Oldal 297 [297]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. BO)
és bal részre tagold, lefelé futó gerincz; jellemző sajátsága még a Matyas- és Jagello¬
kori panczélnak, hogy a vasmell csipőn fölül eső része két részre volt tagolva olyan
módon, hogy alsó része három-négy lemezből volt összeróva, mely gothikus izlés sze¬
rint czifrázva, ékalakban nyúlt föl a mell közepéig; ilyen Szentgyörgyi György pánczélja
(XIV. 13.), azután Hunyady Lászlóé gyulafehérvári siremlékén (XIV. 1.), Mátyás királyé
1486-ban készült bautzeni szobrán (39. 5.), vezérei és főemberei közül Zapolyai Imre
és István nadoroké (41. 1—2.), Tarczay Tamásé (XIV. 12.), továbbá a Jagellók korából
Máriássy Istváné (40. 7.) s Ujlaky Lőrinczé (41. 3.). A lándsa megtámasztására, úgy
mint az Anjouk alatt, a mell jobb oldalán vaskampót, régi nevén ordot alkalmaztak.
9. a AM 9
A vaslemezből készült rákfarkas nyakvédő gallér csak a xv. század vége felé kezdett
elterjedni (39. 5. — 41. 1—2. — XIV 12.); a század elején a sisakról lecsüngő sodrony¬
vért szolgált a nyak védelmére, mig a xv. század derekán, mint Berekszóy Péter és
Disznósy Miklós czímerei tanusítják (35. 1—2.), az alján csipkézett bőrgallér járta.
A kerek lemezből álló vállfővas, mint említettük, már az Anjouk alatt használatba
Fanmeosticmmanct KSgÉSzt oie szazad elejcig (Xb 6 — XIV 1) 30) 5 HOS 1T
4]. 1—2.); gyakran különböző czifrazattal, Zapolyay Istvan siremlékén czimerrel volt
ellátva. (39. 1—2. 40. 7.). Mátyás korában különben a vallfévas mar a váll alakjához
simult (XIV. 12. 41. 3.) s a kerek lemezek rendeltetése nem a vallfé védelme volt,
hanem a kar hajlatanal a vasmell és a tulajdonkeépeni vallf6vas közti védetlen részt
takarták. A xv. század vége felé kezdődik, hogy a vallfévasat a váll fölött kiálló
gerinczczel látták el. (40. 8.). A vaskar vagy szerkar felső része a xv. század első felé¬
ben gyakran pikkelyes vértből állt, csak alsó része volt lemezes (3:. 1. — XIV. 3.);
a Szlopnay-család 1432-ki czímerében a vaskar úgy felső, mint alsó részét két hosszá¬
ban hasított lemez képezi, melyet szíjjal foglaltak össze (32. 11.), hasonlót látunk a
mező-telegdi Sz. István-képen (29. 2.); a xv. század második felében a felső karvas
rendesen rákfark alakuan összerótt lemezekből állt, az alsó vagy sima, vagy bordázott.
A borkényok — úgy látszik — egész a xv. század derekáig fenmaradt s csak
Mátyás korában kezdte a hegyes könyökvas kiszorítani. A vaskeztyű csak a xv. század
második harmada felé kezdett elterjedni nálunk; a Zsigmondkori szójegyzékek már
említik a «vaskezte», «vaskezthew» (ferrea ciroteca, feriterta) nevet, a maksai és derzsi
falképeken azonban még bőrkeztyü van ábrázolva (30. 1. — 31. I.); a kézfejet takaró
vaslemez a mező-telegdi Sz. István-képen (29. 2.) s még világosabban a Szlopnay¬
család 1432-ki czimerén (32. 11.) látható, mig az ujjakat a bőrkeztyűre varrt vaspikke¬
lyek védték; a vaskeztyűnek ezen formája különben már a prágai Sz. György-szobron
is látható. (37. 1.). A teljesen kifejlődött vaskeztyűt csak a xv. század végéről származó
emlékeinken találjuk.
A lábvas vagy régi nevén vasszár, mint említettük, már az Anjouk alatt kezdett
18"
A pánczél részei.
Gallér.
Vállfővas.
Vaskar.
Kön;
kvas.
Lábvas.
Térdvas.
Vasczipő.