Stranica 328 [328]
Puska. Stucc.
Tezsényi.
Polhák. Muskéta.
Karabin. Pisztoly.
Puskaportartó
palaczk. Lóding.
378 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET.
A puska a Xvi. század első felében kanóczos volt, sárkányalakú Esajpparmlajtás SZer¬
kezettel ellátva. 1515 körül tüntek föl legelőbb, még pedig hihetőleg Nürnbergben a :
nálunk is eszíkhamai elterjedt kerekes puskák, kulcscsal felhúzható lakatszerkezettel s
rendesen díszesen kiállított, visszafelé csapódó, tűzkőtartó sárkánynyal. Az előre csa¬
p-dó, egyszertibb szerkezetű sárkánynyal ellátott flinták a XVII. század dereka felé
Francziaországban jöttek legelőbb használatba ; nálunk ezen időszakban az olasz Laza¬
rino Cominazzo (+ 1696.) és a bresciai Lazaro Lazarino által készített flinták voltak a
legkeresettebbek, de még nagyon ritkák, úgy. hogy a Rákóczi-javak 1688-ki munkácsi
leltárában is csak egy pár «kisded» puskáról van megjegyezve, hogy «Lazarin Comi¬
nazo» munkája. A török és kirakott alban, meg bosnyák flinták, damaszk csövek csak
a mult században lettek hiresek. A kerekes puskák közt, mint Apor Peter mondja,
leghíresebb volt a stucc, 6zpatahoz hasonló agygyal, díszes lakatszerkezettel s rövid
vont csővel, bár Berényi György bodoki várában 1656-ban hosszú stucc is volt.
Azután jött a terzsényi, tezsényi vagy teszinyi puska (tesinka, tschinka), kis lyukú vont
csővel, lópata alakú agygyal s kirakva csonttal és gyöngyházzal, melylyel csak mada¬
rakra lőttek s a melyet legelőbb a xvi. század második felében, a lengyel és cseh
tartományokban kezdtek készíteni. A hosszú polhák vagy pulyhák nem volt vont csövű
s Apor szerint rendszerint a hajdúk viselték; volt köszegi, krompaki vagy korompai,
német és lóra való, tehát rövid csövü polhák. A nehéz muskéta vagy muskotéj, melyet
a földbe szúrt kétágú villára támasztottak s úgy lőttek vele, legelőbb a spanyol had¬
seregnél jött használatba 1520 körül, I. Ferdinánd zsoldosaival tehát nálunk is nagyon
hamar, már a xvi. század derekán elterjedt. A tölcséridomú csővel ellátott rövid, de
nehéz puskák, a tromblonok vagy trombonok a XVI. század második harmadának kez¬
detén, szintén a spanyol hadseregben tünnek fel; 1570 felé a velenczei lovasság egy
könnyebb fajta tölcséres puskát kezdett használni, a mi aztán nálunk a XvII. század
első tizedeiben a szintén rövid csövű karabinnal, kalabérral vagy karabélylyal egy név
alá foglalva terjedt el; «némelyek — mondja Apor P. — ki gyöngyházzal, ki czifra
csonttal kirakott tölcséres karabélyt is viseltenek». Szintén lovassági lőfegyver volt a
pisztoly, a mi a németeknél és vallonoknál már I. Ferdinánd idejében használatos
volt, nálunk azonban jó későn terjedt el, jóformán csak a xvil. század elején. A pisz¬
tolyt a nyeregkápa alatt megerősített okban hordták, a mit puzdrának is neveztek.
A lőfegyverhez tartozott a felhuzó kulcson kivül a puskaportartó palaczk, mely
rendesen kerek volt, kulacs vagy félgömb idomban s az előkelőknél elefántcsontból
készült; volt azonkívül csonka piramisalakú is, továbbá tulokszarvalakú; a XvII. század
vége felé tünnek föl a czímerrel, szarvassal s egyéb állattal sat. czifrázott és szarvas¬
agancsból készített puskaportartók. El voltak látva csattantó fedéllel s kis rézsíppal,
a min a puskapor kijött s jobb oldalon hordták a lódingnak nevezett tölténytartón,
melyről a puskakulcscsal együtt csüngött le (65. 11. 66. 2, 3.). A lóding színes bőrrel,