Oldal 362 [362]
eee AZ UJKORI MAGYAR VISELET.
A pengés tarajú vagy gombos sarkantyú elmaradhatlan része volt a magyar viselet¬
nek, melyhez a huszas évek táján egy újabb alkatrész is járult, az elől két végével
kilözző rojtos nyakkendd. (69. 1., 3., 25. 71. 1., 11.)
A haj-, bajusz- és szakdlviselet időnként változott. A vuklis, czopfos haj egészen
eltűnt, a féstivel felttizétt s befont hajat azonban az idősebbek még a század első
harmadában is viselték. A huszas években a félrövidre vágott, felálló vagy felborzolt
haj volt divatban, ezt felváltotta a simára fésült s rövidre vágott haj, a harminczas¬
negyvenes években ismét nagyobbra növesztett hajat hordtak, melyet oldalt választottak
el s hullámosan a másik oldalra, a halántéknál pedig előre fésültek. (69. 45.) Ugyanez
a viseletmód tartott még a hatvanas években is (71. 8.), a mikor különben a középen
elválasztott s kisütött hullámos hajviselet is divatozott. (71. 11.) A bajuszt a század első
tizedeiben még sokan leborotválták, olyanok is, mint Nagy Pál, Kazinczy és Kölcsey,
gr. Dessewffy József sat., de már a huszas években elterjedt a nyírt, rövid bajusz hor¬
dása (p. József nádor, a későbbi időkben Ghyczy Kálmán), míg a szakált egészen
leborotválták; a harminczas években a bajuszt már nem nyírták, hanem hegyesre
pödörték ki; a negyvenes években rendkívül elterjedt a körszakál, a minőt viselt
Kossuth L., Széchenyi I., Wesselényi M., Szemere B., Vörösmarty M., Bajza J., Eötvös J.
és még nagyon sokan; a hosszúra eresztett nagy szakál, minő volt Batthyány Lajosnak,
Damjanics Jánosnak sat. 1848 óta jött ismét nagyobb divatba.
Ugy a férfiak, mint a nők 1848—49-ben nagyon hordták a nemzetiszinü pántliká¬
ból" csokorszerűen készített vagy pantlikaval szegélyezett s gyöngyből fűzött magyar
czímeres kokárdát, a mit a 60—70-es évek tüntetései alatt is többször feltűztek.
A noi viselet egész a hatvanas évekig nagyon a külföldi divat után indult,
magyar ruhát a nők csak ünnepélyesebb alkalmakkor hordtak, a mikor is egészben
véve a hagyományos régi formákhoz ragaszkodtak, csak a mente alakjában volt nagyobb
eltérés, mely a férfimentéhez hasonlóan prémgallérral s körülprémezett hurokzsinórral
összegombolható hasított bő ujjal volt ellátva. Egyébként pedig megmaradt a könyökig
érő, bő ujju s kivágott ingváll, az elől pántlikával vagy gyöngysorral összefűzött ruha¬
derék s a csipkés kötény. Főkötőt azonban nem mindig hordtak az asszonyok, igen
gyakran csak fátyolt tettek fejükre a magyar ruhához is, hogy a göndör fürtökben oldalt
lecsüngő hajviselet kellő érvényre jusson. A harminczas években szokásos volt a szok¬
nyát három-négysorosan rávarrt csipkékkel vagy pedig feltűzdelt apró virágcsőkrokkal
diszíteni. A negyvenes évek derekán jött divatba a honi ruha divatja, a mi fehér pettyes
kék szövetből készült s legelőbb a védegylet bálján, a Zichy-nővérek, gr. Batthyány Lajosné
és gr. Károlyi Györgyné, meg Kossuth Lajosné viselték. Szintén a harminczas-negyvenes
évek divatjához tartozik a szines gyöngygyel, gyöngypálmákkal s rózsákkal kivarrt és
himzett kézizacskók vagy ridicule-ók használata, a mit a nők rendesen maguk készitettek.
A hatvanas években mindenfelé a magyar ruha járta, ez alól a női viselet sem képezett kivé¬