Stranica 295 [295]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 157
a könyöknél is ilyen. A Nadasdy-féle Mausoleumban Maria kiraly, Nagy Lajos leanya¬
nak viselete II. Lajos hasonnevű nejének itt leirt viseletével egyezik. (199)
A női felső ruha volt a suba és palást. Amaz sarkig ért, emez lehetett rövidebb
is, minő az aacheni magyar zarándokok képén a két női alak palástja vagy köpenye
(34. 2, 3.) mely körülbelül csak térdig ér. A palást gallér nélküli volt, mig a suba
nagy négyszögű prém-gallérral volt ellátva (40. 4.) vagy pedig felső szegélyzetét vissza¬
hajtották (XVII. 8.) s egész végig prémmel szegték be, csak nyáron használtak prém
nélküli subát; a palást szegélyzetét zsinórzattal vagy vont aranynyal díszítették. A palást
újjatlan, ellenben a suba a férfi-subához hasonlóan vagy hosszú bő újjal volt ellátva
(40. 4.), vagy pedig oldalt felhasították (XVII. 8.) s úgy öltötték föl, holott a palástot
a vállra vetve hordták s elől a mellen boglárral vagy, mint az aacheni képen látható,
zsinórral s lánczczal foglalták össze.(99
A kendővel bekötött fej a férjezett nők viseletének elmaradhatlan kelléke, melyet
ép úgy feltalálunk az előkelő osztálynál, mint a népnél. Mint az Anjouk korában,
a xv. században is többféle módja volt a kendő megkötésének. A fehér patyolatkendő
vagy xv. századbeli szójegyzékeink szerint fátyol fofedél, fejér fedél rendesen jóval
hosszabb volt, mint széles s a fejet körül göngyölvén vele, két végét az áll alatt csa¬
varták össze (39. r. — XVII. 8.) néha csak egyik végét kötötték az áll alá, másik
vége szabadon csüngött le (XVII. 3.); arra is van példa, hogy a kendő csak a fej
köré volt csavarva s egyik végét hátul a konty alatt erősítették meg, másik vége pedig
lecsüngött (40. 4.); Beatrix kendőviselete némileg emlékeztet a magyar menyecskék
kaczkiás kendőviseletére (40. 2.), a kendő könnyedén födi a fejét s két vége hátra
van csapva, rövidebb vége oldalt fel van tűrve, hosszabb vége pedig hátul lecsiing;
egy 1522-ki német újság a törökök által rabságba hurczolt magyar foglyok csoport¬
jában a népies viseletet tünteti föl, itt látunk egy gyermeket hátán czipelő nőt (45. Toy 2
ki — úgy látszik — kendővel körülcsavart főkötőben van ábrázolva. A főkötő vagy csepesz
különben a régi magyar viseletmódhoz tartozik, ezen időszakból azonban csak a leg¬
végső szakánál tudunk rá emléket felmutatni a Radvánszky-féle kehely két női alakjá¬
ban (44. 4., 45. 6.), mindegyik reczés főkötővel van ábrázolva, csakhogy az egyiknél
az egész fejet a homloktól kezdve körülfogja a főkötő, másiknál csak a kontyot takarja.
Előkelő nők különben kalapot is viseltek s ez alatt volt a főkötő, mint az aacheni kép
egyik női alakjánál látjuk (34. 3.), a xvi. század elején a hajat összefogó aranyos recze¬
fátyolból készült a főkötő, ilyet visel Mária királyné is a Leone Leoni által készített
emlékérmen. (45. 8.) A főkötő egyik neme volt a xv. század dereka felé a varrott
csepesz; úgy látszik, azt a teteje felé keskenyedő hengeralakú magas süveget nevezték
így, a minőben az egyik aacheni magyar nő van ábrázolva (34. 2.); ez a viseletmód
a xv. században különösen a francziáknál volt elterjedve, de alighanem Magyarország
volt ennek is a hazája, vagy még inkább Kelet-Európa, hol — mint említettük — Rub¬
Nemes-Nagy: Magyar viselet. 18
Suba. Palást.
Fejkendő.
Főkötő.
Párta.