Oldal 270 [270]
es A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
oe ee roe 7 aszló¬
szinű ruhája. A hermelines alju köntös fejedelmi viselet volt; ellenben a Szent Lá
legendából ismert leány kékszinű s a derékon alul redős szoknyájának alae os
szalagféle van varrva oly módon, hogy a ruhaszovet legalul ismét látható lesz. Pee
Nyugot felől jött a mélyen kivágott ruhák divatja, a mi nálunk 15 mmezlelne Coy
elterjedt. Igy ábrázolja a Képes Krónika Erzsébet királynét Róbert Károlylyal való
eljegyeztetésének jeleneténél, valamint a Sz. László-legenda leányát (25. 18.); ilyen a
Sz. Simon-koporsé egyik női alakjának (27. 9.) még inkább a runkelsteini várban
Maria királynak (37. 3.), Lőcsén Sz. Dorottyanak ruhája, hol mar a váll is fodetlentl
marad; legmélyebb kivágást a templomot tartó veleméri Szent Szűz képén találunk,
melyen a kebel is csaknem kilátszik. Valószinű, hogy a gelenczei Sz. Kálmán-legenda
szűze is ilyen mélyen kivágott, nem pedig hermelin galléros ruhában van ábrázolva
(v. 6. 29. 1.) vagy legfölebb a rövid felöltő többi szegélyzetén is látható keskeny
prémmel volt ellátva, a mire Mária királyné runkelsteini képe (37. 3.) s a lőcsei
Sz. Dorottya-kép is felhozható, hol a ruhanyak prém- vagy paszománt-szegélye egész
világosan látszik. A ruhaújj, mint már említettük, szűk volt, úgy, hogy sokszor a
könyökig felhasították és felhuzás után ismét összegombolták, mint a homoród-szent¬
A nines martoni Margit-képen látjuk. (30. 3.) A kézfej csuklojanal alkalmazott szétálló keskeny
fells kézelőre a magyar vonatkozdsu emlékek közül a kassai Sz. Erzsébet-reliefet és a runkel¬
steint Maria-képet (37. 3.) ismerem. A köntöst oldalt zsinórral fűzték össze, néha azon¬
ban elől is, mint a martyianczi Sz. Margit-képen látható (27. 14.); elől az övig gombot
is használtak, a mire Sz. Simon koporsóján találunk példát. (27. 9.)
A női öv. A ruha összefűzése és gombolása, valamint a ruhaderék alkalmazása által az öv
elvesztette régebbi jelentőségét; a xiv. század derekán inkább csak ékítmény volt,
melynek semmi szerepe sem volt a köntös összefoglalásában. Nem is viselték a
derékon, hanem a férfiakhoz hasonlóan a nők is a csipőre csúsztatták le s csak a
század vége felé kötötték ismét a derékra, a mikor, mint Mária király runkelsteini s
egyik martyianczi szent királyleány képe mutatja, elől középtájon lecsüngő s térdig
érő vagy annál is hosszabb széles paszománt-féle szalaggal volt ellátva. (SZESZ SSEDÍTS
13.) Rendszerint a közepén egy kerek boglárral kapcsolták össze (IX. B. 35
kelők gazdagon diszítették gyöngyökkel s ékkövekkel. (27. (959 097/6997
Rövid női felöltő. Az a rövid, rendesen újj nélküli, e helyett két oldalt szélesen kiv
s az elő¬
ágott s paszománttal
vagy prémmel szegélyezett női felöltő, mely a xiv. század közepe táján Franczia¬
Angolországban jött divatba, nálunk csak a század vége. felé tűnik föl
és
. A franczidk
| a XV. szazadbeli
szójegyzékekben «armillay-val magyarázott imegydll nem az. Ilven felöltőt találunk a
gelenczei Sz. Kálmán-legenda képén (29. 1.) s ilyenforma lehetett ugyanott a Sz. M
legenda egyik női alakjának felöltője is. (29. 3.)
Palast. A palást, a mi a XIII. században egyik legelterjedtebb női
«surcot»-nak nevezték, régi magyar nevét nem ismerjük, ha csak
argit¬
ruha volt, az Anjouk