Stranica 327 [327]
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 169
a nyél alja felé gömbbel volt ellátva s a xvi. század vége felé jobbról és balról egy-egy
szárny is volt ráerősítve. (58. 9.) Lándsát s alabárdot az udvari, meg a városi draban¬
Rokemogdtake (Wen oO. a2) 6 1 Te
A madarorralaku hosszu hegyti csákány (61. 11.) meg a fokos, vagy hegyes végű
balta (56. 1, 9.) sokkal inkább el volt terjedve, mint az előbbi korszakokban. A csá¬
kánynak rendesen hosszabb nyele volt, mint a baltának s bőrrel bevonva, szegekkel
kiverve, sodronynyal körültekerve. Főleg a hajduknak, drabantoknak volt a fegyvere
(57. 6, 7, 9. 58. 7. 55. 3. XXI. 8.), kik a révid nyelti baltat az 6vbe dugva hordtak
(OOP OO 12) eacle a7 clokeldpnele sem vetették mer (Ol. > Oo) 7, 09) 7 XCVilie Ge
XXVIII. 10. XXIX. 12.) különösen, az ifjak, kikről azt irja Apor, hogy vagy buzogányt,
vagy pedig aranyos ezüstös nyelű czifra baltát és csákányt viseltek. A xvil. században
nagyon el volt terjedve az olyan balta, melynek nyelében puska volt; a nyél rendesen
czifrázva volt, kirakva elefántcsonttal és gyöngyházzal.
Az előkelőbbek igazi kézi fegyvere azonban a follas bot vagy buzogány volt (56.
20. 61. 6— 8, 10.) melyet egyszersmind vezéri (kapitányi, a kuruczoknal ezredesi) jel¬
vénynek is tekintettek. Az erdélyi fejedelmek is ékkövekkel kirakott aranyos, ezüstös
buzogányt kaptak a török szultánoktól a fejedelemség elismerése jeléül. A xvi. század¬
ban a rövid nyelű buzogányt az övbe tűzve hordták (55. 3. 58. 8.). Apor Péter kora¬
ban az ifjaknál volt elterjedve a bársony, régebben pedig aranyos, ezüstös nyelű, aranyos
ezüst tollas buzogány. A buzogánynak többféle formája volt használatban. Legáltaláno¬
sabb volt a gerezdelt gömbalak ME. XVIII, XXL XXIL XXIV, XXVI. t.); a gerezdalaku
18 között váltakozott; a tojásdad fejű, ritkább tollú buzoganyok
(XXVIII. 6. 61. 10.) csak a xvil. szazad vége felé tünnek" f6l. A 7—9 tollu rhombus
alakú buzoganyok is (XXV. 6. 51. 1. 63. 5. 64. 1.) elég gyakoriak voltak, a diszesebbek¬
nél az egyes tollak áttört czifrazattal voltak diszitve. Legritkabbak s egyúttal legdisze¬
tollak száma 12
sebbek a gömb- vagy körtealakú tömör fejű buzogányok (61. 7—8.); az aranyozáson
és ezüstözésen kívül rendesen türkiszekkel s egyéb ékkövekkel is ki vannak rakva.
Ezek voltak a tulajdonképeni fejedelmi buzogányok. A Magyar Nemzeti Muzeum dísz¬
buzogányai közt két ékköves gömbfejű a hagyomány szerint Báthory Istváné és Zsig¬
mondé volt, egy pedig, melynek feje körte alakú (minő 61. 7.), II. Rákóczi György
fejedelem czímerével van ellátva; gömbfejes a nagyszebeni Bocskay-czimeres diszbuzo¬
gany (61. 8.) is
A nyil, kézíjj és számszeríjj, a XVII. századtól kezdve mar csak vadaszfegyver volt,
a hadi fegyverek sorából a xvi. század második felében kiszorította a puska. Törökök
és tatárok azonban az egész xvil. század folyamán használták s a magyar urak arany¬
nyal czifrázott diszes kézíjjai és nyilhordó táskái, a skófiumos tegzek, ezen időben mar
kizárólag török vagy tatár készítmények, mig a szamszerijjakat és nyíltartó tokot vagy
puzdrát a német és tót lakosú városokban készítették.
19
8
Nemes-Nagy: Magyar viselet.
Csákány.
Balta.
Buzogány.
Nyil.
Számszeríjj.