Stranica 366 [366]
208
V. ö. Weisz H. Kostümkunde. Alterthum. II.
Hottenroth Fr. Trachten. I. 31. 1.
9. (4. lap.) A monda szerint a szkithák ősapja, Herakles,
egy íjat és egy ővet, melynek kapcsán egy csésze volt, hagyott
fiaira cs ama csésze miatt viselnek maig is a szkithák csészéket
167—268. —
az 6viikén». Herod. IV. 10.
10. (5—6. lap.) V. 6. Boncz ©, ic, m 116, LL —
Neumann K. id. m. 287-294. |. — A «gatya» nevét újabban
Munkácsi B. a kaukázusi nyelvekből származtatja. — Az ijjra
vonatkozó monda szerint Herakles a három fia, Agathyrsos,
Gelonos és Skythés közül arra hagyta a szkitha földet, a melyik
fel tudta ajzani íját. Herod. IV. 9. 10. — Ammianus Marcell.
XXII. 8, 37. V. ö. Hope Th. The Costume of Ancients. 1. 13. —
Plato De legibus. VII. c. 5. — A szkitha nyilcsticsra s a többi
fegyverre nézve |. Hampel J. Skythiai emlékek Magyarországban.
(Arch. Ért. 1893. XIII. 38;—407.) U. e. németül Skythische
Denkmdler aus Ungarn. Budapest. 1895. cz. a. — Reinecke
Pál. Die Skythischen Alterthiimer in mittleren Europa. (Zeitschrift
fiir Ethnologie. 1896. XXVIII. 1—43. 1.) és Magyarországi
sxkitha régiségek. (Arch. Ért. 1897. XVII. 1 .) — Herepey
Károly : A nagyenyedi muzeum némely régiségeirdl, Szkitha leletek
és A nagyenyedi szkitha leletek. (Arch. Ért. 1897. XVII. 63. és
325. 1. — 1898. XVIII. 267. 1.)
1x. (6. lap.) Herod. I. IN, fe ÉS 70, WU Gas
A szónak megfelel az ó-szláv sekyra, sckyra, latin securis,
továbbá a magyarban a különben szláv eredetü szekercze ;
DUG
eredetére nézve mindamellett ugornak látszik, Tomaschek
Vilmos (Kritik der diltesten Nachrichten über den Skythischen
Norden. Sitzungsber. d. Kais. Akad. Bécs, 1888. CXVII. 47.)
erre felhozza a vogul szagrak, szaprép, szaury Doppelaxt,
Handbeil s az osztyak szagr(em), szogr(in), szegyr(lem), szeur(em) =
vágok, metszek szókat.
12. (6. lap.) A lándsa, mint szkitha fegyver, Herod. IV.
3, 70. ; a masszagetáknál U. a. I. 215. A tőr vagy kard U. a.
IV. 70. A szakáknál U. a. VII. 64. V. ö. Hampel és Reinecke
id. czikkeit a 10. jegyzet alatt. — A lemezpánczélra I. Demmin A.
Die Kriegswaffen. 4. Aufl. 195-—196. — A masszagéták «lovaik
szügyére érczpánczélt tesznek». Herod. I. 215.
13. (7. lap.) Fréhner ; La Colonne Trajane. Pl. 55. 62.,
XXXIIL. 95. 107. 141, XXX. 148. és XXXII. és Cichorius.
Die Reliefs der Traiansdule. (V. 6. I—II. szines s 1—3. fekete
tablankkal s magyarazatukkal.) — «(Germani) veste distinguntur
non fluitante, sicut Sarmatae ac Parthi, sed stricta». Taciti
Germania. 17. I. — V. 6. Weiss H. Kostiimkunde. Altertum.
Il. k. 575588. Hottenroth Fr. Trachten d. Volker. 2. Aufl.
I. k. 86—87. I. 62. t. — A magyar nemzet története. Szerk.
Szilágyi S. I. k. CCLXII—CCLVIII.
14. (7. lap.) A szarmaták bőrruháját említi Ovidius Tristium
Lib. III. 7. A ruhára varrt csont- és rézpikkelyekre I. Tacitus
Hist. Lib. I. 79. Ammianus Marcellinus XVII. 12. 2. V. 6.
Frohner id. h.
15. (8. lap.) Tacitus Histor. Lib. I. 79. Annalium. Lib.
VI. 35. — Az aldobolyi kardot |. 3. tabla 9. sz. a. s 1. az ott
közlött magyarázatot. :
16. (8. lap.) «Neque enim scuto defendi mos est». Tacit.
Histor. I. 79. — A venetekrdl vagy szlávokról szólva, a
szarmatakkal szembe állítva megjegyzi Tacitus, hogy a germanok¬
hoz hasonlóan paizst hordanak. Germania cap. 46. — A pikkelyes
vértezetre I. 14. jegyzet. — A czikéi szarmata — hunnkori temető
513. sirjában talált lánczszemekben dr. Pósta Béla ismerte föl
a sodronyos vért maradványait ; rajzát 1. Arch. Közl. XVII.
92. |. 10. sz. a. Ugyanő újabban a hőgyészi vagy regöli hason¬
korú leletben állapította meg egy összerozsdásodott, alaktalan vas¬
tömeg kitisztítása után, hogy sodronyos vért lánczszemeiből áll.
17. (9. lap.) A népvándorláskori turánok viseletéről alig van
valami szó az ismert kosztüm-munkákban. Még annyit sem
találunk bennük, a mennyit a fegyverekről szólva Bceheim W.
mond (Handbuch der Waffenkunde, Lipcse. 1890. 3. I.) : «Mit
dem Einbruche morgenlándischer Völker im 4. Jahrhundert
machten sich nicht unwesentliche Veránderungen in der
Bewaffnung auch der nordischen Volker geltend. Von Osten
her kam die Sitte, den Kérper mit hieb- und stichsicheren
Kleidern zu bedecken, in anderer Art wie die Romer, nicht
durch geschlagene Platten, sondern durch Jacken und Bein¬
kleider aus starkem Leder, mit Ringen benaht oder durch auf¬
genietete eiserne Scheiben verstarkt. — Es unterliegt keinem
Zweifel, dass der
schaften, die den Westen betraten, einen kulturellen Einfluss
auf die Germanen gehabt hatte.» Hottenroth Fr. (Trachten der
Volker. I. k. Stuttgart. 1884. 96—105. I.) külön fejezetben
tárgyalja ugyan a nagy népvándorlás törzseinek viseletét, de csak
Einfluss gewisser orientalischer Völker¬
a germánokra, gothokra, longobárdokra és frankokra terjesz¬
kedik ki. Legtöbb van még a magyar iróknál, igy Hampel J.
A régibb középkor emlékei Magyarországban. Budapest. 1897.
czimű munkája II. kötetében ; tüzetesebben szól a népvándorlás¬
kori fegyverekről (34—6o. 1.), az öltözetről (7o—92. 1.) s aztán
az ékszerekről (93—150. I.). V. 6. még Salamon F. A magyar
haditérténethez. Budapest. 1877. 70—73, 89-91, 97. s köv. II. —
A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi S. Bpest. I. k.
CCXCIX—CCCI. — Jiretek K. J. A bolgárok története.
Ford. Mayer Dezső. N.-Becskerek, 1889. 124. I. — Vámbéry A.
A magyarság keletkezése. Budapest. 1895. 65. I. Boncz
Ödön. Vázlatok a magyar viselet történetéből cz. művében nem
terjeszkedik ki ugyan a népvándorláskori turán viseletre, de
méd-perzsa viselet cz. a. (17—26. 1.) összefoglalja a keleti
népek viseletének fő formáit a legrégibb időktől az új korig.
Az alánok és masszageták közti viszonyra |. Ammianus Marcelli¬
nust. XXIII. 5, 16. XXXI. 2, 12. (Massagetas guos Alanos
nunc appellamus ; — ad usque Alanos, ueteres Massagelas.) Hogy
ez nem egyszerü tudálékos magyarázat, mint a német irók állitják,
kitűnik abból, hogy a iv. századbel
; i Faustus Byzantinus örmény
torténetiré (Geschichte Armeniens. Aus dem Armenischen tiber¬
setzt von Dr. M. Lauer. Köln. 1879. III. könyv. 6. és 7. fej.
10, 12. |.) a Kaukázustól északra lakó nomddokat soha sem