Stranica 276 [276]
Kard.
Kopja. Lándsa.
118 A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET.
i, 26, 1—a DX A Gg, XI. 7. XII ©.) Mint az előbbi korszakban, most is igen
gyakran czímert festettek rá s csak a következő században találunk a paizson ezic
mer helyett virag- s más egyéb festett diszitmeényt. A már föntebb említett Suche ae
Péter Nagy Lajos sisakja mellett paizsat is leirja. Mint az emlékekből is jól ismer¬
jobb felől nyolez piros-fehér pólyával s gyöngyök¬
: mezőt az Anjouház arany liliomai fog¬
juk, a paizs két részre. volt osztva,
kel és rubinokkal kirakva; a balfeléli égszinkel
laltak el.
Az Anjoukori kard abban különbözött az Arpadkoritol, hogy valamennyi tagozata,
markolat, keresztvas, penge meghosszabbodott s általában súlyosabbá vált. A penge
nem igen maradt az egy méternyi hosszaság mögött, sőt rendesen meghaladta, széles¬
sége pedig 5'/,—6'/, cm. között váltakozott, a markolat 25—28, a keresztvas 19--2I
centiméternyi hosszuságot ért el. Idomát tekintve azonban, csak annyi változást talá¬
lunk, hogy a markolatgomb alakult át s az árpádkori gomba- és csónakalaku vagy
körteszelethez hasonló gombokat a lapos korongot képező, czikkelyezett gömbalaku
vagy talapzataikkal érintkező két csonkakúpból szerkesztett markolatgombok váltják fel,
melyekbe igen gyakran keresztet véstek (28. 14., 16.). Franczia szokás szerint a kard a
markolatnál egy a jobb mellről lecsüngő lánczhoz volt erősítve. (27. 15.) A nyugoti
szabásu két élü, egyenes kard mellett a szablya is használatban maradt, mint a Képes
Krónika tanusítja, mely szablyával ábrázolja p. Nagy Lajos egyik udvari vitézét (IX. B. 2.),
a hunnokat (IX. B, 5.), Attilát (25: 2.), a hét vezér közt Lélt (25. 1, XI. 5.) stb.,
Aquila is szablyaval festette le magát Veleméren (X. A. 2.) s természetesen főleg a
kunoknal volt nagyon elterjedve (30. 1.). Az Anjoukori szablya idoma azon az átalaku¬
láson ment at, hogy markolata és keresztvasa egészen nyugoti szabasu volt, ellenben a
penge megmaradt rövidnek s görbülete a hegyénél sokkal nagyobb lett, mint a minő
volt az árpádkori szablyánál. Idomát a Képes Krónika után a 28. tábla 13. sz. abraja
tünteti föl, a hol a mellette levő egyenes kard hosszasagdhoz való viszonya is adva van.
A tórt is az Anjouk idejében kezdték használni s jobb oldalt erősítették az ővre.(176)
A lándsa egészen a nyugoti formákhoz. csatlakozott s a jól fölszerelt lovas nem
felmetetű el lándsa nélkül. Egész lándsaerdőnek látszott egy-egy magyar lovas csapat,
míg a kunok továbbra is az íjjat használták legfőbb fegyverül. (30. I.) A lándsa nyele
magas volt s a paizs felső jobb sarkán alkalmazott bevágásra támasztották (26. 1— 2.),
a alse az ellenségre rohantak. A lobogds kopja (X. A. 4. — X. B. 8, — XI. 7) csak He
ee ee a harczosok témege lobogó nélküli lándsát használt. A vadá¬
szainal nagyobb vadakra (medvére, vaddisznó mati =a FEK SEL eh i
ala Va használtak nt ee ae cag : oe eee
tánál XGA Tsa ecole seket al s ie oe A poses. Meee
» eg aes” yél köpüjétől keresztvas vagy gömbölyü
tagozat választotta el. A hadi landsanal is a levélidomu forma volt az alfalénos eld¬
fordul azonban a nagyobbfajta nyilesticshoz hasonló szakálas lándsavas is (28. 13)
‘hh