Oldal 378 [378]
220
terczei szószedet sz. korszovágy; a schlagli szójegyzék a joppát
is (601. sz.) «doman korzowag»-nak magyarázza. (Szamota
magyar nyelvemlék a xv. századból. Akad. értekezések a nyelv¬
és széptud. köréből. XVI. k. 1. sz. Budapest 1892.
III. (77. lap.) Benedek ban, alországbiró (nyilván a hires
Bánk ban) 1221-ki pecsétjét I. Arch. Ért. 1878. évf. XII. 6—10.,
László somogyi ispánét 1236-ból U. o. 1877. évf. XI. 256—258
és VIII. táblákon 2. sz. a., Mátyás ispánét 1281-ből U. o. 1879.
évf. XIII. 396—397. 1l., Igmánd nembeli Lőrincz vajdáét
1304-ből U. o. 1879. XIII. 23. I. és 26. táblánkon, 15. sz. a.,
"Tamás vajdáét U. o. 1878. XII. 252. és 26. táblánkon, 18. sz.
jegyzék sz. a. m. «galeay, mig a «cassisy-t sisaknak (Schlagl.
sz. 560), piconhognak (Beszt. sz. 91.) fordítják.
112. (77. lap.) A «paizs» szó az olaszban: pavese, pavisi,
középkori latinban: pavisium, pavissis, francziában : pavois, pavais,
spanyolban: paves, középkori németben: pafesen, pavese, pafoy¬
sen; a kelet-európai nyelvek közül a csehben: paveza, pavéza,
lengyelben: pawez, paweza, paweza és paiz, paiza, ruthénban:
poveza, oláhkan: pavéza, szlovénban: pajz, új-görögben: zafe¬
korban hires paizsokat készítettek. (Boeheim W. Wajfenkunde.
180. — Schultz A. Deutsches Leben im XIV. und XV. Jahrhund.
1892. II. 570, 572. — Viollet le Duc: Dictionn. rais d. mob.
VI. 215. — Nyelviud. Közl. II. 472. VI. 310. — M. Nyelvor.
XI. 1882. 361. XVIII. 1889. 529.)
113. (77—78. lap.) Arch. Ért. XVI. 1896. 348—357. I. —
Szendrei J. Magy. Hadt. Eml. 49—51. 1. 104. sz., 59.1. 151. 8z.,
61. 1. 175. sz., 64—66. |. 184—185. sz. — A bodrogvécsi és
karosi x—xII. századbeli kardokat I. Arch. Ért. XX. 1900. 49. |.
114. (78 lap.) Arch. Ért. XVI. 1896. 357. I. — Árpádkori
landsa- és kopjacsticsokat a győri xn—xim. századbeli varjob¬
bagyok egykori temetőjében, az u. n. homokgédér melletti
szántóföldön találtak, melyek a győri benczés fogymn. birtokában
vannak. A lándsacsúcsok lapos levél alakuak s köpüsek. (Bör¬
zsönyi A. Régi magyar emlékek a győri kath. főgyimn. régiségtárá¬
ban. Az 1893/94-ki isk. ért. 30—3 1. 1. II. kép. 13, 14, 18. sz.) —
A «andsa», «lancsa» szó a középlatin — olasz «lancea» szóval
függ össze, bár történeti alapon inkább a német «lanze» elneve¬
55
zés átvételére gondolhatnánk.
115. (78. 1.) Reimchronik. Cap. CCLXXI—CCLXXVII.
(Pez: Script. Rer. Austr. III. 228—233. 1.) V. 6. Pauler Gy.
Magy. tört. I. 502— 504. |. Zittaui Péter (Cap. CXXIV.) igy
irja le a magyarok hadakozási módját:
Est mihi hoc certum, per multos sepe repertum,
Usus armorum gens non habet Ungaricorum:
Sed quando bellum committit, sive duellum,
Pellicium strictum portat, tunice vel amictum,
Qui nimis est artus, quo stringit fortiter artus.
Et se sic aptat ad bellum, postea captat,
Ut sibi fiat equus velox, et cursibus equus,
Plures offendit suus arcus, quem cito tendit,
Vulnera non parva facit, hinc volitando per arva
Non vult tranquille stando pugnare, sed ille
Aut fugit, aut agitat aliquem, sic prelia vitat
Que fiunt dura servando Suevica Jura.
Sed si scire velis, sunt magna prelia telis,
Arcum tendendo velociter et iaciendo
Ex omni parte se tali protegit arte,
Nam iacit ante retro, quod debes credere Petro,
Nec parcunt uni telis volitantibus huni
Ne fias funus, hostis non sit tuus hunus,
Et cernes cunctos lardo vel carne perunctos.
(Dobner G. Monum. Hist. Boemiac. 1784. Tom. V. p. 330.)
116. (79. lap.) L. föntebb az 53. jegyzetet. — A nyilazó
kun lovast ábrázoló domborműves tégla 1847-ben került nap¬
iparműv. muz. tulajdona. Többször közzétették, legutóbb a
Milleniumi Magyar történetben. II. k. 463. 1.
II7. (79. lap.) Arch. Ért. XVI. 1896. 357—358.- 1. —
A győri homokgödörben és szeszgyár területén talált xn— xi.
századbeli nyilcsucsok jobbára szeges végüek, de idomuk a kes¬
keny hosszu levélidomtól a rhombus-alakig változatos; többnél a
szeges vég töve bütyökkel van ellátva. A köpüs nyilcsucs ritkább.
(I. Börzsönyi Arnold ismertetését a győri kath. főgymn. 1693/94-ki
Értesítőjében. 31—32. I. és II. kép 1—12. sz.) — Az alsó-fehér¬
megyei nyirmezei nyilcsucsok a velük talált árpádkori csákány
jellege szerint szintén a x1—xu. századból valók, ezek is szeges
végüek, részint levél-, részint rhombus idomuak s tövükön bütyök¬
kel vannak ellátva. (A gyulafehérvári muzeumban. ) — Az Ung m.
salamoni x1— xi. századbeli lelet nyilcsúcsai a honfoglaláskoriak¬
kal egyeznek. (Arch. Ért. XVI. 1896. 132. |. Szendrei J. Hadt.
Eml. 103. I.) — A villa alaku korai nyilcsucsok formáját 1.
Szendrei J. Hadt. Eml. 123.1. 354. sz. és Arch. Ért. XIX. 1899.
355. 1. V. 6. Chantre E. Recherches anthrop. dans le Caucase.
III. k. XII. tabla, 3. sz. Ouvaroff : Les Meriens. VI. 24.
118. (79—80. lap.) Arch. Ért. XVI. 1896. 359. — A régi
magyar csékdnynak egy ujabb typusa az utóbbi időben zemplén¬
megyei honfoglal4s- és arpadkori leletekben, Bodrog-Vécsen és
Kis Dobrán fordult elő. (Arch. Ért. XVIII. 1898. 10. XX. 1900.
40, 59. |.), melyhez hasonló typus a Kaukázusból ismeretes.
(Chantre E. Recherch. anthr. d. le Caucase. III. k. X—XI. t.)
Ez a csákányforma tehát bátran «kabar»-nak nevezhető.
119. (80. lap.) Arch. Erl. XVI. 1896. 360—363. Boeheim
Waffenkunde. 224 s köv. II. Zschille — Pforrer: Der Sporn. Taf.
IV—VII. — A szabad-batty4ni sarkantyut I. Arch. Ért. II. 1882.
147. |. 24. sz. Az isaszegi sarkantyú a M. N. Muzeumban
(60/1887. sz. a.); a fovenyi a Lichtneckert-gyiijteményben volt.
Van egy tarajos sarkantyú az ungmegyei salamoni leletben is,
melynek korát a xu. századnál későbbre alig lehet tenni. (Arch.
Eri. XNI. 1896. 132. Szendrei J. Hadt. Eml. 50. ],)
120. (81—82. lap.) Boeheim W. Waffenkunde. 197— 200.
lap. — Demmin Aug. Die Kriegswaffen. 4. kiad. 640 s köv. II.—
Viollet le Duc: Dictionnaire rais. du mob. franc. VI. 34 s köv. II.—
Szendrei J. Hadtört. Eml. 45—46. I. 96, 98, 99. sz. — A lovag
szertartásos ülésére nézve jellemző Oroszlánszívű Rikhárd és