Stranica 372 [372]
214
nek — ha nem is az általános magyar nyelvben, de mindenesetre
a magyarság egyik részénél meg kellett lenni már az Árpádok
korában. — A volgai bolgárok csizmájáról Nestornál (Scherer
ford. 99. I.) van egy adat a 985-ik (6493) évről, midőn Vladi¬
mir a nagybátyjával együtt ellenük megy s többet foglyul ejt
közülük ; ezekről Dobrina a következőket mondja Vladimirnak :
aLáttam a foglyokat s ugy találtam, hogy mindnyájan czizmát
viselnek. — A saru = csagatáj : csaruk, ozmanli : csarik, kir¬
faj. 352, 602.). A csecsenczeknél «csiriki» alakban van meg s
félczip6 alaku lábbelit jelent. (Zichy J. gr. Kaukázusi utazásai.
I. 159.) — Bagariára és irhára 1. Vámbéry A. A magyarok ered.
205. gr. Kuun G. Adalékok Ázsia s Kelet-Európa ethnographiájá¬
hoz. Erdélyi Muzeum X. k. 1893. 517. 1. Az «irha» ó-felném.
irah, iroh, irch, közfelném. erch, irch, cseh : jirch, újszlovén :
irha, jerh, lengyel: ircha, orosz: ircha, irga, rumun : erhu,
török-tatár: jarghak, zsarghak, szjurghakh. ((Nyelvt. Közl. XXV.
374.) — A csornai lelet pitykéiről I. Bella L. Arch. [Bi AVI.
1895. 254 |. I. tábla, 4—12. sz. — A tatár csizma alakjáról 1.
Vámbéry A. A török faj. 38, 635. és A magyarság keletkezése.
379. A turkesztániak csizmája az csötükv, erre a «kepis»-t, felső
czipőt huzzák ; a kazáni tatároknál : «itiik»-csizma, « ketis»-felsé
csizma, a baskiroknál «icsik»-vékony bércsizma, «dtiik»-felsé
csizma. Vámbéry, A török faj. 409, 507, 602. — Codex Cuma¬
NICUS., 99, 121, 252, 283.
52. (37. lap.) Leonis Imp. Taclica. XVIII. cap. 49. Mau¬
ricius gr. Kuunnal Relat. Hung. II. 163. (I. 40. jegyzetet).
53. (3738. lap.) Leonis Imp. Tactica. XVIII. 54. Regino
is azt mondja, hogy a magyarok karddal kevés embert, nyilaikkal
A «nyil» szó a rokon nyelvekben, vogul : nyál, nyál, osztyak :
nyol, nyot, ziirjén: nyöl, votj4k: nyel, mordvin: nal, finn: nuole,
észt : nóle, nóli, lapp : nyuol, nyuola. Az «ij» = vogul : jaut,
jajt, osztyák : jugol, jégot, jaugdl, mordvin : jonksz, cseremisz :
jongezs, finn : joutse, lapp : juoksz ; a török-tatár nyelvekben :
jaj, jej, a kunban : jaa. Az alapszdra v. 6. osztyak : jukh, jug =
fa, tor. tat. ej, eg = hajlit. (Budenz J. Magyar-ugor dsszehason¬
lító szótár. 416, 812. Vámbéry, A magyarok ered. 318, 608.
Codex Cumanicus. 118.) Az ijj alakjára nézve v. 6. 1. t. 5, 4. t.
I., 13. t. 6. és 20. t. 7. — «Multa milia sagittis interimunt, quas
tanta arte ex corneis arcubus dirigunt, ut earum ictus vix
praecaveri possit.» Reginonis Chron. Pertz: Mon. Germ. Script.
I. 600. — Munkácsi B. A régi osztják társadalom. Ethnographia.
V. 1894. 357. — «Ab Ungarorum nos defendas jaculis» könyörgés
a modenaiaknak védszentjükhöz, Sz. Geminianus püspökhöz
intézett hymnusában fordul elő. Muratori Antiqu. Italiae med.
aevi. 1. 22.— Hampel J. A honfogl. kor hazai emlékei. 20., 83—86,
102, 172—175. |. — Arch. Bi. 3X, Woo. 2OD—AGA, XI. 1893.
320—322. XVI. 1896. 357—359. — Tegez = vogul: taut, nyal¬
taut (nyil-tegez), ziirjén : nyól-doz (nyilt-t.) Budenz J. Magyar¬
ugor össz. szót. 200. I. Vámbéry, (Magy. Ered. 319, 634.)
«teges»- szóval veszi egynek, de ez a szó csak a kirgizben van
meg s nem tegezt, hanem edényt, csészét jelent. (Biknogr NU
1895. 3, 159.) A puzdra a cseh-tét «ptizdro» «pouzdro» átvétele
(M. Nyelvőr. XI. 1882. 414.). A régi magyarok ijjtartó táskája,
mely a kard mellett csüngött az ővről, nyilván a tarsoly volt, a
tegezben e szerint a nyilvesszőt tartották. A bezdédi diszlemezt
a balkar alsó részén találták, ez tehát az ijjtartó tarsoly diszitése
volt. Jósa A. Arch. Ért. XVI. 1896. 398. Hampel J. A régibb
középkor. 500. |.
54. (38—39. lap.) A kopjáról I. Hampel J. A honfoglalás kor
1896. 357. — A nagyszt-miklósi és jeniszei kopját l. 4. tábla,
2—3. sz. a. — Maurikioszt I. Salamonnál Magy. hadi tört. 70. IL
A kopja szót Salamon F. (A magyar hadi tört. 72. 1. 5. jegyzet.)
származtatta a török «kop» = emelkedni szdbul. Megvan az
ozmanliban, yotjak (kopja) és permi (kopje) nyelvekben. Miklo¬
sich (M. Nyelvőr. XI. 1882. 270.) az 6-szlov. kopije, bolgár :
kopje, szerb : koplje, tot: kopia, rum. kopiu szók alapján azt
hiszi s vele együtt a magyar nyelvészek, hogy a magyar az
6-szlavbél vette át a szót. Az egész nyelvészokoskodásban csak az
a különös, hogy a kopjának nevezett lobogós lándsa turk-magyar
fegyver volt, nem pedig szláv ; a pannoniai és balkáni szlovénok
is csak az avarok és bolgárok révén ismerték meg. A törteli
kopjavasat 1. Arch. Ért. XVI. 1896. 33. Hampel J. A honfogl.
kor eml. 149 és 170. Szendrei J. Hadtört. Eml. 43. A bezdédit
Arch. Ért. XVI. 1896. 396. és Hampel J. A régibb középkor.
EGEXEMTTEE
55. (39. lap.) Hampel J. A honfogl. kor emlékei. 170. 1.
Arch. Ért. XIII. 1893. 322—323. A gerely Vámbéry sz.
«gerel», mely rövid lándsát jelent. Arrianus sz. (Scheffer kiad.
5. és 6. §.) a hajító dárdával harczoló alánokat és szarmatákat
«tarentinoknak» nevezték, a mely név alighanem a félig-meddig
hadi eszköz-, fegyverféle (tehát:
hajitó dárda) szóval függ össze. V. 6. Elnographia. V. 1894. 354.
VIII. 1897. 137. Van a hajité lándsának egy más magyar neve is :
elavult vogul-osztyák «téren» =
«darda», melyről még nincs eldöntve, hogy keleti vagy nyugoti
eredetű-e? A keleti nyelvekben, zend : dauru, szanszkrit: dára,
újperzsa : dár a. m. lándsa, ide tartozik az arab djerid is (Ethn.
V. 1894. 76.) ; a nyugoti nyelvekben : olasz : dardo, ó-felném.
tart, oláh: dardé, lengyel, cseh-tót, délszláv: dardu — hajitó
lándsa. A nyugoti nyelvekbe mindenesetre valamelyik népván¬
dorláskori törzstől került az elnevezés.
56. (39—40. lap.) A szablyáról I. Hampel J. A honfoglalási
kor hazai emlékei 162—170. 1. és A régibb középkor 45—54. I. —
Arch. Ert. X. 1890. 247. s köv. XII. 1892. 94, 304. XIII.
1893. 322. XIV. 1894. 381. és XVI. 1896. 348. s kéy. Il. —
Posta B. Arch. Ert. XVIII. 1898. 70, 72, 249—250, 330,
344. — A «kard» szó valószinüleg irán eredetű (zend : kareta,
perzsa: kard, osszét — alán: khard, djperzsa : ghurd, kurd :
ker, szanszkrit : krti), csakhogy az iránoknál «kés»-t jelent, mig
a kard neve: «Semi» vagy «SimSer». Eredetileg nyilván a szkitha