Oldal 342 [342]
Főkötő.
Homlokelő.
Fejkendő.
Fátyol.
Süveg.
Párta.
Koronka.
184 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET.
torkig befedték. A kézelő vagy taczli a gallérral együtt volt használatban s azzal tünt el;
volt csipkés és rézvesszőre csinált kézelő. ;
A fejet az asszonyok szabadabban hagyták, mint a xvi. században, a mikor ken¬
dővel s fedeles és homlokelős főkötővel egészen beburkolták. A főkötő, melyet a XVII.
században selyemből, aranynyal, ezüsttel vegyesen vagy tiszta vont arany és ezüst fonálból
készítettek s gazdagon diszitettek gyöngyökkel, apró vörös klárisokkal, ékköves
arany boglárokkal és rózsákkal, a harminczas-negyvenes évek felé egészen megszabadult
a homlokelőtől és fedéltől s a xvil. század derekától kezdve már csak a kontyot födték
vele. (V. 6. 63. 2.). Volt paraszt reczefőkötó (XXIV. 7.), német divatú pántlikás és csipkés,
olaszos reczecsipkés s a század vége felé a «Coiffure a la Fontanges» szerint készült
Sranczia fokotd. (V. 6. XXVIII 3, 7. XXIX. 5, 14) A homlokelé vagy fedéleld, a mit
patyolatbol készítettek, csipkével vagy selyemmel s magyar és török varrassal, skófium¬
mal, boglárokkal diszítettek, Erdélyben, a puritán Lorántffy Zsuzsána fejedelemasszony
befolyása alatt még akkor is fenmaradt (L. XXV. 4.), a mikor Magyarországban már
kiment a divatból. (V. 6. XXIV. 7.) Az átmenetet a főkötő szélének valamely szines
kelmével való beszegésében ismerhetjük fel. (L. XXVI. 11.). A hajnyomtatóról 1618—42
közt van szó ; úgy látszik, Felső-Magyarországban volt divatja ; boglárokkal s gyöngyökkel
megrakott pántlikából állt, melylyel a hajat a homlokhoz s a fejtetőhöz szorították.
(XXVI. 5.). Fejrevaló kendőt rendesen patyolatból hordtak ; széle köröskörül lánczformán
volt kilyukgatva vagy csipkével körülszegve, s aranynyal, selyemmel volt kivarrva.
A menyecskék fején mint Apor írja, fátyol volt, mit bogláros kapocscsal vagy köves
hajtűvel tűztek fel, azt lebocsátották s mint uszályt vonszolták maguk után (V. ö. 67. 1—2.).
A leányok ugyancsak Apor szerint a nyakukon hordtak hosszú fekete fátyolt, azt a
mellükön ékköves gyűrűben keresztül fogták s két felől lebocsátották s a csipőn tűvel meg¬
erősítették. A süvegek közt igen divatos volt a gyöngypártás fekete bársony cseh Süveg, me¬
lyet a xvii. század elejétől kezdve a végéig megtalálunk a leltárakban. Az erdélyi asszonyok
Apor szerint nyusztos és nyestes kozák süveget hordtak. A karimás nyári vagy árnyék
és kalapos női süvegek a xvII. század dereka felé kimentek a divatból. A leányok pártát
vagy koronkát viséltek. A párta bársonynyal vagy más drágább kelmével bevont s szőrrel
vagy bőrrel kitöltött karika, melyet gyöngyökkel, drágaköves boglárokkal, arany pillan¬
gókkal, zománczos rózsákkal díszítettek. Legszokottabb volt a gyöngyös párta. Volt
keskenyebb és szélesebb; a keskeny pártán egysoros volt az ékítmény, a széles pedig
öt-hat sorossal: is el volt látva oly módon, hogy közbül voltak az ékkövek, zománczos
boglárokkal vegyesen, alul s fölül pedig 2—2 sor gyöngy. A xvil. század dereka felé,
a fürtökbe fodorított hajviselet idejében kezd feltünni az előpárta (XXII. 10. XXV. 9.) s
viselték a franczia divatú tornyos hajhoz is. (XXVII. 10. XXIX. 3.) Ez már alíg külön¬
bözött a koronától vagy koronkától, csakhogy az utóbbit, mint Apor mondja, kevéssé
a fejtető alatt a nyakszirten fölül hátul hordták. A koronka halcsontból volt szőrrel