Stranica 250 [250]
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. Ou
Keleti eredetü a középkorban ismert /abirruha (bolgár: tabaryn, olasz: tabarro), melyet
«tabarday néven már egy 1317-ki oklevélben megtalálunk s nyilván abból a sziriai
selyem-szövetből készült, melyet a x1. századbeli német költők «tabronit» néven emle¬
getnek. A XI. század. vége felé terjedt el a bársonynak azon neme, melyet samitnak,
examitumnak, középkori magyar nyelven isztamitnak neveztek. Erről már Bors ispán
nejének többször idézett 1231-ki oklevelében van említés, nevezetesen unokahugára
hagy egy ilyen bársonynyal szegélyezett subatéle felöltőt (pellicium de examito forra¬
tum.) Bezter fia Demeter nejének végrendeletében aranyos bársonyról (purpur aureum),
bibor és bársony kárpitról (cortina de bisso, purpurea) olvasunk. Aranynyal átszőtt
selyemfoszlányok III Béla nejének sirjában voltak.(57
A gyapjuszóveteket, posztót leginkább a nyugotiaktól szerezték be őseink. Ezek közt
már a XII. század második felében hiressé vált a «coccus infectorius» bogyójával vörösre
festett skarldt posztó, a régi magyar nyelvben sokorlát, melynek neve nálunk legelőbb
Bors ispán nejének 1231-ki végrendeletében fordul elő, hol egy szederjes-barna skarlat
szoknyát (tunicam de scarleto bruneto) hagy unokahugának. A skarlát készítésben leg¬
előbb a flandriaiak tüntek ki; az ypresiek vörös, a gentiek barna (szederjes, brunet,
burned) skarlátposztót készítettek, amazt egy 1312-ki oklevél ippri posztónak (de pecia
panni de Íppri), emezt egy 1286-ki Gantinak (duas pecias de Ganti) nevezi; a posztó¬
nak ezt a nemét őseink még Zsigmond korában is Genthnek, Gentinek hivták. Később
Regensburg vált hiressé vörös skarlát posztóiról, melyek csakhamar háttérbe szorítot¬
ták az ippri skarlátot. Hires volt a többi németalföldi városban készült gyapjuszövet is,
mint a doorniki vagy tournai posztó; a föntebbi 1286. és 1312-ki oklevél dorninak
(guatuor pecias de Dorni, de pecia panni Dorni) nevezi, a Zsigmondkori beszterczei szó¬
jegyzékben darni, darnit néven találjuk; az 1286-ki oklevél, mely a szepesi prépost és
káptalan közti egyezségről szól, említi még a propri (de Propri) posztót, az 1312-ki pedig,
melyben Róbert Károly a Csanád nembeli Miklós mesternek Telegden vámszedési jogot
ajándékozott, a haagait, melyet haimak (de pecia panni de Hay) nevez. Szintén német¬
alföldi, arrasi készítmény a németektől raschnak, olaszoktól rasciának nevezett durvább
szövet, melyből nálunk különösen szoknyát készítettek s ezt nevezték rázsa szoknyának.
. Teveszőrből készült posztó volt a kamalin, kamelot vagy csemelet (olasz: camelino,
camelotto, ciambelotta), így olvassuk például László esztergomi érsek 1277-ki végren¬
deletében, hogy gamalinból készült garnaciáját, a németektől garnaschnak vagy gar¬
natschnak nevezett újjnélküli hosszú felöltőjét Fulkamár nevü papnak, kamalin tuni¬
káját pedig Póka mesternek hagyta. Ugyancsak ezen végrendelet említi a kék szinű,
nyilván balkáni fuszlánt (coopertorium de blauo fustanico), melyet a Zsigmondkori szó¬
jegyzékek a szövetnemüek közt dupplernek, duplechnek magyaráznak. A vörös, szederjes
vagy barna (brunet) és kék posztó mellett van adat még fekete szinű szövetre is, neve¬
zetesen az említett 1231-ki végrendeletben van szó egy fekete palástról (clamis); való¬
ens
Posztó. Skarlát
és egyéb.