Stranica 360 [360]
Bue AZ UJKORI MAGYAR VISELET.
nem volt derékba vágott, hanem egyfolytában szabták ki; zsinorozva volt, a kötött vagy
karneol-gombokat hurokzsinórral gombolták össze s a gallér elejére nyakbavető ae
volt erősítve. Panyókára vetve is hordták, mint a mentét. Czuczor-Fogarassy oe
mar említi a magyar nyelv szavai között. Sarkig érő, mellben szűk, alul bő változatát
rákosnak nevezték. ;
A hatvanas évek egyik legelterjedtebb felöltői közé tartozott a deák-köpönyeg ge
deák-szúr (71. 8.). Térden alul érő zsákszabású, hosszú s bő felöltő volt rövid és bő
ujjakkal s négyszögű, nagy gallérral. Kevésbbé volt ismeretes a kerek gubából alkoiou
hunyadi-szir neve. A kivarrt pavaszemes, virágos, czifra SZÚT megmaradt népies vise¬
letmek (71. 30) 4 BOs)
A szűk és zsinórral kihányt magyar nadrág alakja a régi maradt, csak az elején
levő kacskaringós sújtással körülszegett vitézkötéses zsinórzatban találunk több válto¬
zatosságot, a miben különösen a hatvanas évek szabói remekeltek. A magyar nadrág
mellett a pantalló is korán elterjedt, a mit a hetvenes évektől kezdve általánosan
viselünk mindnyájan. Már a harminczas évek elején a magyaros szabású bekecshez,
dolmányhoz és atillához is hordták s a negyvenes években s a hatvanas évek kezdetén
némi magyaros jelleget azzal kölcsönöztek neki, hogy alját hármas szarufazsinórral
látták el. A 30—40-es években a pantalló alján talpalló volt, a mi a jelen század utolsó
harmadától kezdve teljesen elmaradt. Egy zsákszövetből készült bő és alig bokáig érő
változata kukoricza nadrág név alatt a népnél is elterjedt. Egy másik változatát a
franczia háborúk alatt a huszárok honosították meg, a kik már a múlt század végső
tizedeiben a régi salavárdira emlékeztető, oldalt végig gombos kamásnit is hordtak a pa¬
rádés szűk magyar nadrágon kívül. Ezt a jelen század elején alul bőrrel borított pantalló¬
alakú bő és oldalt gombos nadrág: (rajthózli) váltotta fel, a mi aztán a 30—40-es években
különösen a nemesek hadnagyainak (71. 1.), csendbiztosoknak, panduroknak, a megyei
restollácziók híresebb korteseinek volt a jellemzőbb viselete. Csendbiztosok és pandurok
még a hatvanas években is hordták. A rojtos, bő s alján sokszor selyemmel hímzett
fehér gyolcs gatya csak kivételes alkalmakkor, pl. egy-egy nevezetesebb követválasztás¬
kor (minő volt 1847-ben Pestmegyében Kossuth Lajosé), aztán szinpadon és álarczos¬
vagy jelmezes bálok alkalmával emelkedett ki a népviselet köréből. Csikósok s betyárok,
valamint a függetlenségi harcz alatt egy pár új lovascsapat s a hatvanas években a
pandurok sötétkékre festett vászongatyát is viseltek.
A borjúszájú és bouju mg a XvII. századbeli pánczélingnek a maradványa s csak
a népnél, meg a kis nemességnél élt tovább. (71. 1., 6., 10.) A hetvenes évektől kezdve
ez is kivesző félben van. A lehajtott nagy inggallért, a negyvenes évek ezen divatját, a
hogy Kossuth Lajost is ábrázolja Eybl 1841-iki kőrajza (69. 4.), különösen Petőfi tette
híressé s róla aztán Petdfi-gallérnak nevezték el.
A hetvenes évekig általános volt a csizma viselés, még a pantallóhoz is rendesen