Page 353 [353]
OCR
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 195) rövid rojttal, egyszerű gombsorral, ez a mai mellény (XXXIV. 13.), melyet némelyek szintén megzsinóroztattak (68. 1.); fönt kissé ki volt vágva s kilátszott a hullámosan rendezett ing eleje (XXXIV. 13, 68 1, 9.) vagy tarája, mint a Peleskei Nótárius mondja ; az ing gallérja magasan és szélesen állt; a nyakon háromszorosan volt körülcsavarva az asztalkendő forma nyakkendő s elől tűvel vagy kis angol csattal összetűzve. A rövid haczukát, különösen a falusi nemesek, felöltő nélkül is hordták (XXXVI. 1.); újjal ellátva, testhez szabva, kurta volt a neve. A feszes és sújtással, paszománttal kihányt magyar nadrág és csizma helyett elől hasadékkal s oldalt gombokkal ellátott révid, német bugyogót vagy plundrát s hozzá «forditott kapáju sarut» azaz a lábikrától a térdig fehér, sárga vagy fényes fekete kemény lakkal borított szekernyefélét hordtak, melynek hátul a szárán csat volt s két újj széles sarkantyút kötöttek rá; vagy pedig harisnyát és csatos czipőt huztak a plundrához; e viseletmódnak is megvolt a kilenczvenes években a városi nemeseknél egy magyaros változata, a csizmát topánka helyettesítette s a nadrágszár alsó részét oldalt zsinóros gombokkal látták el. (XXXVI 2.) A háromszögletes, oldalt felcsapott szélü kalap már a XvIII. század derekától kezdve el volt terjedve XXXII. 6, 7. XZOKTIL 6, 9. SOOM Tr, 13.) OORT: 67. 8.), előbb a katonaságnál s a kálvinista diákoknál, a nyolczvanas-kilenczvenes években pedig magyar ruhához is viselték ; épen ebben az időtájban volt a legidomtalanabb(V. 6. XXXIV. 13.), a Peleskei Notariuskent a divatos urfinak Mint malomkő, oly nagy kalap volt a fején, Tarka barka tollból bokréta tetején, Karimája volt majd hátának közepén. VI. Pius 1782-ki bécsi látogatása óta divatba jöttek a nagy fehér kalapok ; A Pápának Bécsbe ez volt viselete, Gavallérok között azolta kelete Van ennek, s ala Pap (a la pape) az ő nevezete. Szintén II. József idejére esik az elől kemény bőr ernyővel ellátott könnyű sapka elterjedése (XXXVI. 1.), a mit fáskét-nak, kaskétá-nak hivtak. Ezen egész időszak alatt a nemesség még mindig született katonának tekintette magát s bár a rendes sorezredeket egymás után állították föl, melyeknek megvolt az egyenruhájuk, a nemeségnél a fegyverviselés több volt egyszerü parádénál. Hiszen az itt tárgyalt időszak kezdete még összefolyt azokkal a dicsőséges harczokkal, melyekben a fölkelő nemesek életüket és vérüket áldozták Mária Teréziáért s ha a bécsi katonai körök rövidlátó politikája miatt a hiányos fölszerelésü utolsó nemesi fölkelés (1809.) hadi sikereket nem tudott is fölmutatni: a harczias erényeknek egy pár kiváló példáját itt is följegyezte a történelem. 1809 az a határpont, a meddig a magyar nemesnek sk A nemesség fegyverzete,
