Oldal 322 [322]
104 AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET.
82 fee rö i { törökországi bőrök közt találunk
készítettek, Erdélyben csináltak sárga bőröket is, mig a ; s s . ee
a 2 A int, vörös, fekete és sárga szattyánt S ugyanolyan
vörös, sárga, kék és szederjes karmazsint, , ee
izmá ránnal vagy kelmével, atlaszszal, selyemszövettel
színü kordoványt. A csizmát, sarut szattyannai Va: oe ae
aló szmű bé sval látták el; a diszesebbeknek a feje ki volt hányva
bélelték s hasonló színü bőrkapczával lattak €1; a em tt
x , is 7 nr: al. sizme sar
sljtassal, skofium-aranynyal, ezüst fonallal, selyemmel hímzett He hee cone ie 5
Lie Bega Ü 4 < av: ezus < 1S.
sarkára vas patkót verettek, II. Rákóczi Ferencz ünnepélyek a sa TÉT ; hi see
A labbeliek közt legnagyobb volt a szekernye, melynek szára — mint már amen — tér
dig vagy azon fölül, egész a czombig ért, a mikor az övhöz kötötték s az ilyet felk6t6 szeker¬
nyének nevezték. A nyugaton divatozó csizmaformát értették alatta, nálunk azonban
a xvir. században már csak alsóbb rendü szolga népség hordta, leginkább halászok és
kocsisok. (L. 58. t. 3.) Paraszt ember jele vagy bocskor, vagy szekernye — mondja
Ungmegyének az öltözetek rendéről való 1666-ki határozata. A száras csizma szintén
térden fölül érő hosszú szárú volt, de finomabb bérbdl, karmazsinból stb. készítették
s előkelők hordták. (57. 10., 58. 2. XXV. 1.) A cselebi csizma törökös volt, vékony talppal,
sarok nélkül, melyre ép azért török és tatár szokás szerint a lakásból kimenet alsó
csizmát kellett húzni; ezt az alsó csizmát nálunk a papucsforma sólya helyettesítette.
(63. 6. XXI. 11., XXIII. 3., 5.) A sólyás cselebi csizmának a XvII. század dereka táján
van legtöbb emléke. A csizma és saru közt átmenetül szolgált a deli vagy dali csizma,
melyet deli sarunak is neveztek. (58. ro., 12., 14., 18. 60. 2.) Szara hosszabb volt, mint
a sarué, de csak a labikraig ért s a könnyű fajta lábbelik közé tartozott. A xvu. század
második felében kiment a divatból. A sarunak, melynek divatos formáiról föntebb
szóltunk, bokáig vagy valamivel bokán fölül ért a szára, 1591—1621. közti árszabások
azonban térdig való s térden fölül érő saruról is beszélnek s mivel ugyanezek a
szekernyét («az ki térdig érv, «6reg») és a csizmát («szdras» és «dali») is említik, bajos
eldönteni, mi különbséget tettek közöttük ; ugyanitt szó van öreg ficsór saruról, 1674-ben
pedig szekérvezetőnek való öreg sarut és halász sarut, meg öreg czipellós sarut emleget
Barsmegye áruszabályzata. A brassat vagy szász sarut asszonyok viselték. Szintén inkább
ae asszonyi viselet malt a czipellős, a xvI. század vége felé azonban férfiak is hordták,
6 i koe 415.), a Bathory-féle magas sarku saru is inkább czipello6nek mondható
(V. 6. 55. 3—5., 7. XVII. 3.). Volt közös czipellős (1621.) és száras czipellős. (1591., 1621
1666.) A pa 7 Se ee ee S. (I5Q1., 1621.,
pc en cb, mint a sdlyanak törökös változata, melytől legfélebb fel¬
kunkorodott orra különböztette meg. (V. ö. XXII. 1) Egyik néne Radvánszkő szét
kivágott czipőhöz volt he 5 Re ek CoN ET ESTA SY c
ag p t hasonló, a másik magasabb volt, a lábfőig ért s laposabb vagy
magasabb sarokkal volt ellátva; ez utóbbi gyulat papucs néve fő dul el : a
aggyál , oo : . s néven tordul elő a xvi. szaza
masodik felében. Bocskort a legszegényebb osztály viselt
szőrös bocskor, melyet Ungmegye
telekes bocskort a XwII. század m
szerint az erdélyi úrfiak
enyet . Egészen kezdetleges volt a
1666-ki áruszabása említ. A hajdu módra készült
ndsodik felében az előkelőbbek is hordták mint Apor
s aztan utolsó vadászatán Zrinyi Miklós: ez me diszesen,