Page 267 [267]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 106)
urakról azt irja, hogy hosszú szakaluk volt. Világos tehát, hogy a borotválkozás a
kunoknak volt a szokása, erről mondta a Márk-féle Krónika, hogy ellenkezik a magyar
szokással s így az 1279-iki végzésnek is csak az lehet az értelme, hogy a kunok a
keresztyén szokásokhoz fognak alkalmazkodni, kivéve, hogy szakálukat ezentul is
levágják, kopaszra nyiratkoznak és hegyes süvegüket megtartják. Hogy bajuszukat is
leborotválták volna, nem csupán szakálukat, alig hihető. A derzsi freskó a xv. század
elején kipödrött kis bajuszszal, szakál nélkül tünteti föl a Sz. Lászlóval küzdő kun
visz (OIL, 1.) ew
A mi az egyes társadalmi. osztályok viseletét illeti, első sorban a fejedelmi viseletet
említjük, melyet úgy a Képes Krónika, mint a többi emlék, sokszoros előállításban
tüntet föl. Ezt most is a palást, a sarkig érő hosszú ruha és a korona s aztán a
buzogányforma kormánypálcza (25. 3.) és az Anjoukorban készült arany alma jellemezte,
de az általános viselettel egyező rövid ruhában is gyakran látjuk a fejedelmi szemé¬
lyeket, így ábrázolja pl. a czimképen a Képes Krónika a trónon ülő Nagy Lajost
(v. 6. IX. 4.) vagy a dömösi egyház alapításának jeleneténél Álmos herczeget (25. 199
szintén rövid ruhában festette meg Aguila J. Szent Lászlót a veleméri templomban.
(26. 8.) A palást, ha a festő nem hadi viseletben ábrázolja a fejedelmet, ritkán szokott
elmaradni ép úgy, mint a korona vagy a hét vezér és az Árpádházi herczegek ábrá¬
zolásánál a fejedelmi süveg. A sarkig érő hosszú ruha, a minőt a Képes Krónika
fejedelmei és királyai viseltek, miben sem különbözik a főurak hosszú öltönyétől, csak
itt-ott látszik az Árpádkori bizanczi izlésű fejedelmi viseletnek egy-egy maradványa,
így pl. Sz. Isván képén kerék gallér helyett a ruha kivágása a nyaknál a mell közepéig
lenyuló széles paszománttal van szegélyezve. (25. 3.) Általában a hosszú ruha az elő¬
kelőséget s bizonyára, mint később is hagyományos szokásként tartották, az érett férfi¬
kort jellemezte; rövid ruha csak a fiatalsághoz illett, s az alsóbb osztályoknak volt a
viselete, Épen ezen okból a Képes Krónika olyan alakjainál, minő az a Szvatopluk előtt
térdelő lovász, ki az Árpádtól ajándékba küldött fehér ló fékét tartja, a sarkig érő bő
ruhát a derékon alul nem a felöltő folytatásának, hanem a magyar népies viselet, a
mai csikósok gatyájának tartom. Valószinű, hogy az alsóbb néprétegek közt nemcsak
nemzetiség, hanem foglalkozás szerint is különböző volt a viselet, a hogy ma sem
veszett ki teljesen a hagyománya annak a szokásnak, hogy más a viselete a csikósnak,
mint pl. a kanásznak, másforma a kocsisnak, mint a béresnek sat. Az Anjou-kor¬
szakból azonban csak egy-két töredékre tudunk ebből a szempontból rámutatni. Imént
említettem a lovászt; ugyanazon a képen ökörhajtó gulyásokat is látunk, de vörös,
zöld és barna szinű felöltőjüknek csak felső része és báránybőr sipkájuk vehető ki,
minőt a lovász is visel. Hasonló sipkája van Hunor és Magyar vadaszatanal egyik
kutyapeczérnek, másiknak, ki hajadon fővel van, rövidre van a haja vágva, mint álta¬
lában a szolgáké; ruházata pedig mindegyiknek nyaknélküli, térdig érő és derékban
Fejedelmi és
főuri viselet.
Az alsóbb nép¬
osztály viselete.