Page 248 [248]
Csat. Kapocs.
Diszlemezek
Boglárok.
ae A KÖZÉPKORI MAGYAR. VISELET¬
foglalására különböző alaku csatok és
i ee an cre
A ruha (palast, mente, dolmany) és öv 0 we ¬
A legegyszerübb köztük a székesfejérvári királyi temetőben egy
on It bronz kapocspár, melynél a him¬
| all. Ugyanitt a csontváz derekánál
kapcsok szolgáltak.
csontváz nyakan szövetmaradványokkal együtt le
kapocs kis horogból, a nősténykapocs kis karikábó
találtak egy kerek övcsatot, melyen még a selyemszövet egy Sarin
idoma ennek is nagyon egyszerü (24. t. 5.), karikabol meg a oe szabadon mole
csuklós végü peczekből áll; a csatkarika néha szélesebb és diszítéssel van elve ac 6.
10. t 43). Ez a forma nagyon gyakori az Arpadkori temetokben, yen et ismerünk
például a balotai, hajduszoboszlói, karczagi, hódmezővásárhely-csomorkányi stb leletek¬
ből. Az Arpadkor vége felé ezen tipusnak egyéb változatai is előfordulnak, így a kar¬
czagi leletben egy arany csat rhombus idomhoz hasonló, a szabadbattyáni csat (24. t.
16.) pedig hat karéjból van képezve, kiálló hat végén három szirmu virággal. Vannak
aztán egyéb formák is, mint a dettai mellcsat, mely nyolcz küllős karikához hasonló.
Igen díszes a M. N. Múzeum egy románkori aranyozott bronz csatja (24. t. 19.), mely
három lemeztagból áll s mindegyik lemez jobbról és balról 3—3 koronggal van ellátva ;
a fonadékos diszítés és a korongok mezején levő stilizált madarak a csat idejét az
kája is megmaradt;
Árpádkor régebbi szakába helyezik.)
Azoknak a négyszögü és korongalaku s gyakran zománczczal ellátott diszlemezeknek
a rendeltetéséről, minők a románkori izlés jellemző ékitményeivel, csodaállataival, lilio¬
maival, rozettáival sat. a M. N. Múzeumban több példányban találhatók s hasonló
idomu filigrános byzanczi arany ékszerek a székesfejérvári királyi sirokban is előfordul¬
tak, az egykoru képekből szerezhetünk felvilágosítást. A velenczei ú. n. scythák visele¬
ténél a ruha rézsutos szegélyzetén látunk négyszögidomu rovátkákat vagy fogakat (20. t.
8., 9.), ezek tehát nyilván a négyszögü diszlemezeknek felelnek meg (24) t 205/21. ope
31.), melyek e szerint a ruhaszegély boglárai voltak. Ezek közé tartoznak a székesfejér¬
vári királyi sirok filigrános négyszögü arany lemezkéi is, melyeket Henszlmann tévesen
Albert király és a Buzlay-család ékszereinek, tehát jóval későbbieknek tartott, holott
byzanczi művek s kétségkívül valamelyik xu. századbeli királyunk sírjából valók. A pest¬
megyei balotai 1200 körüli leletben is voltak rozettás négyszögü ezüst boglárok. Voltak
aztán korongalaku ruhaszegély-boglárok is, mint a velenczei indus-csoportozat utolsó
alakjánál ne ti 7.) ee ee ismerünk négyszirmu virággal diszitve a tokaji leletből
s egy pár liliomos, griffes korong ( 22 yan a ‘
eae GAÁL oe ce a . ae a HS pee 2 oo
Ue nis , gyakra yt alapon kekszinti u. n. limogesi zomanczezal
diszitett s hatlapjukon szegekkel ellátott romankori diszkorongok (24. t. 13., 24.) nyil¬
van dvboglarok voltak. II. Endre cividalei képén (VII. t. 13.) a szél .
öv kétsoros ékköves korong alaku boglárokkal van kiraky:
ékítik pecsétje szerint V. István ifjabb király övét is
Buzlay-sir mellékletei közt is fenmaradt egy byz
es aranypaszomantos
a; szintén korongos boglirok
(222 (LA székesfejérvári U. nv
anczi művü arany korong, a vele együtt