Oldal 292 [292]
Bajusz-, szakál¬
és hajviselet.
a A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
elejéről is van emlék (XVII. 7., 45. 5., 47. 3); a huszárcsákó tollbokrétajanak leg¬
korábbi emléke szintén ezen korszakban fordul elő, a «Triumphzug»-ban EVIL 11.)
valamint az említett Mausoleumban, III. és V. István képein.97
A bajusz-, szakál- és hajyiseletre nézve csakis azon emlékek jöhetnek figyelembe,
melyek a magyar szokásokkal ismerős mesterektől származnak s egész világosan
magyarokat akarnak feltüntetni. Ilyen szempontból rendkivül becsesek a győri anti¬
phonale képei (38. 3—4, 6—7.), melyek — azt lehet mondani — az egész középkorban
csaknem egyedül állanak azon jellemző sajátságuknál fogva, hogy az arczvonásokban
is képesek visszaadni a magyaros jelleget. E tekintetben még a Képes Krónika festője
vagy festői is mögötte maradnak ép úgy, mint a Weisskunig és Triumphzug magyar
alakjainak a készítői, nem is említve a többieket, kik a magyar ruhás alakokban is
bajuszos és szakálas német tipusokat rajzoltak. Figyelemre méltók azonban a Nádasdy¬
féle Mausoleum arcztipusai, melyek közt Zsigmond és Mátyás képe határozottan portrait¬
szerü, V. István és Mária király képmása pedig egyezik a történelmi arczképcsarnok¬
ban levő régi arczképükkel, kétségtelen tehát, hogy a Mausoleum arcztipusai hagyo¬
mányszerüeknek tekintendők s a Bakocs T. által festetett magyar királyok képmását vagyis
a Mátyáskori tipusokat adják vissza s mint ilyenek, tulnyomó részben magyaros vagy
magyarba ójtott szlávos jellegüek. Általános divat volt a közép nagyságúra növesztett
szakál viselete, mely a xv. század kezdetén Anjoukori szokás szerint két kis hegyes
agban végződött, mint a mező telegdi templom Szent Istvánja (29. 2.) s a derzsi
Sz. László (31. 1.) tanusitja; Hunyady János siremlékén (XIV 10.) rövidre vágott szakált
találunk, míg a Mausoleumban borotvált állú, kipödrött nagy bajuszszal. A szakálviselet
akkor is megmaradt, a mikor a renaissance a magyar udvarban is divatba hozta a
borotválkozást; maga Mátyás király járt elő a példával, a kit arczképei (39. 5, 6, 8.,
40. 5. XIV. 8.) mindig bajusz és szakál nélkül tüntetnek fel; főuraink, mint Szent¬
györgyi György (XIV. 13), Zapolyay Imre (41. 1.), Zápolyay Istvan (41. 2.), Tarczay
Tamás (XIV. 12), Máriássy Istvan (40. 7.), Ujlaky Lőrimcz (41. 3.) sat. a siremlékek
tanusága szerint szintén csupasz arczuak voltak, a Weisskunig és Triumphzug azonban
már bajuszosan és szakálosan ábrázolja a magyar urakat, sót mi több, a Mátyás halálát
ábrázoló jelenetnél nemcsak az ott levő főurak szakálasak, de maga Mátyás király is,
már pedig Miksa császár — mint említettük — a Weisskunig és Triumphzug képeinek
készítésénél igen nagy figyelmet fordított arra, hogy hívek legyenek. A hosszúra
növesztett szakál ritkábban fordul elő; annál töbször találjuk a kipödrött bajuszt szakál
nélkül, mely ép úgy divatozott a xv. század első felében, mint Mátyás és a Jagellók
korában; így találjuk a derzsi falképen a kun vitézt (31. 1.) a Zsigmond király előtt
álló és zacskót tartó magyar parasztot (33.), a g :
a antiphonale nehány alakját
űjteményben a magyar konyha¬
mestert (38. 2.), Mátyás király idejéből a vajdahunyadi freskó férfiait (39. 9,
(38. 4, 7.), a XV. század közepéről a bécsi udvari 9)
\
4.)