratú és szintén Sz. Adalbert képével ellátott, azon¬
ban a föntebbitől egyben-másban különböző s több eredetileg
össze nem tartozó részből összeállított zászló került a M. N.
Múzeumba. (13/1895. 16. Hadtört. N.) A kürlöt Tomori Pál
1520-ki végrendelete említi : «Item hattam Keeth Kyrtett Tyzta
nemes az Barna Ewker zarwabol chynaltatt.» Radvánszky B.
Magyar családólet. 11. 3. — Maghy Pál ingóságainak 1529-Ki
leltárában. «Vagyon nala towaba eg ezwstws zeep kewrth. »
Us ©: Bo Ib
art. (147—148. lap.) B. de la Broquiéret 1. Szamota I
Régi utazások Magyarországon. 96. 1. — Schlosser J. Elfenbein¬
sütltel des ausgehenden Mittelalters. (Jahrbuch d. Kunsthist. Samml.
d. a. Kaiserhauses. XV. 1894. 260.) Kárász Leo : Elefántcsont¬
nyergek a N. Muzeumban. (Arch. Ert. XIV. 1894. $3.) E nyer¬
gek 3—4 kivételével annyira egy jellegűek, hogy készitésiik
ideje és helye nagyon is szük körre szorítandó. Csak kettő
készült közülük a nyugoti tornanyergek formájára, a többinek a
háta oly alacsony, hogy szükségkép a B. de la Broquiere által
emlitett Zsigmondkori magyar tornanyergekre kell gondolnunk.
Már most van köztük egy, mely valószinüleg IV. Venczel cseh
királyé, Zsigmond bátyjáé volt; egy pedig, melyet Jankovich
Miklós a század elején Bukarestből, tőle pedig a M. N. Muzeum
szerzett meg, hagyomány szerint Zsigmond ajándékából, a niká¬
polyi ütközet után került a bukaresti székesegyház birtokába
s ott volt századokon keresztül. Ha számba veszszük már most,
hogy két nyeregnél a hagyományos szálak Zsigmondhoz és
testvéréhez füződnek ; hogy másik három ilyen nyereg három
régi magyar család (hg. Batthyány, gr. Rhédey és gr. Zichy)
birtokában maradt fenn; hogy a nyergek alakja nem nyugoti,
hanem Zsigmondkori magyar tornanyereg ; hogy a vésett alakok
szerelmes párokon kivül Szent Györgyöt ábrázolják, a mint a
sárkányt ledöfi; hogy az alakok ruházata és fegyverzete általában
1410—1450 közti időre vall; hogy az olasz, franczia és angol
gyűjteményekben levő elefántcsont nyergeken is német a fölirat:
arra a végeredményre kell jutnunk, hogy a legtöbbet Zsigmond
készíttette s alighanem a sárkányrend lovagjait tüntette ki vele,
a kik közé tartozott Vlad Drakul oláh vajda is s az ő utján jutott
tehátegy példány a bukaresti székesegyház birtokába.—- Boeheim:
Waffenkunde. 205 s köv. II. Egy Mátyás királynak tulajdoni¬
tott nyereg és zabla van a bécs-ujhelyi régiségtárban. (Nagy M.
Magyarorsz. képekben. 1. 311—313.) II. Lajos nyergét I. Magy.
Mitkincsek. II. k. 144. — Candalei Anna utazása Zengeről Budára
1502. (Szamota: Régi utazások Magyarorsz. 131 s köv. II.
Az eredeti franczia szöveg Tört. Tár. XXIII. k. 97.) — Capu¬
cium a. m. Schl. szój. chaprong, Beszt. sz. chaprang. — Zsille R.
és Forrer N. Die Pferdetrense. Berlin. 1893. 10—11. 1. és Die
Steigbiigel. 1896. 9-—12. 1.
212. (148—149. lap.) Munile
kezentheu ; spinter = Schl. u.
= Schl. kesente, Beszt.
ae Beszts
Szamota J. A Schlagli szójegyz. ad. 2210. «Monile wlgo
Nasava.» (1481.) Orsz. Levélt. D. 37. 166. «Quatuor iocalia
wlgo nasfa lapidibus et gemmis preciosis fabrefacta.» (1519.)
aran theu: —
Orsz. L. D. 23. 137. — «Tria monilia wigo nasva» (1433.)
U. o. 12. 552. — «Vnum Signum militare Nasfa vocatum.»
1465. U. o. 16. 185. — Binula, lunula = Schl. Kesen kete,
Beszt. Keznye (Kösöntyű) akaztalou. V. 6. «Vno monili vulgariter
Palast akaztalo vocato.» 1389. Zichy Okl. IV. 399. —Inauris =
Schl. hig, Beszt. hyg; gemma — geng (gyöngy) ; berilus =