Stranica 372 [372]
OCR
214 nek — ha nem is az általános magyar nyelvben, de mindenesetre a magyarság egyik részénél meg kellett lenni már az Árpádok korában. — A volgai bolgárok csizmájáról Nestornál (Scherer ford. 99. I.) van egy adat a 985-ik (6493) évről, midőn Vladimir a nagybátyjával együtt ellenük megy s többet foglyul ejt közülük ; ezekről Dobrina a következőket mondja Vladimirnak : aLáttam a foglyokat s ugy találtam, hogy mindnyájan czizmát viselnek. — A saru = csagatáj : csaruk, ozmanli : csarik, kirfaj. 352, 602.). A csecsenczeknél «csiriki» alakban van meg s félczip6 alaku lábbelit jelent. (Zichy J. gr. Kaukázusi utazásai. I. 159.) — Bagariára és irhára 1. Vámbéry A. A magyarok ered. 205. gr. Kuun G. Adalékok Ázsia s Kelet-Európa ethnographiájához. Erdélyi Muzeum X. k. 1893. 517. 1. Az «irha» ó-felném. irah, iroh, irch, közfelném. erch, irch, cseh : jirch, újszlovén : irha, jerh, lengyel: ircha, orosz: ircha, irga, rumun : erhu, török-tatár: jarghak, zsarghak, szjurghakh. ((Nyelvt. Közl. XXV. 374.) — A csornai lelet pitykéiről I. Bella L. Arch. [Bi AVI. 1895. 254 |. I. tábla, 4—12. sz. — A tatár csizma alakjáról 1. Vámbéry A. A török faj. 38, 635. és A magyarság keletkezése. 379. A turkesztániak csizmája az csötükv, erre a «kepis»-t, felső czipőt huzzák ; a kazáni tatároknál : «itiik»-csizma, « ketis»-felsé csizma, a baskiroknál «icsik»-vékony bércsizma, «dtiik»-felsé csizma. Vámbéry, A török faj. 409, 507, 602. — Codex CumaNICUS., 99, 121, 252, 283. 52. (37. lap.) Leonis Imp. Taclica. XVIII. cap. 49. Mauricius gr. Kuunnal Relat. Hung. II. 163. (I. 40. jegyzetet). 53. (3738. lap.) Leonis Imp. Tactica. XVIII. 54. Regino is azt mondja, hogy a magyarok karddal kevés embert, nyilaikkal A «nyil» szó a rokon nyelvekben, vogul : nyál, nyál, osztyak : nyol, nyot, ziirjén: nyöl, votj4k: nyel, mordvin: nal, finn: nuole, észt : nóle, nóli, lapp : nyuol, nyuola. Az «ij» = vogul : jaut, jajt, osztyák : jugol, jégot, jaugdl, mordvin : jonksz, cseremisz : jongezs, finn : joutse, lapp : juoksz ; a török-tatár nyelvekben : jaj, jej, a kunban : jaa. Az alapszdra v. 6. osztyak : jukh, jug = fa, tor. tat. ej, eg = hajlit. (Budenz J. Magyar-ugor dsszehasonlító szótár. 416, 812. Vámbéry, A magyarok ered. 318, 608. Codex Cumanicus. 118.) Az ijj alakjára nézve v. 6. 1. t. 5, 4. t. I., 13. t. 6. és 20. t. 7. — «Multa milia sagittis interimunt, quas tanta arte ex corneis arcubus dirigunt, ut earum ictus vix praecaveri possit.» Reginonis Chron. Pertz: Mon. Germ. Script. I. 600. — Munkácsi B. A régi osztják társadalom. Ethnographia. V. 1894. 357. — «Ab Ungarorum nos defendas jaculis» könyörgés a modenaiaknak védszentjükhöz, Sz. Geminianus püspökhöz intézett hymnusában fordul elő. Muratori Antiqu. Italiae med. aevi. 1. 22.— Hampel J. A honfogl. kor hazai emlékei. 20., 83—86, 102, 172—175. |. — Arch. Bi. 3X, Woo. 2OD—AGA, XI. 1893. 320—322. XVI. 1896. 357—359. — Tegez = vogul: taut, nyaltaut (nyil-tegez), ziirjén : nyól-doz (nyilt-t.) Budenz J. Magyarugor össz. szót. 200. I. Vámbéry, (Magy. Ered. 319, 634.) «teges»- szóval veszi egynek, de ez a szó csak a kirgizben van meg s nem tegezt, hanem edényt, csészét jelent. (Biknogr NU 1895. 3, 159.) A puzdra a cseh-tét «ptizdro» «pouzdro» átvétele (M. Nyelvőr. XI. 1882. 414.). A régi magyarok ijjtartó táskája, mely a kard mellett csüngött az ővről, nyilván a tarsoly volt, a tegezben e szerint a nyilvesszőt tartották. A bezdédi diszlemezt a balkar alsó részén találták, ez tehát az ijjtartó tarsoly diszitése volt. Jósa A. Arch. Ért. XVI. 1896. 398. Hampel J. A régibb középkor. 500. |. 54. (38—39. lap.) A kopjáról I. Hampel J. A honfoglalás kor 1896. 357. — A nagyszt-miklósi és jeniszei kopját l. 4. tábla, 2—3. sz. a. — Maurikioszt I. Salamonnál Magy. hadi tört. 70. IL A kopja szót Salamon F. (A magyar hadi tört. 72. 1. 5. jegyzet.) származtatta a török «kop» = emelkedni szdbul. Megvan az ozmanliban, yotjak (kopja) és permi (kopje) nyelvekben. Miklosich (M. Nyelvőr. XI. 1882. 270.) az 6-szlov. kopije, bolgár : kopje, szerb : koplje, tot: kopia, rum. kopiu szók alapján azt hiszi s vele együtt a magyar nyelvészek, hogy a magyar az 6-szlavbél vette át a szót. Az egész nyelvészokoskodásban csak az a különös, hogy a kopjának nevezett lobogós lándsa turk-magyar fegyver volt, nem pedig szláv ; a pannoniai és balkáni szlovénok is csak az avarok és bolgárok révén ismerték meg. A törteli kopjavasat 1. Arch. Ért. XVI. 1896. 33. Hampel J. A honfogl. kor eml. 149 és 170. Szendrei J. Hadtört. Eml. 43. A bezdédit Arch. Ért. XVI. 1896. 396. és Hampel J. A régibb középkor. EGEXEMTTEE 55. (39. lap.) Hampel J. A honfogl. kor emlékei. 170. 1. Arch. Ért. XIII. 1893. 322—323. A gerely Vámbéry sz. «gerel», mely rövid lándsát jelent. Arrianus sz. (Scheffer kiad. 5. és 6. §.) a hajító dárdával harczoló alánokat és szarmatákat «tarentinoknak» nevezték, a mely név alighanem a félig-meddig hadi eszköz-, fegyverféle (tehát: hajitó dárda) szóval függ össze. V. 6. Elnographia. V. 1894. 354. VIII. 1897. 137. Van a hajité lándsának egy más magyar neve is : elavult vogul-osztyák «téren» = «darda», melyről még nincs eldöntve, hogy keleti vagy nyugoti eredetű-e? A keleti nyelvekben, zend : dauru, szanszkrit: dára, újperzsa : dár a. m. lándsa, ide tartozik az arab djerid is (Ethn. V. 1894. 76.) ; a nyugoti nyelvekben : olasz : dardo, ó-felném. tart, oláh: dardé, lengyel, cseh-tót, délszláv: dardu — hajitó lándsa. A nyugoti nyelvekbe mindenesetre valamelyik népvándorláskori törzstől került az elnevezés. 56. (39—40. lap.) A szablyáról I. Hampel J. A honfoglalási kor hazai emlékei 162—170. 1. és A régibb középkor 45—54. I. — Arch. Ert. X. 1890. 247. s köv. XII. 1892. 94, 304. XIII. 1893. 322. XIV. 1894. 381. és XVI. 1896. 348. s kéy. Il. — Posta B. Arch. Ert. XVIII. 1898. 70, 72, 249—250, 330, 344. — A «kard» szó valószinüleg irán eredetű (zend : kareta, perzsa: kard, osszét — alán: khard, djperzsa : ghurd, kurd : ker, szanszkrit : krti), csakhogy az iránoknál «kés»-t jelent, mig a kard neve: «Semi» vagy «SimSer». Eredetileg nyilván a szkitha
