Oldal 257 [257]
Magyar befolyás
a nyugati divat¬
ban.
Az anjoukori
dolmány.
8 A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
tepert királya (17. t. 1.), a déloroszorsz4gi csészetarts szobrok (20. t. 5.) s mas emlékek
tanusítják, régóta jellemzi a kelet-európai viseletet. Nyugoton azonban egész a I
századig ismeretlen volt. Ott még a xiv. század kezdetén is az ingszerű tunika volt
divatban, melyet a fejen át öltöttek föl, mint az inget. A xiv. század folyamán azonban
Európaszerte elterjedt a végig hasított s gombbal vagy zsinórral összefoglalt testhez álló
kabát, mely mind szükebbé és rövidebbé vált, úgy hogy egyetlen egy ránczot sem vetett,
csak a felső czomb közepéig ért s az öv, melyet a csipőn kissé lazán leeresztettek,
inkább csak díszül szolgált, mintsem a felöltő összefoglalására.
Weisz szerint a felöltőnek ezen gyökeres átalakulása a xiv. század dereka felé
Francziaországból indult ki, de tulajdonképeni hazájának alighanem több joggal tekint¬
hetjük Magyarországot, hol az átalakulásnak, a milyen formában a régebbi tunika helyett
a most már igazi kabátnak nevezhető felöltő a xiv. század közepén feltűnik, összes előz¬
ményeit feltaláljuk. Habár nyomról-nyomra képes emlékekkel nem is követhetjük, hogyan
fejlődött és módosúlt a velenczei Sz. Mark-templom xu. századbeli úgynevezett scythái¬
nak (magyarjainak) és indusainak (törökjeinek) dolmánya, mivé lett egy század mulva,
IV. Béla korában, a mikor a Reimchronik már szúknek mondja, aztán megint félszá¬
zaddal később, midőn Péter zbraslowi apát a magyarok rövid mentétt (curtas mentes)
emlegeti, a ae aztán a Nagy Lajos korabeli dolmany vált belőle, a minének a Képes
Kronikabol ( , XII. 5. 25. 1.) vagy Aquila Janos festményeibél (26. 8.) ismerjük s
ilyen — az egész Nyugot-Europaban feltalaljuk: mégis a másfél vagy épen kétszáz
évnyi időköz ellenére is a két dolmányforma épen azokban a lényeges sajátságokban
egyezik egymással, a mik a xiv. század dereka körüli franczia felöltőt élesen megkü¬
lönböztetik az alig félszázaddal előbb divatozó ingszerű bő és hosszabb tunikától.
A magyar befolyást még szembetünőbb módon megállapíthatjuk, ha figyelembe vesz¬
szük azt a képet, melyet Weisz újkori viselettörténetének I. kötetében (67. |. Fig. 37. a.
jelzéssel) az 1340—1400 közti franczia kabát alakjának feltüntetésére közöl; ezen felöltő
alsó szegélye véges végig teljesen olyan alakú csüngő diszítéssel van elérve, minőnek
azt a honfoglalás- és Árpádkori magyar leletekből ismerjük s a melyekről már föntebb, a
86-ik lapon részletesebben szóltunk. (V. ö. III. tábla, 59
A testhez álló rövid, elől hasított s az övig gombbal, kapocscsal vagy zsinórral össze¬
foglalt, az övön alól kissé bővebb, redős dolmány tehát az Anjoukornak olyan ruha¬
darabja, melyet a magyarság mindenesetre az Árpádkori viselettől örökölt s bár a XIv.
század folyamán ezt a ruhaformát a magyaréhoz hasonló szabással és egyéb jellemző
sajátságaival együtt egész Nyugot-Európában megtaláljuk is, semmiesetre sem
volt az, a ki azt átvette. Dolmánynak nevezzük, bár
adatot felhozni, hogy akkor is ez volt a neve. De
a magyar
az Anjoukorból nem tudunk rá
a név «korszovagy- -dolmany» alakban
már a Zsigmondkori szójegyzékekben előfordul, jóval korábbi tehát. semhogy eredetét
, gy
a janicsárok viselete után az ozmdn-tordkség befolyására kellene visszavezetni. A Képes