Stranica 274 [274]
Vértezet.
Sisak.
ue A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
A sodronyos vértezet az Anjouk korában is megmaradt (26. ne 30. 2. Ix. A a
B. 5.), váltakozva a pikkelyes vérttel (XI. 2, 4.), sőt a kigyósi niellós esel Ay ae
elején még a négyszögű vaslemezkékből összefűzött pánczél is eiiveikorzojít- A Pápa eee
beli Miklós ispán 1317-ki végrendelete szerint az e fajta «lorica»-nak minden hozzá¬
tartozó részével együtt a bambusium nélkül 14 márka volt az értéke. Once ezt a
panczélformat, mely a vitézt tetétiil talpig födte, a franczia «haubert» (ném. halsberg)
után vashómernek nevezték, a század vége felé azonban, midőn mar a nyugoton pee
körül megkezdett s a Kolosvari Marton és Gyorgy által készített prágai Szent Se
szobor (37. 2.) tanusága szerint nálunk is igen gyorsan elterjedt s egy darab lemezből
kovácsolt vas mellet is viselni kezdték, vashómer alatt mindinkább csak a test alsó
részét takaró «femorale»-t, sodronykötényt értették, bár a sodronyos vagy pikkelyes
vasing sem maradt el, mert a vasmellet a bőrdolmányhoz hasonlóan föléje öltötték.
(37. 1—2.) Sodronynadrág helyett a Képes Krónikában igen gyakran találunk gombbal
kirakott bőrnadrágot (XI. 7, 9.), melyen a gomb inkább csak díszítésül szolgált. Franczia¬
és Angolországban már a XIII. század utolsó tizedeiben nagyobb védelem okáért a
vállra kerek vaslemezt erősítettek, melyet őseink vállfóvasnak neveztek; nálunk a Képes
Krónikában találjuk a legrégibb emlékeit, hol a kerek lemez körülbelől a felső kar
közepéig lenyuló hosszukás, keskeny pántokkal van megtoldva (25. 4. IX. A. OL os 2
előfordul azonban magában is, a prágai Szent Gyérgy-szobron is csak a kerek lemez
látható. (37. 1.) Ezzel egyidejűleg tűnik föl a térdvas (genuferrum), mely a kiálló térdet
takarta, sőt a lábszár nagyobb védelméről is gondoskodtak azzal, hogy elől hosszukás,
keskeny vaslemezeket erősítettek rá, a mit csakhamar kiszorított a vasszár vagyis a
lábszár elejét a térdvas fölött és alatt takaró s egy darabból készült vaslemez, mire
ismét a prágai Szent György-szobrot, ezt a Nagy Lajos uralkodása vége felé divatozó
magyar fegyverkezési módnak elsőrangú emlékét hozzuk föl. (37. 1—2.) Ugyanitt
látjuk, hogy a könyököt is a térdvashoz hasonló kerek lemezzel födték be, de mint
Zsigmondkori neve, a bőrkönyök mutatja, ezt már nem vasból, hanem bőrből készítették.
A pánczél részei közé tartozott még a XIV. század derekától fogva a jobb mellen alkal¬
mazott kampó, régi nevén ord, melyre a dárdát támasztották. (37. 1.) Ezenkívül úgy a
Képes Krónikában, mint a Nagy Lajoskori lovas pecséteken látunk még a b
vagy néha a mell mindkét oldalán lecsüngő s derékon alul érő lánczot v
melynek alsó végét a kardmarkolatra erősítették azon czélból,
a kivont kardot földre ne ejtsék. 27. 15 XIL a UK IN 7.)073)
Az Anjoukori sisaknak három- vagy
al mellen
agy szijat,
hogy a csata hevében
négyféle nemét ismerjük. Egyik volt az Árpád¬
korból átjött nehéz helym, mely a kissé esetlen csöböralak helyett, a minőnek még: a
kigyósi csat is mutatja (22. 8.), a tetszetősebb fazékidomot vette föl magára (26 16)
s nemcsak szemreéssel, hanem oldalt keresztalakú kivágással is el volt látva ne rogee
szerűen kilyukgatva. Igmándi Lőrincz, v aes ae
alamint Zécheni Tamás vajda pecsétje bizonyítja