Stranica 279 [279]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. ie
A zászló alakja négyszög volt, melynek felső sarka hosszú, keskeny és hegyes
szalagban végződött és czimerrel volt ellátva. (X. A. 4., X. B. 8., XI. 7.). A magyar
nemzeti zászló szine piros-fehér, még pedig vagy nyolcz piros-fehér csikot tüntet föl,
vagy pedig piros mezőben zöld vagy fehér hármas halom fölött fehér kettős keresztet;
a szalag mindig piros.(2)
A Képes Krónikában az Anjoukori sátor alakja is fenmaradt. (X. B. 6). Ezen
időben már csak a kunok használták rendes lakásnak, azoknál is eltünő félben
volt, táborozás alkalmával azonban a magyarság sem nélkülözhette. Alakját a Képes
Krónika kereknek mutatja, kúpidomu tetővel ellátva, szerkezetét közelebbről nem
ismerjük. (85)
Ekszer az Anjoukorból nagyon kevés maradt fenn. A sirok Arpaddkori mellékletei
eltünnek, a hajkarika merőben hiányzik az Anjoukori temetőkből, a nyakperecz vagy
reczés fenmaradását is képes emlékekből s irott adatokból állapíthatjuk meg. Mind¬
össze egy par virágsziromhoz hasonló kerek boglárt említhetünk meg az Anjoukori
sirleletek közül, minőt Csanádmegyében Nagylakon s aztán Szabolcsmegyében találtak ;
ez a forma képes emlékeken is gyakran feltünik, mint p. Sz. Simon koporsóján az
egyik női alak palástbogláránál. (27. 9.). Hasonlók voltak az ővkapcsok is s mindössze
annyiban különböztek az alapformától, hogy mint a 28. tábla, 8. sz. a. közölt s egykor
az 1299—1317 körül szerepelt Boksa nembeli Sinka mester tulajdonát képező halasi ezüst
ővkapocs mutatja, a viragszirmok megkissebbednek s a kerek boglárt szegélyező körökké
változnak, mig a boglár mezejét az a gothikus izlést jellemző hatkaréjú (s azonfölül még
alakos) levél foglalja el, a minek a másik változatnál a virágbibe felel meg. A virág
helyett gyakori az alakos diszítés. Az ékszerek most is leginkább aranyozott ezüstből
készültek, a kigyósi aranycsaton (28. 23.) a niellozás (fekete zománcz) is előfordul, de
ez aligha lesz magyarországi készítmény. Ellenben a sodronymunka és zománcz egye¬
sítésének azon módja, hogy a körvonalakat (rendesen viragszirom) a filigrán adja meg,
a mezejét pedig különböző szinű zománczczal töltik ki, Magyarországban jött létre,
még pedig Nagy Lajos uralkodásának dereka felé. A sodrony vagy magyar zománcz
eddig ismert legrégibb emlékei, az aacheni egyháznak Nagy Lajos által 1367-ben aján¬
dékozott s az ő czímerével ellátott ötvösművek (kehely, utmutató, gyertyatartó stb.) épen
az ő rendeletére készültek s mint Pulszky Ferencz megjegyezte, a csúcsíves részek
gothikája inkább német, semmint olasz befolyásra mutat, a minek csakis az a magya¬
rázata lehet, hogy tényleg itt készültek Magyarországban, melynek városi polgársága a
középkorban tudvalevőleg németekből állt, mert máskülönben Nagy Lajos alatt inkább
Olaszországgal volt Magyarország kapcsolatban s nem Németországgal. A vékony
lemezü, halpikkelyalaku levélezüsttel való diszítés is el volt terjedve az Anjouk alatt,
mint Gilet Miklós leánya ingóságainak 1348-ki jegyzékében olvassuk s már föntebb is
említettük, őseink ezt scabának, szabának (schuppe) nevezték."
Nemes-Nagy : Magyar viselet. 16
Zászló.
Sátor.
Ékszer.