Stranica 259 [259]
yee. A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET.
Bambusium. A felemás szövetek divatja különben nem hagyott nyomot a magyar viselledhen
Jobban elterjedt ennél a bambusium-nak nevezett felöltő azon formája, mely a XIV. szá¬
zad második felében jött általános divatba s abban állt a jellemző sajátsága, hogy az
egymást váltogató kétszinű csíkokat ennél vízszintesen levarrott .és vattázott keskeny
redők váltották fel. A század elején kezdett ez a szokás Angol- és [FIZMEEGSZÁEÍSÓT
elterjedni s lehetséges, hogy a trevisói freskók angol-szász követjének kabátján is
(VIII. 8.) a sötét és világos sárgaszinű csikok ilyen levarrott redőknek felelnek meg.
Nagy Lajos uralkodásának vége felé már nálunk is viselték, a mi félreismerhetlenül
kitünik Sz. Simon zárai koporsójának domborműveiből, melyeken a levarrás pár¬
huzamosan futó mélyedésekkel van feltüntetve. Ilyen felöltőben vannak ábrázolva
a Nagy Lajos és Erzsébet királyné zárai látogatásának jeleneténél a magyar főurak,
köztük Pál bán (27. t. 10.), aztán Istvan boszniai bán térdő apródja. (27. t. 11.)
Hasonló, csakhogy bő aljánál fogva magyarosabb szabású felöltőben festette le magát
1378-ban a zalamegyei turnicsei templomban Aquila Janos. (xy. 2.) Ugyanezt a redő¬
zetes kabátformát tünteti föl a hainburgi ú. n. Attila-szobor (19. t. 9.), melynek korát
a xill. századba szokták tenni, de ha a vízszintesen futó párhuzamos vonalak nem
a vaslemezeket jelzik, melyeket vértezetül a ruhára varrtak (v. ö. V. B. 8.), a miben
e sorok irója kevés valószinűséget talál, hanem a levarrt redőzetet: a szobrot ezen az
alapon a xiv. század második felébe kell helyeznünk. Végül a divat tartós voltának
tanúságaként megemlítjük, hogy nálunk a xv. század első feléből ís van e viseletmódra
emlék, egy Zsigmond királyt ábrázoló kép, ki előtt egy térdeplő s nyilván az alsóbb
néposztályhoz tartozó férfialak ugyanilyen redőzetes, de már hosszú és bő kabátban
van ábrázolva. (33. t.)5”
A keleties jellegű
ey Mindezen teldlt6forma, melyet föntebb elsoroltunk, a nyugoti divat körébe tartozott,
ha mindjárt egy s más sajátságra nézve a divat előzményeit az Árpádkori magyar viselet¬
ben kell is keresnünk. Ezek mellett azonban az Anjouk alatt országszerte el volt ter¬
jedve nálunk a szorosabb értelemben vett keleti viseletmód is, melynek egyik jellemző
sajátsága volt a sarkig érő hosszu felöltő. Őseink, mint említettük, kunnak nevezték ezt
a viseletformát, de tulajdonkép többféle változatot lehet benne megkülönböztetni, mely¬
nek nem mindegyike felel meg a szűkebb értelemben vett kun viseletnek. A sarkig ér6
hosszú felolt6 különben is mar a kunok bejövetele előtt is megvolt nálunk, mint a
cividalei codex Endre herczeget ábrázoló képe tanusitja s mindenesetre az előkelőségnek
volt a kifejezője. A Képes Krónikában is nemcsak olyan alkalommal találjuk
uk, midőn
kunt akar feltüntetni, de magyarok ábrázolásánál is, így a magyarol
k bejövetelének cso¬
portozatánál látunk több ilyen hosszú ruhás alakot (25. t. 5, 6.—X. t. 8.),
vezér közt Örs és Vér-Bulcsu (XII. 6., 8.), aztán Botond párbajánál egy
bár a hadi viseletnél majdnem szabályszerűséggel szokta mel
ilyen a hét¬
lovas vitéz,
lőzni, továbbá III. István
megkoronázásánál a kardhordó (25. t. 15.) sat., nem is említve a fejedelmi viseletet
,