Stranica 334 [334]
Előkötő.
Előruha.
Öv.
Ing.
We AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET.
vont aranynyal, arany ÉS fekete zsi¬
csak más színű kelmével, hanem arany kötéssel, =
ák. A szoknya rendesen ujjas volt,
nórral tűzött, gyöngyös és fényes prémmel is kihányt : a
bar újj nélkül is eléfordul (57. 3.). Az wy hosszu volt s a nee simult, a Eee is
takaró vége, mely Maria királyné idejében tölcséridomú volt (45. 8.); a XVI. száz,
dereka felé kutyafüles idomba ment át (54.9. 57. 4.), a szazad vege fele elses kötéses,
gyöngyös, aranyos prémmel (57. 1—2.) látták el s azonkívül volt az baseline varrt
vagy különálló csipkés és fodros kézelé (53. 2, 5. 5A. 3, 5.) Az arany prem mellett
torkos ujjos vagyis Walther Imre szerint rokatorokkal beszegett újjú szoknyakat Bánffy
Istvánné Károlyi Kata hozományának jegyzéke említ 1595-ben. A kiwonogatott újjú
szoknya Horváth Ilona hozományában fordul elő. A szoknyát a legkülönbözőbb szinü kelmé¬
ből készitették s gyöngygyel, arany boglárral, arany zsinórral gazdagon diszítették, különösen
a xvi. század utolsó tizedeiben, a mikor a gyöngyös, aranybogláros szoknyát többször
emlegetik az oklevelek; ellenben az islógos, vagyis lencse alakú apró arany- és méz
karikákkal diszített szoknyák a xvi. század korábbi szakában divatoztak s csak egy
századdal később kapták fel újra. A xvi. század utolsó negyedében (1581-től) fordul elő
a fehér czérnából, szines selyemből, arany-, ezüstfonálból kötött könnyű, átlátszó recze
szoknya, mely láttatta az egyszínű és tündöklő virágos nehéz selyemből és bársonyból
vagy finom posztóból készült alsó szoknyát, minőről 1603-tól kezdve szólnak a régi
leltárak.
A szoknya elejét a csipőre erősített előkötő födte (44. 4. 45. 6.), melyet fátyolból,
patyolatból készítettek s a század második harmadában felső részét vagyis fejét gyön¬
gyökkel, arany szövéssel, fátyoltüzéssel diszítették, vagy pedig fekete hímbe szedték,
mint Paksy Kata hozományában (1539) olvasható, a század második felétől (1561) kezdve
alját is ellátták két-három rend pártával, a század vége felé pedig széleit csipkével vet¬
ték körül. Ugyancsak a század utolsó tizedeiben kezdték használnia reczés előkötőket.
A reczét vagy közbül vagy köröskörül az előkötő széleire varrták (v. ö. 44. 4.), Ormány
Anna ruhái közt 1581-ben egy merő recze előkötő is előfordul. Sokkal hosszabb és
szélesebb volt az előruha, melyet az előkötővel együttesen legelőbb 1595-ben, Károlyi
Kata hozományában említenek.
A szoknyát derékban övvel fogták össze, de csak a xvi. század második felében ;
az előbbi korszakban sem a képeken nem találjuk, sem a régi leltarakban, igy pl. Paksy
Kata és Kapy Kata hozomanyanak jegyzéke (1539, 1553) egyformán hallgat az övről.
Legelőbb 1561-ben, Horváth Ilona hozományában fordul elő három ezüst öv, azután
1568-ban Kapy Sáráéban egy aranyos ezüst öv, Horváth Gáspár ingóságainak 1579-ki
leltára pedig egy öreg aranyozott pártaövet s egy ezüst kordaövet említ, mindegyikről
megjegyezvén, hogy «asszonyembernek való.
A legalsó női ruha volt az ing, melyből kettőt hordtak egymás fölött a XvI. század¬
beli magyar nők. Az alsó vé á 5 5 Bos revi : ‘
agya 6 vékony vászonból, a felső vagyis régi nevén felimeg finom