Stranica 357 [357]
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 199
királynak, az erdélyi kisasszonyok, kik «a nagy nemzeti igyekezetben magyarosan aka¬
rának öltözni, alig tudtak pártát kapni s p. gr. Mikó Katát Naláczi felesége segitette
ki szép gyöngyös pártájával. Eltüntek a finom arany, rubintos, gyémántos, drágaköves
boglárok is, melyeket, mint Naláczi irja, egy Bordoli nevü olasz cguasidors nevü arany¬
utánzattal és viaszra öntött nagy üveggyöngyökkel, ú. n. ckókv-kal cserélt föl. A magyar
főkötőt felváltotta a német főkötő, Erdélyben legelőbb gr. Teleki Pálné tette föl a múlt
század közepén. A József korabeli vereses tintuchból (tülltuch, fátyolszövet) készült
főkötőt igy irja le Peleskei Nótárius :
Fél réf hosszaságú másli az elején,
Olly nagy, mint egy szita, vala területén,
Vége, mint zsúp, függött hátának közepén.
A főkötőnél azonban a nyolczvanas években még jobban el voltak terjedve a kosár¬
alakú nagy kalapok, megrakva olasz virággal, zöld cziprusfaággal; 1790 körül pedig
«Grand módv volt az Angliából hozatott, forgácsból készült égszinü magas, nagy kalap,
melyet bársony galandokkal diszitettek s a galandok végére aczél csatot varrtak.
A kilenczvenes években a kalap alacsony s kerek volt, szélét elől lefelé, hátul fölfelé
hajtották. A xix. század elején kezdődött az elől kiálló széles és nagy ernyővel ellátott
kalapok használata (68. 17.), melyeket elől virággal vagy pantlikaval és tollal diszitettek.
Legidegenszerübb volt azonban mégis a /ajviselet. Mária Terézia uralkodásának
elején a frizura alacsony s rövid volt, a hajat apró göndör fürtökbe sütve a fej körül
gyüjtötték össze, úgy hogy az arcz és nyak egészen szabad volt (XXXII. 2.), csak egy
nagy fürt csüngött le a hátra afej hátulján vagy a fürtöt kétfelé osztva, a mellre. Ezt
a fél rőf magasra bodrosan fölfésült, szélesen kiterjesztett és zöld pomádéval vastagon
kikent tupé alla Persien (toupet a la Persien) váltotta fel s hogy minél dombosabb
legyen, alája lent tettek fejelkének vagy párnának, a mit sinyon-nak (chignon) neveztek
és széles görbe fésü tartotta csomózva; meg volt rakva arasznyi tűkkel gyöngysorral
keresztül kötözve, balfelől strucztoll-bokrétaval diszitve s a fejtetőn a kuklikó-nak (coquelicot)
nevezett rikitóvörös pántlikából bokrosan másli volt rákötve. Az 1791-iki erdélyi dieta
alatt gr. Teleki Józsefné egy akkoriban irt levele szerint az erdélyi nők a főkötőhöz
kétfelé simitották a hajukat, «meg is égetik, egybe tupirozzák, pántlikával lekötik s
csak úgy teszik föl az főkötőt, hogy csak két ujnyi magasságú kerek tupé látszik ki
belőle., A tupé már a kilenczvenes években megszünt, a sinyon azonban tovább tartott,
a mig a xIx. század elején a görögös hajviselet jött divatba. A haj porozva volt s az
arczot pirosra festették.
A József uralkodására következett nemzeti visszahatás a magyar viseletet újra divatba
hozta, a mely aztán kisebb-nagyobb hullámzással s itt-ott visszaesésekkel tartott 1867-1g.
A nyugoti divat azért nem szünetelt ezen időszak alatt sem, kivéve az 1860—67 közti
Magyar viselet
a XIX. század¬
ban.