Stranica 286 [286]
Metélt ruha.
128 A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET.
került az Eszterházyakhoz. Arany virágos vörös selyemből készült, a háta közepén és
lehajtott széles négyszögü gallérján szintén hátul koronával; bő szabásu, nem testhez
álló, alja felé fokozatosan bővül s két szárnyát egymásra hajtva az öv fölött 3—3-ból
álló, összesen g sujtásos gombbal foglalták össze; hátul hosszabb, mint elől, a kivágás
egyenes, nem pedig rézsutos, a szük dolmányújj végig fel van hasítva. Nem olyan hosszú,
mint a korábbi dolmányok, bár hosszabb, mint a későbbiek, minő p. Haller Pál dol¬
mánya (XVII. 7.), mely csak a czombig ért, rendszerint azonban a XV. század végéről s a
xvi. század elejéről származó képeken a mente vagy suba annyira eltakarja, hogy a dol¬
mányújjnál egyéb alig látható. Kivételt képez egy az udvari hitbizományi könyvtárban
levő s xv. századbeli magyar nemest ábrázoló fametszet (46. 6.), mely a Hunyady
Jánoséhoz hasonló galléros palástnál fogva sokkal inkább a Mátyás-, mint a Jagelló¬
kori viseletet tünteti föl s valószinü, hogy a dolmány formája korábbi a Mátyás dol¬
mányáénál; erre mutat a Hunyady János dolmányára emlékeztető magas nyak, mig
Mátyásé már a Jagellók korában divatozó lehajtott négyszögü széles gallérral van
ellátva, a mi azonban Thuróczi krónikája szerint (XVII. 6.) Mátyás végévei felé is szokásos
volt. A dolmány az említett képen szintén csak czombig ér és derékban széles selyem
kendővel van övezve, alatta a dolmány redőkben foly alá, az öv fölött sújtásos gombsor
foglalja dssze."%°)
A dolmánynak egy különleges alakját, mely az Anjoukori úri viseletre megy vissza,
a Zsigmond korabeli népies viseletben találjuk. Ez a vattázott vagy levarrt felöltő, mely
azonban nem az a rövid és szük ruha volt, a minőt Nagy Lajos uralkodásának vége
felé viseltek, hanem bő és hosszú, mely szabására nézve megfelelt a rendes dolmány¬
formának, mint ez, sürü gombsorral volt összefoglalva és csupán a vizszintes levarrás
különböztette meg emettől. Ilyen alakban fordul elő azon a bécsi udvari könyvtárban
levő s a Sachsenhausen nevü kolostorbul származó xv. századbeli képen (337.), mely
Zsigmond királyt ábrázolja két alakkal s az ott feltüntetett jelenetet egy Reichenthaj
Ulrik krónikájából vett idézet magyarázza, melynek az az értelme, hogy Zsigmond a
nem nemes származásu magyaroknak is adott hübéri birtokot s azok tojással, viaszszal,
borsóval és más egyéb terménynyel kedveskednek neki. Világos, hogy a német festő
itt a népies magyar viseletet akarta feltüntetni, mely a tojást adó térdelő alaknál bő
újju, levarrt s hosszú zöld dolmányból, vörös lábravalóból és kék kalapból (XIII. A),
a hátrább allo és zacskót tartó alaknal pedig rdozsaszinti és szintén bd, amannal is
bővebb s a kézfejet is eltakaró közönséges dolmanybol, hasonló szinü kalapból, meg
világos zöld lábravalóból áll. (XIII. 5.). Hasonló levarrt felöltőnek látszik a sepsi-besse¬
nyei Sz. László-legenda kunjanak dolmanya is. (32. 9.)
Szintén az Anjoukori viseletből jött at a xv. századba a felemás és csikos szöve¬
tekbél készült felőltők használata (29. 3. — 30.1. — 32. 7,9. — 37. 7,8). Hihetéleg
ezt nevezték őseink metélt ruhának, a mit a régi szdjegyzékek a sokszinü, tarka vagy