Stranica 276 [276]
OCR
Kard. Kopja. Lándsa. 118 A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. i, 26, 1—a DX A Gg, XI. 7. XII ©.) Mint az előbbi korszakban, most is igen gyakran czímert festettek rá s csak a következő században találunk a paizson ezic mer helyett virag- s más egyéb festett diszitmeényt. A már föntebb említett Suche ae Péter Nagy Lajos sisakja mellett paizsat is leirja. Mint az emlékekből is jól ismerjobb felől nyolez piros-fehér pólyával s gyöngyök: mezőt az Anjouház arany liliomai fog juk, a paizs két részre. volt osztva, kel és rubinokkal kirakva; a balfeléli égszinkel laltak el. Az Anjoukori kard abban különbözött az Arpadkoritol, hogy valamennyi tagozata, markolat, keresztvas, penge meghosszabbodott s általában súlyosabbá vált. A penge nem igen maradt az egy méternyi hosszaság mögött, sőt rendesen meghaladta, szélessége pedig 5'/,—6'/, cm. között váltakozott, a markolat 25—28, a keresztvas 19--2I centiméternyi hosszuságot ért el. Idomát tekintve azonban, csak annyi változást találunk, hogy a markolatgomb alakult át s az árpádkori gomba- és csónakalaku vagy körteszelethez hasonló gombokat a lapos korongot képező, czikkelyezett gömbalaku vagy talapzataikkal érintkező két csonkakúpból szerkesztett markolatgombok váltják fel, melyekbe igen gyakran keresztet véstek (28. 14., 16.). Franczia szokás szerint a kard a markolatnál egy a jobb mellről lecsüngő lánczhoz volt erősítve. (27. 15.) A nyugoti szabásu két élü, egyenes kard mellett a szablya is használatban maradt, mint a Képes Krónika tanusítja, mely szablyával ábrázolja p. Nagy Lajos egyik udvari vitézét (IX. B. 2.), a hunnokat (IX. B, 5.), Attilát (25: 2.), a hét vezér közt Lélt (25. 1, XI. 5.) stb., Aquila is szablyaval festette le magát Veleméren (X. A. 2.) s természetesen főleg a kunoknal volt nagyon elterjedve (30. 1.). Az Anjoukori szablya idoma azon az átalakuláson ment at, hogy markolata és keresztvasa egészen nyugoti szabasu volt, ellenben a penge megmaradt rövidnek s görbülete a hegyénél sokkal nagyobb lett, mint a minő volt az árpádkori szablyánál. Idomát a Képes Krónika után a 28. tábla 13. sz. abraja tünteti föl, a hol a mellette levő egyenes kard hosszasagdhoz való viszonya is adva van. A tórt is az Anjouk idejében kezdték használni s jobb oldalt erősítették az ővre.(176) A lándsa egészen a nyugoti formákhoz. csatlakozott s a jól fölszerelt lovas nem felmetetű el lándsa nélkül. Egész lándsaerdőnek látszott egy-egy magyar lovas csapat, míg a kunok továbbra is az íjjat használták legfőbb fegyverül. (30. I.) A lándsa nyele magas volt s a paizs felső jobb sarkán alkalmazott bevágásra támasztották (26. 1— 2.), a alse az ellenségre rohantak. A lobogds kopja (X. A. 4. — X. B. 8, — XI. 7) csak He ee ee a harczosok témege lobogó nélküli lándsát használt. A vadászainal nagyobb vadakra (medvére, vaddisznó mati =a FEK SEL eh i ala Va használtak nt ee ae cag : oe eee tánál XGA Tsa ecole seket al s ie oe A poses. Meee » eg aes” yél köpüjétől keresztvas vagy gömbölyü tagozat választotta el. A hadi landsanal is a levélidomu forma volt az alfalénos eldfordul azonban a nagyobbfajta nyilesticshoz hasonló szakálas lándsavas is (28. 13) ‘hh
