Stranica 344 [344]
OCR
Legyező. Kezkenő. NGi viselet az alsóbb néposztálynál. Székely női viselet. 186 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. készült pedig bársonyból, atlaszból, vont aranyból s bársony varrott nyári stuczlit; Al ( 5. nyuszttal, nyesttel, külsejét pedig arany, ezüst bélelték bársonynyal, vagy vadbőrrel, tüzéssel és gyöngysorokkal díszítették. A xvi. század dereka felé jött divatba ; ; a kezükben (V. ö. XXIII. 6. XXV. 4, 10. XXVI. 5.) a hogy a magyar népies viseletben mai napig szokásban maradt. A «kézben hordozó keszkenyécskét» még 1660-ban 15 ee találjuk gr. Illésházy Katalin ingóságai közt; de már egy 1677-ki leltár «zsebbe való kezkenőv-nek nevezi. Mint az utóbbi leltár mondja, vörös karmazsinselyemből varrták és skófiummal vagy aranynyal s ezüsttel elegyes selyemhimzéssel, fehér varrással s a szögletein csipkével díszítették. A legyezők közt nagyon kedvelték a strucztollasokat (XXIII. 10.), így különösen a Berényi-leányok voltak vele ellátva, nevezetesen Kata (Sándor Jánosné) hozományában 1646-ban volt egy öreg (nagy) fekete struczlegyező, benne tükör, Juliáéban (Apponyi Péterné) pedig 1648-ban egy kicsiny, ezenkivül Berényi György 1650-ki temetvényi ingóságai közt is találunk megemlítve egy nagy struczlegyezőt. Divatban voltak a csontlemezekre kifeszített s összehajtható selyemlegyezők is (XXII. 10. XXVII. 3, 8.), nyilván ilyen volt a Viczay Mária 1656-ki ingóságai közt említett fekete legyező is.?) Sokkal egyszerübb volt az alsóbb néposztályhoz tartozó nok viselete. Ungmegye 1666-ki árszabása szerint a városi parasztasszony csak fajlondis vagy rázsaszoknyát a legyező. Előbb a nők kezkenót tartottak viselhetett, a székelyeknél pedig, mint Apor írja, a paraszt jobbágy leányok közt csak az ő korában lett közönséges a rázsaruha, azelőtt egyszer ványolt brassai vagy szebeni posztószoknyával kellett beérniök. A szoknya alján nem volt szabad prémnek lenni, csak a vállán lehetett; nem hordhattak selyemköntöst a vállat kivéve, azt is csak kamukából vagy tafotából. Tiltva volt a zománczos arany vagy ezüstös gomb, a montli-palást, a vékony patyolat, fátyol, csipkés főrevaló s rókabőrrel bélelt mente. «Hozzajok illő patyolatot» csak a városi polgárasszonyok viselhettek, azt is régi mód szerint, nem bocsátva alá hosszan a sarkuk felé. Karmazsin vagy kordovány csizmát sem volt szabad viselni, sőt a falusi parasztasszonyoknak és a szolgálóknak a vörös vagy sárga csizmaszárat is eltiltották, csupán régi mód szerinti vargasarut hordhattak. A közönséges székelyek viseletéről Apor Péternél találunk egypár érdekes adatot. Lófő, darabont s jobbágy asszonyok, mint írja, a régebbi időben ritkán visel az is brassai posztóbúl készült s báránybőrrel volt bélelve és prémezye. H mentek, asszonyok és leányok télen zekét öltöttek magukra, nyáron pedig kendőt kerítettek a nyakuk köré (V. ö. 57. 14.), gyol tek menteét, a templomba abroszt vagy Se eae cs rokolyanak, selyem pantlikanak hire sem volt köztük. Minden 16f6 vagy darabont embernek a felesége nagy viselt, abba két nagy hólyagos tűt szúrt, — a jobb médu ar. a két szarva lett volna. A német hódítással, a xvi. kontyot anyozott ezüstből — mintha század végén megváltoztak a régi egyszerű szokások és erkölcsök. A szegényebb székely asszonyok és leányok is meg: J JJ 2 A oe
