Page 379 [379]
OCR
János angol királyok pecsétje. L. Schultz A. Das héfische Leben zur Zeit d. Minnesinger. II. 43, 73, 85. 1. I2I. (82. lap.) A lovas pecséteket I. Arch. Ért. XI. 1877. 2575 XII. 3 783 d. e870) 397. XIV. 1880, 308. — Szendrei J. Hadt. Eml. 46. I. — L. még tábláinkon 19. t. 14 és BDo lin Fo 122. (82. lap.) Arch. Ért. XVI. 1896. 363365. A fejérmegyei kengyelt I. uo. 365. I., a bodrogvécsi kengyeleket uo. XVIII. 1898. 10. és XX. 1900. 40, 50, a muszkait uo. XVIII. 1898. 125. a selypit Hampel J. Honfogl. kor. eml. 103. A bicskei a N. Muzeumban Hadt. N. 14/1898. sz. a. A mike-budaháziról I. Arch. Ért. XIX. 1899. 278—280. — Zschille R. und Forrer R. Die Steigbiigel. Berlin. 1896. — Schlieben: Gesch d. Sieigbtigel. Wiesbaden. 1892. 123. (82—83. lap.) A gödöllői és tinddi zablat I. 23. táblán, 10. és 17. sz. a. — Az erdételeki-szablyabdl, csatabardbdl, kengyelből és zablabdlallé lelet a M. N. Muzeum birtokában van.— A muszkai leletet 1. Arch. Ért. XVIII. 1898. 125 s köv. Il. — Vannak árpádkori zablak még a salamoni leletben. Arch. Ért. XVI. 1896. 132. és Szendrei J. Hadt. Eml. 49—50. I., a bodaz előbbi, hogy benyulik a honfoglalás korából az Árpádok korába is, mutatja az ott lelt xr—xi. századbeli sarkantyú. L. még Zschille és Forrer: Die Pferdetrense. Berlin. 1893. 9—10 |. A herélt ló használatára V. 6. Ammianus Marc. XVII. 12, 2. 124. (83. lap.) A legkorábbi patkók közé tartozik egy a kalocsai érsekség Csorna nevű pusztáján x1m—x1v. századbeli kengyellel, lándsacsúcscsal és csillagtarajos sarkantyúval együtt lelt patkó. (M. N. Muz. 260/1874. sz.) — Schlágli szójegyz. «feriamentum = patco» 1299. sz. 125. (8384. lap.) A jászberényi kiirtrol 1. 16. tabla, 1.sz.a. "Továbbá Ipolyitól Századok. X. 1876. 487. — Czobor Bélától Vasárnapi Ujság. 1879. évf. 3. sz. — Pulszky F. Magyarorsz. Arch. II. k. 131—134. 1. — L. továbbá Századok. XXX. 1896. 773, 944. XXXI. 1897. 171, 261, 372. 126. (84— 85. lap.) Reimchronik. Pez: Script. R. Austr. Ill. k. 80. I. L. föntebb 106. és 107. jegyzetet. Pauler Gy. Magy. tört. II. 334. — Janus gyürüjét I. 24. tablankon, 30. sz. visel. tört. 2. r. 34— 36, I. — Czobor B. Egyházi emlékek a tört. kiállításon. (Matlekovics S. Magy. orsz. közg. áll. ezeréves fennáll. V. 530—535. I.) és Magyarorsz. tört. emlékei az ezredéves 60. |. V. 6. 70. tablank, 5. sz. a. kiállításon. 3. fiz. 51—55, 59 A veszprémvölgyi apáczák készitményei közé sz4mithatni még a bambergi császári palástot is, (I. Bock: Die Kleinodien d. heil. rom. Reiches. 198. 1. XLII. tábla, 65. Essenwein: Kulturhist. Bilderatlas. II. Miltelalier. XXXVI. t. 1.), mely sötét violaszint bársonyból készült s aranynyal van himezve. A himzés sdlyomvadászatot ábrázol diszesen szerszdmozott lovon ülő kirdlylyal, a lóval átellenben oroszlánnal. A palást keleti eredete felől eddig sem volt kétség, de byzanczinak tartották. A vadászó király viselete azonban, különösen dolmánya, a 21. táblán ábrázolt 19 19 kelet-európai viseletnek felel meg inkább, mint a byzanczinak, lehet tehát orosz vagy magyar. Tekintve, hogy nálunk a xII. század kezdete körül a byzanczi himzés gyakorlására fennállt a veszprémi görög apáczák zárdája s a paláston sürün alkalmazott oroszlánok az Árpádház ősi jelvényére utalnak: nem alapnélküli az a föltevésünk, hogy a palástot valamelyik magyar király ajándékozta egyik német császárnak; lehetett ez Sz. László, a ki rheinfeldeni Rudolf (+ 1080) sváb herczeg és német ellenkirály leányát, Adulheitot vette nőül, de lehetett II. István is, a kinek a neje Udilhild steflingi Henrik regensburgi várgróf leánya volt (Wertner M. Az Árpádok családi törl. 193, 235. I.) — A botpusztai lelet tulnyomó része a M. N. Muzeumba, egy töredéke a fejérmegyei muzeumba került. — «Unum cingulum argenteum deauratum.» 1231. Mon Strig. I. 280. — «Cingulum de aurifrigio tres marcas argenti continentem sine aurifrigio. » Haz. Okl. VIII. 122. — Kárász L. A dettai ékszerek. Arch. Ért. XVI. 1896. 226. — Kövér B. Újabb adatok az ölvösség t6rténeléhez. U. o. XVII. 1897. 229—244. — Az ezüst berakású kengyeleket és zablákatl. 122. és 123. jegyzetnél. Emliti Gurdézi is, hogy «a magyarok fegyverzete ezüsttel van bevonva.» (gr. Kuun G. ford. M. Akad. Ért. 1894. 227. I.) 127. (85—86. lap.) A székesfejé kir. temető szórványos tárgyairól I. Henszlmann J. A sz. fehérvári ásatások. Pest. 1804. 198: |. és 225-225" I. MW 6. Arch. Ért. XVI. 1897. 217. I. — A tokaji leletet I. Arch. Ért. XVII. 1897. 233—241. és Hampel J. A régibb kézépkor. II. 494—96. CCCXXXVIII— CCCXLI. t. — A gerendási leletet Zsilinszky Mihálytól Bekesm. rég. évk. 1878/79. évf. és Arch. Ért. 1879. 13. köt. 158-159. 1880. 14. k. 91. I. X—XI. f.— Az alpári leletet I. Arch. E. 1883. III. 156—158. és XVIII. 1898. 257265. — A kecskeméti leletről Kada E. úr közölte velem az adatokat; |. még Hampel id. m. II. 491. CCCXXXV. I. — A tápiószelei lelet a M. N. Muzeumban, 100/1869. R. N. — A karászit 1. Arch. Ért. XII. 1892. 171—173.— A földvári lelet u. o. XVIII. 1898. 128—131.— B. udvari u. o. XIII. 1893 356. XIV. 1894. 217. — Orosházi u. o. X. 1890. 416—423. — Szécsényi u. o. 1880. 14. k. 347. és VII. 1887. 432. — A bothpusztai a székesfejérvári és M. N. Muzeumban (25/1899. Rég. N.) A balotait 1. Arch. Ért. XIII. 1893. 368. — A győri lelet leirását I. Börzsönyi Arnoldtól a győri benczés zeumban (100/1892. és 26/1894. Rég. N.) — A szabad-batlydn somlóhegyit 1. Arch. Ért. II. 1882. 144—148. — A hódmezővásárhelyi árpádkori leletek közül a csomorkányit I. U. o. XIV. 1894. 137., mindegyik a h. m. vásárh. ref. főiskola birtokaban. — A h. szoboszlói Arch. Ért. XIII. 1893. 455. — A karczagi u. o. II. 1882. 148—149. — Az esztergomi a M. N. Muzeumban (66/1891. és 86/1891. Rég. N.) — A félegyháziakai Pákán és Kisszáláson Kada E. urral ásattuk fel; a M. N. Muzeumban (125/1894. Rég. N.) — A salamoni leletet 1. Arch. Ért. XVI. 1896. 132. és Szendrei J. Hadtört. Eml. 49—51. 1. — A kabai Hampel J. A régibb köz. kor. II. 492. CCCXXXVI. t. — A letenyei. Arch. Ért. 1880. 14. köt. 347—348. I. és 71—72.
