Stranica 319 [319]
AZ ÚJKORI MAGYAR VISELET. 161
orszagi képeken látható sajátságos mellű menteformdnak felelhet meg. Bethlen Gabor
mentéi közt találunk egy úgynevezett galléros bontott mentét; Koncz József szerint elől
nyitott, össze nem gombolható formát érthettek alatta. A Balázsdeák mente alakjáról,
a mit Berényi György ingóságainak jegyzéke említ (1656), mit sem tudunk. Thököly I.
horvátos mentéje nyilván hasított ujjú volt, a minő felöltőben tünteti föl-a Bath mar¬
quis birtokában levő egykorú arczképe. (XXVIII. 10.) A törökös csausz mentét, melyből
Bethlen Gábornak is volt három — bársonyból, atlaszból, vont aranyból készítve, kocsis¬
mentének is nevezték; olyan hosszú lehetett, mint a boér mente, de annál könnyebb
fajta és kelmével, nem pedig szőrmével bélelve s valószínüleg nem panyókára vetve
hordták, hanem magukra öltve; szintén a könnyebb fajtájuak közé tartozott a cserkesz¬
mente, melyet a Xvi. század dereka táján emlegetnek. A lengyel mente, melyről Thököly
ruhái közt van szó, a jó félszázaddal korábbi magyar mentéhez hasonló, csakhogy
hosszabb annál, egész a bokáig ért. A téli és nyári mentét főleg a bélés különböztette
meg egymástól; amazt leginkább szőrmével, nyuszttal, nyesttel, tengeri macskával, gye¬
nettel, hiúz- és rókamállal, labbal, torokkal stb. bélelték, emezt pedig könnyebb fajta
kelmével, atlaszszal, tafotával, bársonynyal, tabittal, kamukával, terczenellával, vont
aranynyal.??")
Egyéb felöltők voltak még: a palást, fölül szűkebb, alul szélesebb szabással, melyet
rendesen eső ellen hordtak s posztóból készítettek; a köpönyeg, melyet a palásttól az
különböztethetett meg, hogy ujja volt, különben pedig ezt is posztóból készítették; a
kis subának egy könnyebb fajta neme volt a már említett kabanicza, mely a xvi. század
folyamán volt használatban; úgyszintén a haczoka is, a mi alatt rövid és egyszerű, bő
móles telöltőt értettek; ennek a xvil. század dereka felé a zubbony felelt meg. (L. 65.
2. XXVI. 6.) Diszmeneteknél, csatában kaczaganyt hordtak, a nyakon vagy a vállon át¬
vetve s a hónalj alatt az állat lábaira varrt értékes lánczczal átkötve ; legelterjedtebb volt
a farkasbőr-kaczagány, az előkelők azonban párducz- és tigrisbőrt is használtak. A köz¬
nép viselete volt a nemezből készült szür s a báránybőr ködmóön; volt galléros és gallér¬
talan, öreg és kurta ködmen, amaz térdig ért; Nagy-Kőrösön a xvil. század derekán
török ködmönt is készítettek, ennek ára (4 frt) háromszor annyi volt, mint amazoké
(1—1'/, frt) s alighanem virággal volt kivarrva.?”)
A felöltőt a mellen csattal, horoggal vagy gombbal, a dolmányt ezenkívül még a
derékon dvvel foglalták össze, a mentén és subán azonban a gombsor inkább csak
diszítés volt, mert még ha felöltötték is, többnyire nyitva hagyták. Egész a kuruczkorig
különböző volt a suba vagy mente és a dolmány gombsora. Amarra általában nagyobb
gombokat raktak, mint emerre s ellátták galandszegéssel, skófiumból vagyis vont aranyból,
arany, ezüst- vagy selyemfonálból szőtt széles gombszárral, vagy mint Apor mondja, egy¬
két-három ujjnyi oldalpecsenyével, vitézkötéssel, sujtással, míg a dolmány gombsora rend¬
szerint galandszegés, zsinórzás nélkül maradt. Az apró dolmánygombok különösen a
Nemes-Nagy : Magyar viselet. os
Palast.
K6ponyeg.
Kabanicza.
Haczoka.
Zubbony.
Kaczagany.
Sziir. Kodmen.
Csat. Gomb.