Stranica 376 [376]
OCR
218 V. ö. Pauler Gy. A magyar nemzet története az árpádházi királyok alalt. 1. k. 116, 172, 542. 1.- A tébbire 1. Boncz O. Vazl. a magy. visel. tört. 2. r. 21 s köv. I. — Weisz H. Kostiimk. Mittelalt. 525-—537. |. 94. (65—66. lap.) Bolgár czári viseletet |. 18. tabla 5. sz. alatt. — A nyitrai-ivankai koronát legelőbb Erdy János ismertette (Arch. Közl. 1801. II. k. I. képatlasz IV. sz. a.) ; továbbá Ipolyi A. A magyar sz. korona. 165. 1. — Pulszky K. és Radisich J. Az ölvösség remekei. II. k. 109. 1. — Henszlmann J. A bécsi 1873. világtárlat sat. 86—89. 1. — Pulszky F. Magyarorsz. Arch. II. k. CLXI. tábla. — Boncz O. Vázlatok a magy. vis. tört. 2. r. 21. s köv. I. 95. (66. lap.) A xn—xim. sz. pecséteket |. 22. tabla 1—4. (V. 6. V. t. B. sor 6. és VII. t, 5, 11.) — II. Endre képét I. 22. t.7.\8Z. a, — V. 6. Boncz O. id. m. 21 s köv. 1. 96. (66—67. lap.) Janus ispán gyűrüjét |. 24. t. 30. sz. a. (Arch. Ért. XIII. 1893. 432.) — Sz. Margit koronáját |. 24. t. 33. sz. a. Il. Géza pecsétjét 22. t. 1. sz. a. (rekonstrudlva W. tt 1B. ©:)) 97. (67. lap.) A magyar korona ujabb leirasai Hampel Jézseftől Vasárnapi Ujság 1880. 20. sz., Pulszky Károlytól Archacologiai Értesítő. XIV. 1880. 189. Ipolyi Arnoldtól: A magyar sz. korona 1886. A Szilveszter-féle koronát I. 138. I., Pulszky Ferencztől Magyarorsz. Archaeol. II. k. Czobor Bélától A magyar koronázási jelvények. Budapest, 1896. 3—7., 151—153o ha szines mása megjelent az ugyancsak Czobor Béla által szerkesztett Magyarország történeti emlékei az ezredéves országos kiállitáson cz. munka I. füzetében (II-III. tábla, 16. lapon). — VII. Gergely ide vonatkozó sorait I. 93. jegyzetben. Erre támaszkodva állitja Pauler Gy. (A magy. nemz. tort. I. 542 s köv. I.), hogy Sz. István koronájának többé semmi nyoma. V. ö. Kondakov: Byzant. Zellenemails. 242. — Bock F. Die Ungarische Königskrone. 1896. és Arch. Ert. XVI. 1896. 439. 98. (68. lap.) VI. Szines tábla, 9. és 70. t. DD» tis ik Dy Ay Oe Se 99. (68. lap.) A királyi lándsát |. 93. jegyzetben. roo. (68. lap.) V. 6. 22. t. 1—4, 9. — Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. Budapest, 1897. 363, 374— 383. |. tor. (68. lap.) A koronázási kardot |. 70. t. 4., a prágai Sz. Istvan kardot 70. t. 3. sz. a. Az utóbbit I. Bock F. Die Kleinodien des heil. rém. Reiches. Bécs, 1864. Anhang. 25 s kév. 1. A Sz. Vitus egyház 1354-ki leltára még nem emliti, az 1368. és 1387-iki azonban ugyanazon szavakkal igy jegyzi fol : «Item gladius St. Stephani regis Ungariae cum manubrio eburneo.» Tiizetesebben szóltam róla «III. Béla fegyverei és az Arpadhézi királyok jelvényei» cz. a. a Forster Gyula által szerkesztett s III. Béla emlékeit tárgyaló diszmunkaban. 102. (69. lap.) Bock F. Die Kleinodien d. heil. röm. Reichs. Anhang. 53. és Karl s d. Grossen Pfalzkapelle. 152. — Zeilschrift für Waffenkunde. I. évf. 1. és 2. fiz. — Hampel J. A honfogl. kor. eml. 166. 1. — Arch. Ert. XVI. 1896. 350. 1. — «Notatum autem est, hunc ipsum gladium fuisse, quo famosissimus quondam rex Hunorum Attila in necem christianorum atque in excidium Galliarum hostiliter debachatus fuerat. Hunc siquidem regina Ungariorum, mater Salomonis regis, duci Baioariorum Ottoni dono dederat, cum eo suggerente atque annitente rex filium eius in regnum paternum restituisset. Legitur autem de hoc gladio in Gestis Getarum, qui et Gothi dicuntur, quod Martis quondam fuerit, sat.» Lamberti Annales, Ad ann. 1071. (Pertz: Mon. Germ. Hist. Scriptores V. 185.) 103. (7o—71. lap.) M. Könyvszemle. 1880. 174. — 1882. 176. (V. 6. VII. t. 12-13. sz.) II. Endre Gertrudot 1199—1203 IV. Béla (szül. 1206), Sz. Erzsébet (szül. 1207), Kálmán (szül. 1208.) és Endre. (szül. 1210—12.) Semmi különös ok sincs tehát arra, hogy kizártnak kellene tartanunk egy előttük született, már csak azért sem vettek tudomást, mert Gertrudot Imre 1203-ban visszaküldte szüleihez. (Wertner M. Az Árpádok családi történele. N.-Becskerek. 1892. 412—19. |.) 104. (72—73. lap.) A stuttgarti psalteriumról |. Századok. XX. 1886. 56. Boncz O. Vagl. a magy. visel. tort. 2. r. 21. (V. 6. 22. t. 6—7. sz.) 105. (73. lap.) Myke Barbatus 1268. Haz. okl. VI. 154. — Laurencius Comes dictus Barbatus. 1264. U. o. VII. 91. 106. (73—74. lap.) Die mit den langen Perten Ir Hochfart sy pewerten Vnd jr Reichait damt, Nach dem Teterischen sit Darob vns Dewezschen aist. Sy heten gevaist An jr Pert mit fleizz Manig Edi Perl weis. Vnd manigen Edinstain. In warn die Chimppain Geczogen aus mit sampt dem Part, Hieten sew sich also hart Mit den Gestain beflochen Do an der Marich ward gevochten. — — — Ir Hars strenen und jr Zoph Die gaben von Spehen gleis. Reimchronik (Chronicon Austriacum Rhytmicum 1250—1309.) Cap. 67. Pez: Script. Rer. Austriac. Regensburg. 1745. III. k. 80. I. V. 6. Karajan: Ueber d. Lewmund d. Oeslerr. (Bécsi akadémiai Sitzungsberichte. 1863. 42. k. 491. I.) — Pauler Gy. Magyarorsz. tört. az Arpddh. kir. kor. IT. 334. Vámbéry A. Hota yl : «demum in Bavariam, longam barbam habens more Ungarico, rediit.» Pars I. cap. 84. (Dobner : Monum. Hist. zetnél s a szövegben 108. lapon. — Schultz Alwin: Das héfische Leben zur Zeit d. Minnesinger. 1. 286, 321. 107. (74. lap.) A Reimchronik ide vonatkozó sorai: Die Vnger heten angesniten Manig Hundert Scharlach,
