Page 261 [261]
A keleti felöltők
diszítése.
Ruhaújj.
ce A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET
vetelét ábrázoló képen a Szvatopluktól visszatért Kusid felöltője (25. t. 5, XIL 4.); egy
másik változatnál csak derékig látszik a vágás és sűrű gombsor tartja össze a ruhát
(X. B. 3.); a Nagy Lajost környező egyik főúrnál pedig a gombsort két kigyózatosan
menő és egymást metsző szalag helyettesíti s a hasíték felső csücskei háromszög alak¬
ban kifelé vannak hajtva (IX. B. 2. — L. még 25. 1. és XII. 5.) ;
Az ilynemű felöltőkön különböző keleties izlésű diszítésmódot találunk. Gyakori a
mellre és felső karokra varrt hosszúkás négyszögű paszomántféle dísz (25. 6. — IX.
B. 1—2. XII. 3.), a mi különben már az Árpádkori viseletnek is a sajátsága volt s a
Képes Krónika Sz. István képénél is alkalmazza (25. 3.); előjön a mell két oldalára
alkalmazott s pitykékkel környezett korongszerű vagy a vállon csigavonalban kivarrt
vagy himzett diszítésmód is (XII. 8. X. B. 4.); másszor (Örs vezér képénél XII. 6.)
csupán pitykesort találunk a mell két oldalán s az öv fölött (XII. 5.), a mi szintén
a régi magyar viseletmódnak a maradványa, tekintve, hogy a szabolcsmegyei bezdédi
honfoglaláskori leletben is egyik holttest mellén talált nemezruha ilyen pitykesorral
volt kirakva (v. ö. 16. 20.); kár, hogy az ásatás alkalmával nem voltak figyelem¬
mel arra, milyen sorrendben voltak a pitykék elhelyezve. Boncz Ödön e különböző
diszítésben az előkelő osztály megkülönböztető jelét látja s véleménye elég való¬
szinűnek tünik föl előttünk. A felöltőnek idegen szövetdarabokkal való diszítése a XIV.
század elején — mint említettük — Ausztriában és Stiriában is elterjedt. A leobeni
névtelen krónikás irja, hogy Albert császár halála után különféle sajátságos viseletek
kaptak lábra, így némelyek a bal ruhaújjat selyemmel, ezüsttel diszítették, mások ezüst
vagy selyem betűvel ellátott más szinű posztódarabot hordtak a mellükön vagy a bal
mellükre képet erősítettek ; voltak, a kik selyem köröcskékkel övezték körül magukat('s4)
A mi a ruha újját illeti, e tekintetben a keleti és nyugoti szabású felöltők közt nem
találunk különbséget, mindegyiknél a kézfőig ér, egyszerű és a kar körvonalaihoz alkal¬
mazkodik, a nélkül, hogy túlságosan szűk volna. Ez volt a ruhaújj általános formája,
de voltak eltérések is. A Képes Krónikában a magyarok, valamint a különböző népek
bejövetelét ábrázoló csoportozaton van egy alak, kinél a bal kézen a régi parthus —
Szasszanidakori viselethöz hasonlóan a ruhaújj egészen elfödi a kézfejet (25. 6.), a mely
szokás a xiv. században szintén elterjedt nyugoton. A különböző népek bejévetelének»
csoportozatán a keleti népek közt más ruhaújj-változatokat is találunk. Egy kun felöltőjű
lovas alaknál a kettős ruhaújjra van példa; az alsó ruhaújj, mely talán az alsó dolmányé,
a rendes formát tünteti föl, a felső azonban rövid, csak könyökig ér, ott kissé kibővül s
prémmel van szegélyezve. (XI. 8.) Ennek tovább fejlődött formáját a félszázaddal későbbi
gelenczei (Háromszék m.) Szent Margit-féle freskón látjuk, hol a felső ruhaújj a könyökön
alul hirtelen kibővül, úgy hogy a mai magyar népviselet borjuszájú ingéhez hasonló
(29. 3.); a nyugoti népeknél különben szintén el volt terjedve ez a ruhaújj. Egy másik
változatot a Képes Krónika ugyanazon képén, szintén a keleti népek közt, de ezeknek egy