Stranica 255 [255]
oe A KOZEPKORI MAGYAR VISELET.
nak, sem az eddigi nyugot-eurdpai divat további fejleményének nem eo Es
ilyenek a tunikát fölváltó, elől hasitott, gombbal vagy zsinórral összefoglalt és gee
alld dolmanyszerti felöltő; csöngetyük s egyéb csüngők alkalmazása a XIII. század
második felétől kezdve a ruhaszegélyzeten S az ÖV körül, a mit leginkább om ae
a németek kaptak föl s utóbb az izléstelenségig túlhajtották ; a ruhára seu ee
szovetdarabok, a mely szokás Ausztriában és Stiriában a xiv. század kezdetén, Albert
császár halála után kezdett elterjedni; a bal ruhaújj meghosszabbítása, mely az ESZ
kézfejet eltakarta; a karimás kerek süvegek divatja; a bajusz és szakál megnövesztése,
mely a cseh lovagoknál «pogany módra kutyákhoz és macskákhoz hasonlóam 1330
körül jött szokásba; a magyaros hajviselet, az «Ungarischez hárs, különösen az
osztrákoknál, a kik «tistékbe osztották hajukat, mint a zsidók és a magyarok. (145)
Gondoljunk csak a magyar huszárviselet nemzetközi elterjedésére s akkor talán
nem tűnik fel olyan merésznek az az állítás, ha a keleti viseletmód ezen divatját első
sorban is a magyar udvar befolyására vezetjük vissza, mely a szomszéd osztrák, cseh
és lengyel fejedelmi házakkal már az előbbi századok folyamán is sokszoros rokonság¬
ban volt, a XIII—xiv. században pedig, midőn az Árpádok, majd az Anjouk Európa
leghatalmasabb és legfényesebb dinasztiái között foglaltak helyet, bármelyik nyugott
fejedelmi család kitüntetésnek tartotta, ha rokonságukkal dicsekedhetett. «A magyar
királyi háznak hihetetlen nagy a hatalma — irta még a xiII. század második felében
Bernát montecassinoi apát Anjou Karoly nápolyi királynak — ki sem lehet mondani,
mennyi a fegyvere; keleten s északon mozdulni sem mer senki, a hová seregét indítja
a dicsőséges király; észak és kelet legtöbb országa és fejedelme rokonság vagy meg¬
hódolás által birodalmához tartozik.» Mint az osztrákok emlegették, három király és
öt hatalmas herczeg kapta koronáját és birtokait a magyar királytól, u. m. az orosz
(halicsi), macsói és szerb király s a zágrábi, erdőn túli (erdélyi), horvát, boszniai és egy
török (szörényi) herczeg. Nem volt puszta frázis, ha Anjou Károly, midőn fiát V. István
leányával, leányát Kun Lászlóval jegyezte el, azt irja, hogy ca világ minden fejedelmei
közt, kikkel szabadon léphetnénk családi összeköttetésbes, «a legkiválóbbnak, legneme¬
sebbnek, leghatalmasabbnak» Istvánt tekinti. Az a fény és pompa, a mit a magyar
udvar kifejtett egy-egy fejedelmi menyegző alkalmával, elkápráztatta a nyugotiakat;
«se király, se császár esküv
jén nem láttak olyat, mint a minő volt Béla tótországi
herczeg és Brandenburgi Kunigunda lakodalmán, mondja a Reimchronik. Kár, hogy
a hires visegrádi kongresszusról (1335), hol megjelent Kázmér lengyel és János cseh
király, Károly morva őrgróf, Vladiszláv lengyel, Boleszláv sziléziai,
Rudolf szász herczeg, nem maradt ilyen leirás. De az a benyomás, a mit az utolsó
Arpádházbeli királyok tettek a nyugotiakra, terjedelmében és mélységében csak növe¬
kedhetett Robert Károly és Nagy Lajos dicsőséges uralkodása idejében. (146)
Mig a xiv. században a magyar és nyugoti viselet annyira közeledett egymáshoz
J =f)
Henrik bajor és