Page 358 [358]
200 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET.
éveket, mente, bekecs, dolmany, atilla, csizmás vagy topankas magyar nadrag, kalpag
vagy darutollas pörge kalap mellett viseltek kaputrokkot, pantallot s magastetejű kalapot
is akárhányan, de arra a negyvennyolcz előtti időkben gondolni sem lehetett, hogy
országgyűlésen, megyegyűléseken, törvényszéken s bármiféle hivatalos eljárásnál ne
kardosan s magyar ruhában jelenjék meg akárki is, a vidéki nemesség nagy zome
pedig meglehetős érintetlen maradt a nyugot-európai divat befolyásától.
A xix. századbeli magyar férfiviseletet leginkább a hosszabb felöltők használata s a
mérsékeltebb zsinórzás különbözteti meg az előbbi időszak divatjától, meg aztán a
hajviselet.
Különböző felöltőnemek jöttek divatba a régi mente és dolmány mellett, melyeknek
nagy részét valamely híres emberről nevezték el.
Legáltalánosabb ezek közt az atilla, melyről az eddigi kutatásokat összegezve, azt
írja Tóth Béla a «Magyar Ritkaságokv czímü munkájában (56—67. 1), hogy vatilla¬
mente» néven legelőbb gr. Dessewffy József említi 1817-iki bártfai levelében, aztán
15 évvel később a Társalkodó 1832-iki évfolyamában fordul elő «atilla-dolmany» név
alatt s alig egy évtized múlva, 1841-ben már a porosz hadügyminiszter 1s. elrendeli,
hogy a gárda- és huszartisztek meghosszabbodott szárnyú dolmányának <atillay legyen
a neve, mig az osztrák hadseregben csak 1849 óta nevezik a dolmányt atillának.
A függetlenségi harcz alatt az újonnan szervezett honvédezredek kávészinü, a nemzet¬
őrök buzaviragszin atillát viseltek vitézkötéses zsinórzattal. Az atilla nem más, mint
a szabott derekú, testhez álló, régi hosszú dolmánynak a felélesztése a XvIII: század
végén s a XIX. század elején divatos, alig derékig érő kurta dolmány helyett. Ilyen
dolmányban ábrázolja a Nádasdy-féle Mausoleum Attila hún királyt, a mely kép kü¬
lönböző reproductiókban országszerte el volt terjedve s kétségkívül ez adta meg a
gondolatot arra, hogy ezt a dolmányformát atillának nevezzék. A negyvenes években
nagy divatban volt a majdnem könyökig hasított s hurokzsinórral összekapcsolt bő
újjú dolmány, minőt különösen Kossuth L. viselt. Az atillának egy czombig érő rövidebb
és vitézkötéses zsinórzattal ellátott, a huszárok atillájához hasonló változatát huszár ká¬
nak nevezték el; a név keletkezése a hatvanas évekbe tehető, Czuczor és Fogarassy szó¬
tárának 1864-ben megjelent II. kötete még nem vette fel a magyar szók közé.
Dolmány alatt ezek után már csak az egész kurta és sok gombos, pitykés, könnyű
felöltőt értették, mely a század első tizedeiben ki volt hányva szarufás zsinórzattal ; a
hatvanas években a pitykés dolmánytól megkülönböztették a zsinóros dolmányt, mely
utóbbit magyarkának is nevezték. Egyéb dolmányváltozatok, a hatvanas évek ma már
teljesen elfelejtett rövid éltű alkotásai voltak még: a rövid árpádka s a hosszabb
rákóczi és kazinczy, mely utóbbiak közül amaz bélés nélküli, emez bélelve volt.
A xrinyi-dolmányt a többitől felálló, egyenes gallérja különböztette meg a Zrinyi
Miklós dolmányához hasonlóan, a hogy fenmaradt arczképein van ábrázolva Ennek is