Oldal 371 [371]
Codex Cumanicus. Edidit com. Géza Kuun. Budapest, 1888.
118. és 272. I. A csuvas : kibe a. m. ing, a tobolszki tatár : kebi
és kirgiz : köppö a. m. felső ruha (Vámbéry A. A török Taj. 536.);
a gruzoknal : kaba a. m. hasitott ujju kaftan (Zichy J. gr. Kau¬
kázusi és Középázsiai Utazdsai. Budapest, 1897. I. 125.)
43. (28. lap.) Salamon F. Magy. hadi tört. 98. — Huszka J.
Tárgyi etnografidnk őstört. vonatkozásai. Ethnographia. IX. 1898.
44. s kov. II. és A székely ház. Budapest, 1895. 12—13. |. —
Várbdény Al üörök fáj 633. Ie (Ve ő 536) 1.) A kazáni tatár :
csekmen a. m. kaftán (U. o. 507.), hasonló a baskir csekmen
(uo. 601.). A turkománok csekmene posztóból készült köpeny¬
féle, mit a csapan nevű felsőruha fölött viselnek. (gr. Zichy J.
Kaukázusi ut. I. 38.) ; hordják a csecsenczek is az ing fölé öltve
és sárga vagy szürke házi szöttesből készítve, a csekmen fölé
besmetet huznak. (U. o. 159.)
44. (28—29. lap.) Vámbéry A. Magy. Ered. 661. — A szok¬
mány neve megvan a lengyelben (sukman), ruthénban (sukmana,
sukman), rumunban (suman) s azonkivül a középvolgai mord¬
vinok nyelvében (suman) is. M. Nyelvőr. XI. 1882. 511. L. még
az előbbi jegyzetet. A bekecsről 1. Nyelviud. Közl. XXV. 290.
értettek alatta (I. a szövegben 201. |.), mint Munkácsi Bernat
barátom volt szives figyelmeztetni, valószinűleg a volgai tatár
nyelvjárásokban levő «bikacs», «bigacs», nőstény borju, bárány
szóknak felel meg (Bálint G. Kazáni tatár szótár. Bpest. 1876.
160. I. s Budagov) vagyis eredetileg «bekecs-bunda», «bekecs¬
guba», «bekecs-suba» az az «bardny-bundas, sat.-féle össze¬
tétel elérészeként használták. Vámbéry sz. (A török faj 127.)
a szibériai tatárok jobb felől csikos birkabérbundat viselnek, de
nem mondja meg, hogy nevezik ezt a ruhát. — Az osszét «zukha»
a. m. atilla szabásu cserkeszka, a gruz «csokha» = cserkeszka
szabásu felsőruha gyapjuból, lelóggó s hátravethető vendégujjak¬
kal s elől gombolható, a khevzur «csokha» = rövid hasitott ujju
posztó felöltő, a csecsencz «csua» sárga vagy szürke házi szöttes¬
ből készült hosszabb ruha. (gr. Zichy J. Kaukázusi utazása. I. k.
80, 125, 134, 159. Chantré id. m. IV. 158.) A «csuha» szó külön¬
rédya, a szlovénben és szerbben :
nai.) Ik,
ben megvan az új görögben :
€oha, hol mentefélét jelent. (M. Nyelvőr. XI. 1882.
még gr. Kuun G. Relat. Hung. I. 179.
45. (29. lap.) Erckert R. Der Kawkazus und seine Volker.
Lipcse, 1887. 104. 1. — Chantret I. 28. jegyzet alatt. — Kon¬
stant. Porphyrog. De ceremoniis, II. k. 52. f. V. 6. gr. Kuun G.
Relat. Hung. 1. Magy. hadi tört. 98. A cseh
«ckabat» a magyarból való s nem megforditva, mint Miklosich
gondolja. M. Nyelvőr. XI. 1882.
perzsa akabár. Ide tartozik az arab-török «kaftén» szó is.
46. (31. lap.) Vámbéry A. A török faj. 487. Reimchronicot
1. Pez Scripiores Rer. Austriacarum. 1745. III. 80. (1. alább 107.
jegyzet és szöveg 74. |.) :
47. (3132. lap.) A «mente» elnevezés elterjedése: Oszlov.
179. Salamon F.
222. A szó alapja nyilván a
manitija (pallium), szerb, orosz: mantija, szlov. manten, men¬
ten, rum. mantie, új görög uwavrtov, kézépk. latin: mantum,
mantellum, olasz. manto, 6-felnémet mantal, kézépfn. ujfelném.
mantel, skand. möttül (Nyelvtud. Közl. VI. 309.). A kaukázusi
psáv és tus nők «mandiliv, «mandeli» nevü fejkend6jét Jankó J.
úr szíves értesítése sz. emliti Miller V. Sziszlematicseszkoje opi¬
szanie kollekczij Daskovszkova ethnograficseszkova Muzeja. Moszkva.
1889. cz. műve II. kötetében. V. 6. 8-ik jegyzet. — A ködmenre
1. Vámbéry, A török faj 352. Magyarok Ered. 308. és A magyar¬
ság keletkezése. 162. — gr. Kuun G. Relat. Hung. I. 179. —
Nyelviud. Közl. VI. 308.
48. (33. lap.) Vámbéry A. Magy. Bred. 307. A lörök faj.
5072-1 Coda, Cumants Hcicits cas Gus Keuunee2 Omen
A nyugot-eurdépai nyelvek az arab «kamisz» szót vették át. —
A zubbony szóra I. Vámbéry Magy. Ered. 308. és 661. Magyar
Nyelvőr. VI. 1882. 567. Nyelvt. Közl. II. 470. — gr. Zichy J.
kauk. utazásai. I. 146. — Hunfalvy P. Vogul föld és nép.
49. (33—35. lap.) Aczél s kova a kecskeméti leletben. Arch.
18g, DOW. WHO. 2 — a5, 45, 49—50. Bezdédi lelet kapcsat,
1. u. 0. 408—409. I. — A bokharai kaftant I. Zichy J. gr. Kau¬
kázusi és középázsiai utazásai. I. k. a 164. |. közölt XXXVI. t.
leirása 208. I. — A bezdédi pitykék elhelyezéséről. I. Arch. Ért.
XVI. 411. I. — Az I. Endre érmével datált kecskeméti teme¬
tőről Kada E. ur volt szíves közölni velem az adatokat.
50. (35. lap.) Gatyára 1. 10. jegyzet és szöveg 5. I.
A nadrágra |. szöveg 61. 1]. A szó Miklosichnak a magyar
nyelvbeli szláv elemekről irt műve szerint csak az ó-szlovén¬
ben (nadragi) és magyarországi ruthénban (nadragi), meg aztán
az oláhban van meg (nadrazi.) M. Nyelvőr. XI. 1882. 359. —
Hunfalvy P. Vogul föld és nép.
51. (36—37. lap.) Vámbéry A. A magyarok ered. 309. I. és
Török faj. 38. |. A csizma szó legrégibb emlékét a xvi. század
elejéről ismerjük. (Szarvas-Simonyi : M. Nyelvtört. Szótár. I. 442.
B. Radvánszky B. Magy. családélet és háztartás. II. 8.) A székely
«csidma» változat megvan Szabolcsban is, egy másik változata
«csimma» Sopron m. Röjtökről, Háromszékről és Hétfaluból
ismeretes; «csizmika» alak a Dráva mellékén fordul elő; a paló¬
czos «tyizma» Gömörben és Nógrádban használatos. A szó csak
a délnyugoti török nyelvjárásokban van meg (innen ment át a
kurd nyelvbe is, hol a «dsezma» a. m. vörös szattyánból készült
czipő, gr. Zichy J. Kauk. utaz. I. 65.), ez tehát arra mutatna,
hogy a magyarságnál csak az ozmanlikkal való érintkezés ide¬
jében terjedt el, tekintve, hogy a xvi. századnál korábbi időből
nem tudjuk kimutatni a csizma szót. De itt figyelembe veendő,
hogy a xvi. század előtti magyar nyelvkincsnek csak egy kis
töredéke konstatálható a fennmaradt emlékekből. Másfelől
pedig a nyelvjárási «csimma», «csidma», «tyizma» alakok a
nyelvnek a xv—xvi. századnál határozottan korábbi állapotára
utalnak ; a palócz «tyizma» talán más módon is magyarázható
volna, de hogy a székelyes «csidma» Szabolcsban is használatos,
hol az egykori székelységnek Nagy Lajos korából vannak ok¬
leveles emlékei, a sopronmegyei Arpddkori határőrök nyelvi
| sajátságainak pedig egyebek közt a háromszéki «csimma» alakban
is megtaláljuk egyik analogiáját : ez arra vall, hogy az elnévezés¬