Oldal 269 [269]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 111 vállnak és a köntös alsó részének egymástól különváló idomot adott, nem ugyan maga a ruhadarab, hanem a viselet módja csaknem hasonlóbbá vált akár a maihoz is, mint az előbbi századok női viseletéhez.€69 Az alsó és felső tunikának szoknya és rokolya elnevezése valószinűleg már az Árpádok alatt megvolt; bizonyos, hogy az Anjouk korában mindegyiket használták. Amazt a zsigmondkori szdjegyzékek egyszerűen a «tunica» szóval veszik egynek, emezt «supera» vagy «superus» szóval magyarázzák. Igy találjuk Kanizsay János jegyese, Gilet Miklós leánya ingóságainak 1348-ki jegyzékében is (unum superum vulgo rokola), melyből azt is megtudjuk, hogy a rokolya biborral (bissus) volt bélelve és gyöngyökkel díszítve; megemlít aztán egy pár tunikát, melyet bőnek mond s egyik a sötétbarna «morit» posztóból, másik a vörös cskarlátbólb késziilt.() A mi alakjukat illeti, a xiv. század első feléből alig tudunk egy-két emlékre hivatkozni. Ilyen volna a Szt. Erzsébetet ábrázoló königsfeldeni üvegfestmény (22. 1o.), melyet III. Endre özvegye, Ágnes királyné készíttetett; itt még a xi. századbeli ingszerű idomot látjuk, de tekintve, hogy a kép hazánktól távol, Svájczban készült, az akkor szokásos magyarországi öltözködési módra alig szolgáltathat felvilágosítást. Fontosabb volna a vasmegyei dömölki templom falfestménye, hol Szüz Mária köntösén megtaláljuk már a Képes Krónika idejebeli szabott derekat, ha a kép csakugyan egykoru az átmeneti stilben épült templommal; ez esetben a xiv. század elejéről, sőt a XIII. század végéről való volna, de maga a falfestmény annyira megrongálódott, hogy ott egyéb jellegzetesebb ruhaformát nem találunk, a miből aztán a kép korára további következtetést vonhatnánk, s így nincs kizárva, hogy nem az épitéskor, hanem később festették a templom falára; hiszen a xiv. század utolsó negyedében, 1377—1392 között Aguila János épen ezen a vidéken, a vas- és zalamegyei templomokban dolgozott." De már a xiv. század derekától kezdve számos emléket találunk úgy a Képes Krónikában, mint a nyugot- és felső-magyarországi, meg székelyföldi falképeken, valamint Sz. Simon zárai koporsóján. Itt már általában szűk a ruha felső része (27. 9., 13., 14.) Ss gyakori a szabott derék (25. 18. IX. A. 1.); a köntös egész a foldig ér, ugy, hogy csak a csipő hegye látszik ki, a nyugoton divatba jött uszály azonban nálunk nem igen kapott lábra; hogy a felső tunika rövidebb lett volna az alsónál, mint a XIII. században, arra a Képes Krónikában, a xiv. század derekán sem találunk példát, annál kevésbbé hihető tehát, hogy még a század végén is előfordulna, mint a hogy a martyianczi templom Rómer által közzétett képeinek egyik koronás szentjénél látjuk (27. 13.), hanem a mi alsó tunikának látszik, valószínűleg nem egyéb, a köntös aljának széles hermelin szegélyénél, a mi ugyanott Sz. Margit képén (27. 14.) már tisztán kivehető s a Képes Krónikától kezdve a többi emléken is gyakran föltalálható, ilyen hermelin szegélylyel van ellátva p. Róbert Károly nejének, Erzsébet királynénak rózsaszinű köntöse (IX. A. 1.), Veleméren a boldogok seregében szintén egy királyné zöld
