Oldal 302 [302]
Bau A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
A szablya csak a xv. század második felében kezdte mindinkább kiszorítani az
egyenes kardot; a Weisskunigban és Triumphzugban már csaknem kivétel nélkül szab¬
lyával találjuk ábrázolva a magyarokat (47. 4, 6. 48. 1, 5, 7.)]. A székelyföldi falfest¬
ményeken (30. 1 — 31. 1.) még csak a kunoknak a fegyvere s a mennyit ezen idő¬
beli formájáról megállapíthatunk, annyi, hogy a penge rövid volt s a vége felé kiugró
pengehat még nem volt jellemző sajátsága a szablyának. A Xv. század első felében
használatos szablya idoma nagyon jól kivehető a mohorai Vidffy család 1418-iki czíme¬
res leveléből (36. 4.), a mely rövid, egyenes markolattal, széles lemezü, egyenes, rövid
keresztvassal s csak a vége felé görbülő rövid pengével ábrázolja a szablyát. Egészben
véve megfelelt ennek a szablya formának az ezredéves kiállításon bemutatott gr. Wilczek¬
féle szablya (36. 5.), melynek egész hossza 65 cm., ebből a penge 54 cm. A kiugrással
ellátott pengehát a xv. század közepe felé kezd feltünni, ilyen szablyával van abra¬
zolva a bécsi egyetem magyar tanulóinak anyakényvében a Sz. Lászlóval küzdő kun
(32. 1.) s ettől kezdve majdnem kétszazadig jellemző sajátsága a magyar szablyának.
A xv. század második felében úgy a penge, mint a markolat meghosszabbodott; az
ezen időbeli szablyák hossza 106—108 cm. közt váltakozik, melyből 18—20 cm.
esik a markolatra; a keresztvas, mint az egyenes kardoknál wa alaku s a mar¬
kolatgomb is ezekéhez hasonlóan lapos csonka négyszög, közepén kidudorodással.
(42. 18—20.) Ez a szablyaforma a Dselalszádeféle török krónika szerint egész a
mohácsi vészig, sót tán még azontul is használatban volt. A keleties jellegű szab¬
lyak a xv. század vége felé tünnek föl; a Weisskunig rendesen ilyen szablyával
ábrázolja a magyarokat, melynek jellemző sajátsága a madárfej alakban végződő
markolat, a két ágra osztott s lefelé hajló keresztvas. (43. 2. — XVII. 9.) Égy más
változatot tüntet föl a bécsi udvari gyüjtemény egy még gothikus izlésü virágleveles
párkányzattal és magyar vitézzel (45. 5.) diszitett magyar szablyája (43. 11.), melynek
kissé ferdén álló markolata a honfoglaláskori szablyakra emlékeztet, széles és rövid
kerésztvasa közepén rhombusidomba megy át, két ága a vége felé kiszélesedik és szin¬
tén rhombus alakot képez. Ilyenforma szablyával van ábrázolva Sz. László is II. Ulászló
tallérján (44. 8.) s a Weisskunigban a pozsonyi béketargyalason részt vett egyik magyar
főur (47. 6.)
A kard mellett a zórnek is különböző neme volt elterjedve. A székely falfestmé¬
nyeken Sz. Lászlót rendesen keresztvas nélküli rövid, egyenes tőrrel talaljuk (31. 1.)
kardhosszaságu, vagy még hosszabb volt, csakhogy keskeny pengéjü a hegyes tór,
melynek neve már a Zsigmondkori szójegyzékekben előfordul s a xvi—xvul. században
elmaradhatlan fegyvere a huszárságnak; ujabb iróink németesen pánczélszúrónak is
szokták nevezni. Ugyanazon szójegyzékek említik még a kétélü tört (bipennis), mely szin¬
tén az egyenes kardokhoz hasonlított, de a penge rövid volt s a hegyes törtől abban
különbözött, hogy a tövénél szélesebb volt, mint ez. (V. ö. XV. 9.) Viszont a széles tér
9.) széles