Oldal 290 [290]
tk A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET.
későbbi ennél a kassai
lom freskói közül Sz. Kálmán legendájának képét (29. 1.), ;
a Jagellók korából való
dom szentségházának alakos czimere (35. 3.) s még későbbi,
a Weisskunig azon képe (47. 2.), mely Mátyás halálos ágyánál három magyar főurat
ábrázol, közülük egyiket ebben a kerek süvegben. Szintén el volt terjedve az egész XV.
században az az ugyancsak Anjoukori olaszos kalap is, melynek hátul felhajtott széles
karimája fokozatosan keskenyedve, elől kiálló csúcsba ment át; a gelenczei Sz. Margit¬
legenda (29. 3.) az Anjouk idejebeli közép magasságu, kerek tetejü formát tünteti
föl; a xv. század első felében teteje hegyes és magas lett, mint a kun süvegeké, ilyet
visel p. a Reichenthal U. krónikájához készült rajzon a Zsigmond előtt álló magyar
paraszt (33. t.), hasonló kalapos alakot látunk a kölni domképen a Zsigmond környe¬
zetéhez tartozó magyar urak között, a sepsi-bessenyei falfestmény kun vitézének süve¬
gét is ide számíthatjuk (32. 9.) bár a kunoknál a festő sablonszerűen alkalmazta a
csúcsos és magas süveget; a győri antiphonaléban is megtaláljuk ezt a hegyes tetejü
s elől csúcsos végü kalapot (38. 7.), csakhogy ez azon fölül még turbánnal is körül
van csavarva s teteje kis bojtban végződik. A xv. század második felében ismét a
kerek tetejü kalapok voltak divatban, csakhogy a kalap teteje most alacsonyabb volt,
mint az Anjouk idejében, ilyet találunk p. a vajda-hunyadi freskókon (39. 4.), míg a
század vége felé s a xvi. század elején a hengeralakú alacsony tetejü kalapok divatja
terjedt el, a minő p. Kánthor Benedeké is (44. 2.) 1509-ki czímeres levelében. A mi a
süveg egyes változatait illeti, a xv. század első felére nagyon jellemző a hegyes tetejü
és turbánnal körül csavart forma (38. 4, 5.); mint a velenczei u. n. scytha-csoportozat
bizonyítja (20. 9.), már az Árpádok alatt is szokásban volt nálunk a turbános süveg,
a Képes Krónika készítésének idejében azonban kiment a divatból, de már a xvi. szá¬
zad vége felé a. zárai Sz. Simon-koporsó szerint ismét használatba jött s nemcsak a
süveget, hanem a sisakot is ellátták turbánnal, ilyen Hervoja sisakja (XI. 6.) s aztán
Disznósy Miklósé (35. 2.) 1456-ki czímeres levelében. A Nádasdy-féle Mausoleumban
a magyar vezérek és királyok ismert képsorozata közt Kadicsa vezért és II. Lászlót
találjuk ezzel a turbános süveggel. A xv. század második felében ismét folhagytak +
vele s mindinkább speciális török szokásnak kezdték tekinteni. Nagy divatban voltak
a kun módra oldalt kivágott karimáju süvegek; ilyet találunk a homoród-szentmártoni
Margit-legenda képén (30. 3.), a győri antiphonaléban (38. 3, 6.), a kassai (40. 1.)
és nagy-szebeni (37. 4.) oltárképen sat., melyeknél a süveg kupalakú közép magas¬
ságu tetővel s végén bojttal vagy gombbal van ellátva s a xv. század dereka tájáig
terjedő viseletnek felelnek meg; de már az 1445-ki nagy-szebeni oltárképen feltünik
az alacsony, hengeralaku süvegtető (37. 10.) s átnyúlik a xvi. századba is, ilyet visel a
történelmi arczképcsarnok magyar királya (40. 9.), a bécsi udvari gyüjtemény magyar
nemese (46. 6.), ugyanott egy gothikus diszítésű szablya hüvelyén a rávésett magyar
huszas (45. 5.), 1519-ből Dobay M. (45. 1) aztan az 1531-ben meghalt Haller Paál