OCR
Suba. Kozsok. Haczuka. We AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 57. 4, 5); feje cs alla régi német szokás szerint van körülvalamivel korábbi képén (XVII. 8.) láthatni. ábrázolva; a tott ujji (v. 6. 94 9. kendézve, mint a hogy Haller Ruprechtné A Thurzd-leanyok hasonló szoknyában, felső köntös nélkül vannak : ae szoknyatijj felső része bő és hólyagos, könyökön alul hosszú és szűk kézelőben végződik; fejükön könnyű kalap (barret) van. A xvi. századbeli magyar női viseletnek volt. Télen, nyáron viselték különböző kelméből, vont aranyból, bársonyból, kamukából, tafotából, atlaszból, gránátposztóból, sztanetből sat. s vadbőrrel, pegyvettel (vadmacskával), tengeri vagy fekete nyúllal, nyesttel, hiúzzal, rókamállal bélelték. A század első harmadában, mint Haller Ruprechtné képén látjuk (XVII. 8.), a suba sarkig ért, újja nem volt, s a bélésből a suba szélére külső prém is jutott; a század második harmadában gyakran megtörtént, hogy a bélés és külső prém más bőrből volt, p. 1539ben Paksy Kata vörös subája nyúlmállal, Csapy Fruzsináé 1558-ban rókamállal volt bélelve, amannak galléra és préme pedig pegyvethát, emennek eleje és galléra nyest volt. A század derekától kezdve, a mikor a könnyebb fajta menteszerű női felöltő jön divatba, a suba alakja is változáson ment keresztül. Az 50-es, 60-as és 70-€s évek női divatját megtaláljuk Budavárnak egy 1572-ben kiadott, de mindenesetre korábbi látképén (57. 5.), aztán egy 1572-ben Antwerpenben megjelent munkában (54. 9.) s a Jost Aman-féle 1586-ki «Theatrum Mulierum»-ban (57. 4.). A suba, melyet egy 1552-ki leltár szerint mentének, egy 1558-iki szerint pedig «haczoka módra, készült subának is egyik legfontosabb ruhadarabja a suba kezdenek nevezni, ezeken a képeken már a testhez simul, az övön fölül összekapcsolták egy boglárral vagy mint 1570-ből olvassuk, szines selyemmel s arany, ezüst fonallal elegyesen kötött stiri gombsorral, alján kissé szétvált, nyakán s alján vont aranynyal, bársonynyal volt szegélyezve ; térdig vagy azon alul érő lecsüngő hosszú ujja a válltól kezdve félig föl volt hasítva s csakis disztil szolgált. 1580-tól kezdve találjuk az oklevelekben az öreg, nagy vagy hosszú és kurta vagy kis subákat egymástól megkülönböztetve. A hosszú subát még valami fél századig emlegetik, mig a kis suba Apor Péter korában is divatban volt. Ez utóbbi, mely ugyanezen időtájt Ausztriában, Cseh-, Szászés Lengyelországban is divatozott, körülbelől csipőig (57. 1.) vagy épen csak derékig (54. 5.) ért s ép úgy bélelve volt vadbérrel, mint a hosszú suba, prémezete azonban többnyire aranyos kötésű, arany-, ezüst paszomántos, gyöngyös volt és zsinórral diszítették. Nevezték kozsoknak vagy kozsucskának is, különösen a cseh és lengyel határszélek felé. Rendesen a vállra vetve hordták. ; Könnyebb fajta és szintén rövid női felső ruha volt a haczuka, a mit 1560—80 közti oklevelek emlegetnek. Készítették bársonyból, kamukából, atlaszból és tafotából s kihányták zsinórral, vont aranynyal és ezüsttel s a ruha színétől különböző (vörös vagy fekete) bársonynyal. Kelméje és diszítése néha egyezett a szoknyáéval, máskor különbözött tőle. Bélése nem volt s úgy látszik, újja sem. Én legalább azt hiszem, sphie: F SP oe rea