Stranica 271 [271]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 113 korában sem ment ki a használatból. A rövidebb köpenyt jelentő «clamis»-ra csak egy 1306-ki oklevélben akadunk, a mely Isep fia Job ispán nejének zálogba vetett menyetbőrös aclamisv-át említi, de már 1348-ban, Gilet Miklós leányának ruhái közt csak palástról, «pallium»-rél van szó s a képes emlékek is mindig csak földig érő hosszú palástot tüntetnek föl. Igy a Képes Krónikában Gizela királynét mellén arany boglárral összefoglalt szederjes szinű, Gertrudot, II. Endre nejét vörös selyem bélésü zöld, a kun Erzsébetet, V. István nejét hermelinnel szegélyzett rózsaszínű, Róbert Károly első nejét, Máriát szintén hermelin prémes, arany pettyekkel tarkázott kék, második nejét, Erzsébetet hermelinnel bélelt és szegélyezett s mellén kerek arany boglárral összekapcsolt bibor palástban (IX. A. 1.) találjuk, férjhezmenetelének képén a hermelines bibor aranyvirágokkal van átszőve (IX. B. 3.) egy más alkalommal arany paszomántos palást van a vállára vetve; udvarhölgyei Nagy Lajos születésének képén szintén palástot viselnek s köztük a főkötősé, ki Nagy Lajost tartja a kezében, szintén hermelines. Gilet Miklós leányának palástja is, a már idézett 1348-ki oklevél szerint, hermelinnel volt bélelve s a «scabd»-nak (Schuppe) nevezett pikkelyalaku levélezüsttel diszítve. Palástot viselnek a martyianczi szent királynők is (27. 13. 14.), a Sz. Simon koporsójának női alakjai (27. 9.), a homoród-szent-mártoni Sz. Margit (30. 3.). Veleméren a boldogok sorában látható királynő palástja csuklyában végződő kerek gallérral van ellátva; a szövet mustrája kettős vonalak és körsorok váltakozásából áll; a lőcsei falképeken szintén előfordul a körökkel tarkázott, valamint a virágos szövetmustra. A palástot a mell közepén kerek boglárral foglalták össze (IX. A. 1.); Sz. Simon koporsóján virágsziromhoz hasonló boglárt látunk (27. 9. — V. ö. 28. 8.); a század vége felé, midőn a palástot lazábban, a vállra vetve hordták, zsinór tartotta össze (27. 14.), Veleméren a templomot tartó Szent Szűz palástjának zsinórzata négysoros." A fejnek kendővel, patyolattal, fátyollal való: befödése, miként az Árpádok alatt, úgy az Anjouk korában is szokásban maradt. Őseink főfedélnek nevezték az ilyen fejre való kendőt, mely az alsóbb ranguaknál fehér vászonból, gyolcsból, az előkelőbbeknél pedig patyolatból, fátyolselyemből készült, a fátyolkendő régi magyar neve orton volt. Sz. Erzsébet königsfeldeni képén (22. 10.) korona szorítja le a német módra mind a négy csücskével lefelé csüngő s a homlok egy részét is eltakaró kendőt; mig a Képes Krónikában Gizela királynénak különben szintén koronával körülfogott kendője a nyaka köré.van csavarva, mint a martyianczi szent királynéé (27. 13.), a hol a homlok mar szabadon maradt; az utóbbinál a kendő széle csipkézve van, a mi a veleméri Szűz Maria-képen is látható. A férjes nőknek egy másik fejviselete volt a csepesz vagy főkötő, melynek a xiv. század dereka felé egy sajátságos alakja divatozott nálunk, valamint Németországban ; az arczot félkör alakban vette körül s egész a vállig lenyult, elől pedig a szegélyzete több sor fodorból állt; a Képes Krónika rendesen ily fodros főkötőben ábrázolja Róbert Károly akkor még életben levő feleségét, Erzsébet királynét (IX. A. 1.), Nemes-Nagy : Magyar viselet. 15 Főfedél. Kendő, patyolatkendő, fátyol. Főkötő.
