Stranica 295 [295]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 157 a könyöknél is ilyen. A Nadasdy-féle Mausoleumban Maria kiraly, Nagy Lajos leanyanak viselete II. Lajos hasonnevű nejének itt leirt viseletével egyezik. (199) A női felső ruha volt a suba és palást. Amaz sarkig ért, emez lehetett rövidebb is, minő az aacheni magyar zarándokok képén a két női alak palástja vagy köpenye (34. 2, 3.) mely körülbelül csak térdig ér. A palást gallér nélküli volt, mig a suba nagy négyszögű prém-gallérral volt ellátva (40. 4.) vagy pedig felső szegélyzetét visszahajtották (XVII. 8.) s egész végig prémmel szegték be, csak nyáron használtak prém nélküli subát; a palást szegélyzetét zsinórzattal vagy vont aranynyal díszítették. A palást újjatlan, ellenben a suba a férfi-subához hasonlóan vagy hosszú bő újjal volt ellátva (40. 4.), vagy pedig oldalt felhasították (XVII. 8.) s úgy öltötték föl, holott a palástot a vállra vetve hordták s elől a mellen boglárral vagy, mint az aacheni képen látható, zsinórral s lánczczal foglalták össze.(99 A kendővel bekötött fej a férjezett nők viseletének elmaradhatlan kelléke, melyet ép úgy feltalálunk az előkelő osztálynál, mint a népnél. Mint az Anjouk korában, a xv. században is többféle módja volt a kendő megkötésének. A fehér patyolatkendő vagy xv. századbeli szójegyzékeink szerint fátyol fofedél, fejér fedél rendesen jóval hosszabb volt, mint széles s a fejet körül göngyölvén vele, két végét az áll alatt csavarták össze (39. r. — XVII. 8.) néha csak egyik végét kötötték az áll alá, másik vége szabadon csüngött le (XVII. 3.); arra is van példa, hogy a kendő csak a fej köré volt csavarva s egyik végét hátul a konty alatt erősítették meg, másik vége pedig lecsüngött (40. 4.); Beatrix kendőviselete némileg emlékeztet a magyar menyecskék kaczkiás kendőviseletére (40. 2.), a kendő könnyedén födi a fejét s két vége hátra van csapva, rövidebb vége oldalt fel van tűrve, hosszabb vége pedig hátul lecsiing; egy 1522-ki német újság a törökök által rabságba hurczolt magyar foglyok csoportjában a népies viseletet tünteti föl, itt látunk egy gyermeket hátán czipelő nőt (45. Toy 2 ki — úgy látszik — kendővel körülcsavart főkötőben van ábrázolva. A főkötő vagy csepesz különben a régi magyar viseletmódhoz tartozik, ezen időszakból azonban csak a legvégső szakánál tudunk rá emléket felmutatni a Radvánszky-féle kehely két női alakjában (44. 4., 45. 6.), mindegyik reczés főkötővel van ábrázolva, csakhogy az egyiknél az egész fejet a homloktól kezdve körülfogja a főkötő, másiknál csak a kontyot takarja. Előkelő nők különben kalapot is viseltek s ez alatt volt a főkötő, mint az aacheni kép egyik női alakjánál látjuk (34. 3.), a xvi. század elején a hajat összefogó aranyos reczefátyolból készült a főkötő, ilyet visel Mária királyné is a Leone Leoni által készített emlékérmen. (45. 8.) A főkötő egyik neme volt a xv. század dereka felé a varrott csepesz; úgy látszik, azt a teteje felé keskenyedő hengeralakú magas süveget nevezték így, a minőben az egyik aacheni magyar nő van ábrázolva (34. 2.); ez a viseletmód a xv. században különösen a francziáknál volt elterjedve, de alighanem Magyarország volt ennek is a hazája, vagy még inkább Kelet-Európa, hol — mint említettük — RubNemes-Nagy: Magyar viselet. 18 Suba. Palást. Fejkendő. Főkötő. Párta.
