Oldal 369 [369]
OCR
homloka és melle legyen ellátva vaspánczéllal vagy az avarokéi módjára nemez pánczéllal, «éltdzetok legyen bő és hosszu, olyformán készítve, mint az avaroké, azaz a zostaria (alsó kabát) akár vászon, akár ször, akár bőr, hogy mikor lovon ülnek, térdök is el legyen takarva» sat. Salamon id. m. 70—71, OZ 00 I. 28. (18—19. lap.) Vámbéry A. A magyarság keletkezése. 37s | 30. (19. lap.) A pantikapaioni zsidó zsinagógát 1. szdzadbeli görög föliratok említik. (Tomaschek W. Die Goten in Tauren. "Bécs. 1881. 24. 1.) — Freisingeni Ottó, ki a II. keresztes hadjárat alatt 1147-ben Magyarországon át ment a szent földre, így írja le a korabeli magyarokat: «Kinézésdk marczona, szemeik beesettek, termetök alacsony, viseletök vad, nyelvök pedig barbar, úgy hogy vagy a sorsot kell vádolni, vagy az isteni türelmet kell csodálni, mely e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokba vételét megengedte.» (Gesta Friderici 1. 31. Pertz: Monum. Germ. Scriptores. XX. 368. Szamota Istvan: Régi utazások Magyarországon. Budapest. 16. |.) "Tudni kell, hogy a fejedelmi származásu tudós püspök testvérét, Henrik osztrák őrgrófot kevéssel előbb verte meg II. Géza király s a becses és jellemző anthropologiai adatok mellett a XII. századbeli luegerkedést is mindjárt tisztábban látjuk. 3I. (19—21. lap.) Vámbéry: A magyarok eredete. 99. és 306. I. — A kunok borotválkozásáról I. alább 161. jegyzet alatt s a szövegben 108—109. I. — «A kunok a sirok fölé dombokat emelnek s azokra egy arczczal keletnek fordított szobrot állítanak fel, a mely a köldöke előtt csészét tart a kezében». Itinerarium Fralris W. de Rubruk. (Magyar fordítását I. Brozik Károlytól : Középkori ázsiai utazók. Budapest. 1881: 26. 1.) V. 6. Arch. Ért. XIII. 1893, 106. I. — A déloroszországi vert és áttört arany lapot Charles de Linas (és nem Labarte, mint a szövegben van mondva) közölte: Les Origines de l orfévrerie cloisonné. Paris. 1878. 255. |. és 20. tabla 32. (21. lap.) A német püspökök 900-ki vadlevele egyebek közt ezt mondja a szlávokról: «Ipsi multitudinem Vngarorum non modicam ad se sumserunt et more eorum capita suorum pseudo-christianorum penitus detonderonty. Fejér Gy. Codex Dipl. Hung. I. 233. és Cod. Dipl. Moraviae. I. 60—64. — Regino sz. a magyarok «capillum usque ad cutem ferro caedunt». Pertz: Monum. Germ. Scriplores. I. 600. — «Bulgarorum nuntium, Ungarico more tonsum, nea catena cinctum». Liudprandi legatio. Pertz id. m. III. 351. — Vatha «dedicauit se demoniis radens caput suum et cincinos dimittens sibi per tres partes ritu paganorum». Marci chronica. Cap. 47. M. Florianusnál Fontes Domestici. Pars I. Vol. 2. p. 164. 33. (2122. lap.) «Hunuguri autem hinc sunt noti, quia ab ipsis pellium murinarum venit commercium». Jordanes cap. 5. — Scythiéban vagy Dentumogerben «ultra modum abundanter inyeniuntur Zobolini, ita, quod non solum nobiles ac ignobiles vestiuntur inde, verum etiam bubulci et subulci, ac opiliones sua decorant yestimenta in terra illay. Anonymus DU cap. 1. — Abulgazi Bahadur kház Török családfa cz. művében ezeket mondja az onujgurokrél: «ismét egy másik csoport semmi lábas jószágot nem tartva az Irtis mellékén (forrdsvidékén) halat fogott, hódot, czobolyt, menyétet és evetet vadászott s azoknak húsával táplálkozott és bőrével ruházkodott. Élő jószágot és selyemből, meg gyapotból való kelmét egész életükben nem ldttak», (Thury József ford. után. Századok XXX, 1896. 891. 1. L. még Vámbéry A. A török faj. 385. I.) — Gurdézi fordítását I. gr. Kuun Gézától. M. Akad. Értesítő. 1894. 227. I. — «Lane his usus vestium ignotus, et guanguam continuis frigoribus afficiantur, pellibus tantum ferinis ac murinis induunturs, Regino ad ann. §69. (Pertz Monum. Germ. Scriptores. I. 600.) 34. (22. lap.) A nemez neve a rokon nyelvekben : vogulban «nyamét», «némént», osztyakban «namat», «namet», «namél» ; a kaukázusi nyelvek közt gruzban : «nabadi», thusban : «nabad». Ethnographia. V. 139. I. — A nemez készitésrél 1, Vámbéry A. A török faj 228, 242—243. 1. — A szolyvai sírban lelt nemezrél. Arch. Ért. 1870. III. 203.-M. Akad. Ért. 1878. 3. 65. Hampel J. A honfoglalási kor emlékei. 129. I. — A bezdédi sir nemezdarabjérdl (16. t. 20. sz.) Arch. XVI. 1896. 409. és Hampel J. A régibb középkor emlékei. II. k. 504. 1. CCCLIII. t. 35. (23. lap.) Osztyak: Oba-lakhia (grobe leinwand.) Nyelvtud. Közl. X XVII. 2. fűz, 154. I. Mongolban : Aba, biiszte-aba a. m. finom, de erős vászon szövet. (Bálint P. Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén. 1877. 1. 1.) — Kaukázusi kurd: aba— fehér köpeny. Miller V. Szisztematicseszkoje opiszanie kollekczij Daskovszkova etnogr. Muzeja. Moszkva. 1889. II. k. Jankó J. szíves közlése sz.) — A szó elterjedésére V. 6. még szlovén : aba, bolgár : abu, szerb : aba, haba, orosz: aba, gaba, lengyel: haba, chaba, ozmanli: habá. (Nyelvtud. Közl. VI. 300.) 36. (23. lap.) Gurdézi ide vonatkozó sorai: «Ruhazatjuk színes selyem szövetből készül s alább : «A leány atyja a vőlegény atyját házába vezeti, s a mije van menyétbőrökben, nyersprémekben, evetbőrökben, czobolyprémekben, rékabérben, kamuka selyemszövetben (neki) megmutatja, körülbelül tiz prémes ruhát, (gr. Kuun G. Gurdézi szövege a magyarokról. M. Akad. Ért. 1894. I. — Ismerik a vogulok is. L. Munkácsi B. Vogul népkölt. gyüjt. II. 249. — V. ö. Ethnographia. V. 1894. 216. |.) 37. (23. lap.) Ibn Roszteh sorai gr. Kuun Géza forditasa sz, a következők : «A magyarok rabszolgáikat nekik (a rtimiaknak vagyis byzanciaknak Karkhban) által adják s cserében 20377, rumi arany szöveteket, színes gyapju szőnyegeket és más rimi árukat kapnak.» (M. Akad. Ért. 1894. 226. I. E. még Vámbéry A. A magyarok ered. 129. J. — Hunfalvy P. Magyarorsz. Ethn. 201. I. — Gyoroki Antal. Századok. V. 1871. 467. 1.) 38. (23. lap.) A kenderről I. a kdvetkeztetéseimet. A szkithak nemz. 24. |. és Budapest régiségei. V. k. 90. I. — V. 6. továbbá Vambéry A. A magyarok ered. 302, 303, 632, 638, 661. — Nyelvt. Közl. XXVII. 2. 154. — A «takacs» szó megvan ugyan 27k
