Stranica 367 [367]
említi alan, hanem maszkhit néven. A magyaros arcztipus meg¬
alakulásának idejére nézve |. az 1. fekete táblán 14. sz. a.
Heraos indo-szkitha király s az 5. fekete táblán 3. és 4. sz. a.
VII. Arszakes (II. Frahates) és X. Arszakesz (III. Frahates)
parthus királyok képeit. A hunnok külsejére v. 6. Ammian.
Marc. XXXI. 2, 2. Sidonius Apollinaris Panegyr. Anthem.
II. 245—257. Jordanes cap. 35.
18. (zo. lap.) Artemidoros érmét |. 13. táblán 8. sz. a.,
az indo-szkitha érmet 13. t. 5. sz. a., a parthus érmet 13. t
7. Sz. a. (A szövegben tévesen vannak 14. I, 14. 3 ÉS 14. 2. sz. a.
említve.) A hunnok viseletéré] ezt irja Ammianus Marcellinus :
Indumentis operiuntur linteis uel ex pellibus siluestrium murum
consarcinalis, nec alia illis domestica uestis esl, alia forensis. sed semel
obsoleti coloris tunica collo inserla non ante deponitur aut mulatur
quam diulurna carie in pannulos defluxerit defrustata. Galeris
incuruis capita tegunt, hirsuta crura coriis munientes haedinis,
eorumque calcei formulis nullis aptati uetant incedere gressibus
liberis. (XXXI. 2, 5—6.) ; fegyvereikrél pedig ezeket mondja :
procul missilibus telis, acutis ossibus pro spiculorum arte mira
coagmentatis, sed distinctis . .
. comminus ferro sine sui respectu
confligunt, hostisque, dum mucronum noxias obseruant, contortis
laciniis inligant, ut laqueatis resistentium membris equitandi uel
gradiendi adimant facullatem. (XXXI. 2, 9.)
1g. (Io. lap.) A hunn-szarmata kengyelt |. 6. tabla 22—21,
24—25. és 7. tábla 1. sz. a. A kengyel legrégibb emlékeirél
tüzetesebben szóltam Arch. Ért. 1891. XI. 115—124. I. U. o.
1893. XIII. 109—110. — U. o. 1896. XVI. 363. 1. L. még
Hampel J. A régibb középkor emlékei. II. r. 63. I. — A talppal
ellátott szij- vagy kötélkengyel utánzatát elég jói feltünteti a
6. tábla 21. sz. a. közölt sziráki 39-ik lovas-sir kengyele :
lenyomat. Budapest. 1895. 18. 1.) A kengyel különböző nevei,
a török üzengi, mongol döröge, mandsu tufun, germán Steigbügel
mind azt jelenti: «felhdgd», chágcsóv. A magyar kengyel szó a
szintén «felhagéty jelentő vogulos «khangil» alakkal függ össze,
a mi arra mutat, hogy a kengyel keletkezése nem a belső-ázsiai
turánoktól indult ki, hanem a közép-ázsiai s kelet európai
szarmata-alán-parthus, részint irán, részint ugor, részint turk
elemekből álló népségtől. Igy érthető meg, hogy a vn1—Ix. század¬
beli germán kengyel a legrégibb kengyel-tipussal függ össze,
209
2I. (11—12. lap.) A parthus-perzsa viseletet, 1. 1. tábla
10—12. sz. a. a kazeruni sziklakép után ; a többire nézve V. ö.
Weisz H. Kostiimkunde Mittelalter. 178--182. I. — A hunnok a
piros bőrt a byzancziaktól kapták, mint Priskus Rhetor írja, a ki
felhozza, hogy a byzanczi követek Attila nejét egyebek közt piros
bőrrel - a latin fordítás szerint «velleribus
rubris» — ajándékozták meg. A latin «vellus» szó, a mi alatt
nemcsak lenyuzott állatbőrt, hanem gyapjut is lehet érteni, félre¬
vezette Thierryt s «Attila történetében, (Szabó K. ford.) pirosra
festett gyapjut említ az ajándékok között. Excerpta e Prisci
Historia. 185. 1. (Corpus Script. Hist. Byzant. Pars I. Bonn.
1829.) — A Khersoniak bőrkészítéséről Konstantinus Porphy¬
rogenitus (De administrando imperio. Bonn. 1840. III. k. 72. 1.
6. fejezet) a bessenydknél emlékezik meg, a midőn azt mondja,
hogy a bessenyékkel cserekereskedést űznek s szévetféléket,
- Sov polg dgppace,
barsonyt, posztót sat. s parthus bőrt, @laccia, zodvora, yapéora,
onuevca, Témept, Oeppdzia djdwa xápdozza (a latin fordítás
szerint: «blattas, prandea, pannos rariores, segmenta, biber,
pelles pardorum purpureas») adtak nekik ; a deoparea ddgdeva
ráporxa a latin fordítás szerint biborszini parduczbér volna ;
Weisz H. id. m. 181—182. |. parthus bőrnek magyarázza.
22. (13. lap.) L. 4. tabla 1. sz. a. A Szasszanidafejedelmek
fiilbevaldjara nézve v. 6. 13. t. 6. és 14. t. 1. — A kassai kardot
1.7. t. 6. sz. a. és Hampel J. A régibb középkor emlékei. CXLVII.
A fenéki kardot Hampel id. m. 61. I., a keszthelyit u. o. XLVII. t.,
a mértélyit u. o. CLIII. L. még Hampel id. m. II. rész 4348.
és 77. |. — A parthus bőrről I. az előbbi jegyzetet Konstant.
Porhyrog. De adminisirando imperio. 6. fej. — A hunnok borot¬
vált fejét Priskus Rh. is említi ; oc0g 08 tovedyte Sgzet x50
Ov zal dmoxsipdpevos tiy xecudjy reorroóyalka.
evel yoy
(Bonni kiad. 1829. Corpus Script. Hist. Byz. P. I. p. 190.) —
A ruhadíszítésről ugyanő beszél, a midőn Attila nejéről Krekáról
szólva, ezeket mondja : za? Jepdrawar ext cod eddwons dvenpd
aortas xadqpevae ódóvas Yoopaae Orerotxdioy, exePndyco¬
Wévas mode xdcpov ScÜnyúrw Bappopmoy. (Bam, t. i.
Crecam — famulorum multitudo in orbem circumstabat, et
ancillae ex adverso humi sedentes telas coloribus variegabant,
quae vestibus ornatum superiniiciuntur. )
Excerpta e Prisci Historia. (Corpus Script. Hist. Byzant. Pars I.
barbarorum ad
Ammianus Marcellinus: «equis prope adfixi, duris quidem sed
deformibus, et muliebriter isdem non nunguam insidentes funguntur
muneribus consuelis, ex ipsis guiuis in hac natione pernax et perdius
emit el uendit, cibumque sumit et polum, et inclinalus ceruici angustae
iumenti in altumsoporem ad usque uarictatem effundilur somniorum.
XXXI. 2, 6.
20. (11. lap.) A parthusoknak a perzsa viseletre gyakorolt at¬
köv. II. — Az Arszakida eredetü Szanesz4n hunn-maszkhit királyt
említi Faustus Byzantinus. (Gesch. Armen. Köln. 1879. 10—12. iL)
Nemes-Nagy: Magyar viselet.
23. (1314. lap.) Hampel LA régibb középkor emlékei
Magyarhonban. — A gatyaviseletre I. Hottenroth Fr. Deutsch.
Trachl. 50. és 127. 1. — A népvándorláskori öv rekonstructióját
a budapest-lóversénytéri lelet alapján megkisérlettem Budapest
Régiségei. V. k. 1897. 73. 1, E leletek népéről 1. u. o.
87—92. I. — A keszthelyi temető népéről I. Lipp V. A keszthelyi
sírmezők. Budapest. 1884. 12. I. — A kosaras fülbevalókról 1.,
Hampel siessen len) 115. I
Archacologidja. Budapest. 1897. II. k. 73. I. Az itt említett
szórványos emlékeken kivül egy Tirolban, Innsbruck közelében
lelt kosaras fülbevalót közöl Hoernes M. Die Urgeschichte des
Menschen. 1892. 324. |. A mainzvidékieket I. Lindenschmitnél
és Pulszky F. Magyarország
27